199753. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szennyvíz tisztítására
HU 199753 A szennyvizet a berendezésbe vezetni, amit a fent leírt szivattyús feladás biztosít. A kedvező üzemeléshez a lehetőség szerint hosszú, legalább 1 órás folyamatos üzemet célszerű biztosítani, ezért a feladószivattyú szívóterét a 6 átemelőben erre az I órás folyamatos üzemnek megfelelően szükséges méretezni. E méretezési intézkedés másodlagos hatásaként tompíthatok az esetleges szennyeződési csúcsok; a tárolótér kiegyenlítő hatása következtében a nyersvíz minőségének az ingadozását nem kell követnie a vegyszeradagolásnak, ami az üzemeltetést, működtetést lényegesen leegyszerűsíti, az egyszer beszabályozott vegyszeradagokat csak a nyers szennyvíz mennyiségi vagy/és minőségi paramétereinek a jelentős megváltozása esetén szükséges korrigálni, illetve változtatni. Térben a cementtel kevert szennyvíz betáplálása utáni helyen a 9 reaktor 9a vegyszerbekeverő terébe tápláljuk a 7 tartályból a FeClS04-et (amely előnyösen valamilyen folyékony derítőszer-készítmény hatóanyaga), egyidejűleg a 8 tartályból a polielektrolitot vezetjük be, ugyancsak oldat formájában. Itt a felfelé áramló folyadék intenzív turbulens mozgásban van, a cement és a vegyszerek hatékonyan keverdnek a szennyvízzel és egymással és igen rövid idő alatt (néhány sec) végbemegy a koaguláció és flokkuláció. A kevert anyag a 9 reaktor 9b utóflokkuláló terébe kerül. Ebben kb. 120 sec alatt pehelynövekedés megy végbe. Végül — ugyancsak igen gyorsan — bekövetkezik a 9c reaktortérben (ülepítőtérben) az ülepedés. Innen az iszap a 10 iszapvíztelenítőbe kerül, míg a tisztított víz távozik. Az iszap egy része a 9c reaktortérből visszavezethető (recirkulálható) a 9a vegyszerbekeverő reaktortérbe, ami — az iszapban levő esetleges vegyszerfölösleg aktivitásának a hasznosításával — vegyszer-megtakarításra nyújt lehetőséget. A cement (cement-szuszpenzió — amint már említettük — vízzel mosatva kerül a 6 átemelőt a 9 reaktorral összekötő 11 vezetékbe iktatott 12 szivattyú szívóoldalára, vagy a szaggatott vonallal jelölt 13 vezetéken át a 11 vezetékbe a 9 reaktor elé; a FeClS04 és polielektrolit betáplálása pedig a 9 reaktorba adagolószivattyúkkal történik. A 10 iszapvíztelenítőből távolítjuk el a víztelenített iszapot. A feladószivattyú a 6 átemelőben (átemelőaknában) kialakuló vízszintről vezérelve automatikusan indul, és ezzel egyidőben — ugyancsak kezelői beavatkozás nélkül — indulnak a cement- és vegyszeradagolók. A vegyszerigény meghatározása és beállítása a próbaüzem indításakor történik. A cémentés vegyszeradagok beállítása után a tisztítási művelet azonnal megkezdhető, a berendezés indítható, bedolgozási időre nincs szükség, helyes vegyszeradagok mellett a tisztított víz minősége azonnal kielégítő. A vízszintről történő szivattyú-működtetésből pontos kezelendő folyadék-résztérfogat 5 4 adódik, amelyhez pontos cement- és vegyszermennyiségek rendelhetők hozzá a folyadék (szennyvíz) összetételének a függvényében. A mindenkor kezelendő folyékony anyag, általában szennyvíz bonthatóságának a vizsgálata és a cement, valamint a két alkalmazásra kerülő vegyszer optimális mennyiségének a meghatározása célszerűen laboratóriumi vizsgálatok alapján történik. A fent részletezett adagolási sorrendet betartva a cementet a vegyszereket a kezelendő folyékony anyag intenzív keverése közben adagoljuk, gyakorlatilag időkivárás nélkül, vagy legalábbis minimális (néhány sec-os) időeltolással. A szükséges kezelőadagok megállapításához pl. 1 literes főzőpoharakat használhatunk, amelyekbe a kezelendő folyékony anyagból mintákat töltünk, majd mindegyik mintához — különböző mennyiségekben — cementet adagolunk. Ezt követi a különféle mennyiségű vas (III) -klórid-szulfát adagok keverés közbeni hozzáadása, befejező fázisként pedig polielektrolitot keverünk a főzőpoharak tartalmához. A vas (III) -klorid-szulfátot (FeClS04) például a kereskedelmi forgalomban „ONGROFLOK“ néven ismert, derítőszerrel vihetjük a kezelendő folyékony anyagba. Ennek a folyadék halmazállapotú, 1,5—1,6 to/m3 sűrűségű készítménynek a hatóanyaga a FeClS04. A készítmény összes Fe-tartalma mintegy 200 kg/m3, Fe(III)-tartalma pedig min. 196 kg/m3. Visszatérve a sorozatmintákhoz: ezeket szemrevételezve vizuálisan is tapasztaljuk, hogy mekkora vegyszer- és cementadagoknál adódik a legjobb tisztítási hatásfok (szín, tükrös átlátszóság, stb.). Az optimális hatásfokhoz tartozó vegyszer- és cementadagok pontos értékét analitikai kiméréssel kapjuk meg. A rajz szerinti blokksémának megfelelő berendezésben tisztítandó folyékony anyaghoz intenzív keverés közben adagolt — a fentiek szerint meghatározott mennyiségű — nagy felületű és sűrűségű cement a vízben lebegő, emulgeált, szuszpenzióban lévő vagy/ /és oldott anyagrészecskékkel ütközik, amelyek különböző szemnagyságúak és sűrűségűek. A cement bekeverése és részbeni oldódása eredményeként a folyékony anyag, pl. nyers szennyvíz enyhén lúgossá, 8—9 köz’ötti pH értékűre válik; ez a közeg különösen kedvező feltételt teremt a FeC!S04 optimális derítő hatásának a kifejtésére. Amint már említettük, közvetlenül a cement bejuttatását követően kerül sor — az intenzív keverés folyamatos fenntartása mellett — FeClS04 bevitelére a 9a vegyszerbekeverő térbe, közvetlenül ezután pedig ugyanide anionos polielektrolitot adagolunk. A keverést folytatjuk, közben makropelyhek képződnek, amelyek gyorsan ülepednek. A cement ugyanis — amely nagy felületű és sűrűségű anyag — 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
