199739. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet egymáshoz képest elmozduló elemek legalább egyikének az egyik elem mozgása révén vezérelt kenésére
HU 199739 B A találmány tárgya szerkezet egymáshoz képest elmozduló elemek legalább egyikének az egyik elem mozgása révén vezérelt kenésére. A javasolt szerkezet kopást csökkentő kenésre szolgál. A találmány szerinti szerkezet a technika számos területén alkalmazható. Felhasználható a szerkezet ha az egymáshoz képest elmozduló elemek sík felületek vagy görbe felületek mentén érintkeznek egymással. Az alkalmazási lehetőség széles körére tekintettel csak példakép említjük meg, hogy a találmány tárgyát képező szerkezet darupályával, vagy liftpályával, vagy siklópályával, vagy vasúti pályával kapcsolatban alkalmazható. A találmány ismertetése főleg vasúti sínpályával, kapcsolatos alkalmazás szemelőtt tartásával történik. A találmány szerinti szerkezethez tartozónak kell tekinteni az egymáshoz képest elmozduló elemek legalább egyikének legalább egy darabját, vagy szakaszát is. Például, ha a találmányt nagy vasúttal kapcsolatban alkalmazzák, akkor a szerkezethez tartozónak kell tekinteni a sín azon darabját is, amit kenőanyaggal ellát a szerkezet. A találmány céljához hasonló vagy azzal azonos célú megoldások számos változata ismert. A legegyszerűbb és legrégibb megoldás szerint az egymáshoz képest elmozduló elemek legalább egyikét kézi eszközzel kenik, időszakosan. A kenőanyag olaj vagy zsír. Ez a kenési mód csak olyan esetekben alkalmazható gazdaságosan, ha kis kiterjedésűek a kenni szándékolt elemek, illetve szűk területen vannak. A gépi kenő megoldások között két csoport különböztethető meg. Az egyik csoportba tartoznak azok a szerkezetek, amelyek mozgó elemen, pl. járműn vannak, míg a másik csoportba sorolható megoldásoknál a kenőszerkezet helytállóan van felszerelve, például az álló elemhez rögzítve. Lényeges körülmény a kenőszerkezetnél a kenőanyag adagolása. A kenőanyag kijuttatásának időpontja — vagy időtartama — mellett a kijuttatott mennyiségnek van jelentősége, és még annak is fontossága van, hogy hova jut a kenőanyag, a kenni szándékolt elem melyik felületrészére. (Természetesen a kenőanyag anyagi tulajdonságai sem közömbösek, de a találmány szempontjából ez nem játszik szerepet). Szempontokat szemelőtt tartva célszerű az ismert megoldásokat értékelni. A mozgó részen lévő adagolóval rendelkező kenőszerkezetre példaként említhető a nagyvasúti sínkopást csökkenteni akaró, a vasúti jármű forgóvázára szerelt szerkezet. Az ilyen szerkezetnél olajat használnak kenőanyag gyanánt. Az olaj felhordására tárcsák vannak alkalmazva. Egy-egy tárcsa egy kerék nyomkarimájának homorú tövéhez illeszkedik és ezen illeszkedési helynél a kerékre tudja juttatni a kenőanyagot. A forgóváz mindkét oldalán van adagoló. Az adagolószerkezet működését elektronikus vezérlő egység irányítja. Ez biztosítja azt is, hogy az ívsza1 kasz hajlásától függően mindig a kopásnak jobban kitett — külső — oldalon működjön a kenőszerkezet. Az ilyen megoldások hátránya, hogy bonyolultak, sok alkatrészt foglalnak magukba és drágák. Bonyolultságukból következik, hogy meghibásodásra hajlamosak, fokozott felügyeletet és karbantartást igényelnek. Mind a karbantartásukhoz, mind a javításhoz különleges szakképzettségű személyzetet kell biztosítani. A kenés általánossá tétele érdekében — a kellő hatás csak így biztosítható — mindegyik járművet el kellene látni ilyen kenőszerkezettel. Ez viszont rendkívül nagy gazdasági áldozattal jár. Kedvezőbb a helyzet az ismert kenőszerkezetek azon csoportján, amelyek az álló elem kenését biztosítják, és így a kenőszerkezet is helytálló. Az ilyen megoldásokra is a nagyvasút területén ismertté vált szerkezetek közül hozunk példát, nevezetesen a 4 214 647 sz. US PS ismertette szerkezetet. Ebből a nyomtatványból olyan sínkenő berendezés ismerhető meg, amely érzékelő-vezérlő részből és zsírt kijuttató készülékből áll. Az érzékelő-vezérlő rész elektronikus egységet foglal magába, amely a vonat közeledésétől függően villamos jelet ad a zsírt kijuttató készülék számára. A zsír kijuttató készülék villamos hajtású légkompresszorral rendelkezik és az ezzel szolgáltatott sűrített levegő a korábban említett villamos jel hatására lök ki zsírt, a sínfej futófelületéhez, az ide torkolló sínfuraton át. Ez a megoldás több szempontból is hátrányos. Az egyik hátrányos körülmény, hogy bonyolult, sok alkatrészt tartalmaz, amiből következik, hogy drága, sok a hiba lehetősége, a javítási, karbantartási igénye is jelentős. Másik hátránya a megjelölt nyomtatvány ismertette berendezésnek, hogy túl finom szerkezeti részletei vannak és ezek a mostoha vasúti üzemviszonyokat nem bírják. Hátrányos ennél a megoldásnál az is, hogy a zsírt a zsírkorona futófelületére juttatja, s ez a fékhatást nagymértékben rontja, továbbá az adhéziós vontatás hatásfokát csökkenti, és tulajdonképpen nem ott biztosít kenést, ahol arra szükség van, nevezetesen a nyomkarima és sínfej egymással szemközti oldalfelületeinél. Hátránya még az említett megoldásnak, hogy villamos energiát igényel, ezért csak olyan helyen alkalmazható, ahol ez rendelkezésre áll, például gurítódombon. Nyílt pályán nem használható ez a megoldás éppen az energiaforrás hiánya miatt. A találmány elé kitűzött cél az volt, hogy viszonylag kevés alkatrészből álljon, kizárólag mechanikus szerkezet legyen, amelynél a kenőanyag kijuttatását szolgáló adagolót a mozgó elem vezérli és működteti, továbbá cél volt, hogy a találmány szerinti szerkezet tegye lehetővé a kijuttatott kenőanyag mennyiségének változtatását, azonkívül bizto2 5 10 15 20 25 30 35 40 46 50 55 60 65 2
