199716. lajstromszámú szabadalom • Eljárás felvonó hajtótárcsák öntöttvasból történő gyártására
HU 199716 B A jelen esetben erre a célra magnéziumkokszot használtunk, amelyet 1500°C-on juttattunk a fürdőbe. A magnéziumkoksz olvadékfürdőbe juttatása a találmány szerint úgy történt, hogy a magnéziumkokszot az olvadék^ fürdő folyadékszintje alá adagoltuk. Ezután következett 1320°C-on az öntőformába öntés. A teljes lehűlés a homokformában történik kb. 9 óra alatt. A lehűlt öntvényt ezt követően feszültségmentesítés végett normalizáltuk. Ehhez először kemencében ismert módon 920°C-ra az öntvényt felmelegítettük, 4 órán át hőn tartottuk, ezután 900°C-ra a kemencében visszahűtöttük, majd szabad levegőn hagytuk lehűlni kb. 5 órás időtartamig. A lehűlt öntvényt önmagában ismert módon készméretre munkáltuk. A fenti eljárással készült hajtótárcsákon elvégzett vizsgálati eredményeink szerint a kötélvezető paláston HB=2100—2600 N/ /mm2 értékű keménységi értékeket mértünk (10 mm-es átmérőjű golyóval, 30 kN terheléssel). Az anyagvizsgálat kimutatta, hogy az öntvény anyaga ferrit-perlites alapú (kb. 30 tömeg% ferrittel, minősítő jele F30; a perlit finomsága Pf 1,4) gömbgrafitos öntöttvas, egyenletes grafit alakkal és grafit eloszlással (a grafit alakjára jellemző jel: Ga9—10; a grafit mérete: Gm45), amelynek szilárdsági tulajdonságai meghaladják a GÖV 500-ra vonatkozó szabványos előírásokat, azaz Rpo ,=406—459 N/mm2; Rm= =602—658 N/mm , A5=2,8—3,6%). A találmány szerinti gömbgrafitos öntöttvas 2,8—3,15 tömeg% karbont 2,8—3,1 tömeg% szilíciumot, maximum 0,3 tömeg% mangánt, maximum 0,2 tömeg% foszfort, valamint 0,008 tömeg% ként tartalmazott. Az üzemi kísérleti eredményeink szerint a fenti eljárással készült felvonó hajtótárcsa normál igénybevételnél, azaz középmagas lakóépületeknél pl. a széles körben alkalmazott „Schindler“ felvonóknál lényegesen megnövelt kopásállósággal rendelkezik a hagyományos hajtótárcsákhoz képest, következésképp pen jóval hosszabb élettartammal üzemeltethető. Ezzel pedig a kényszerű állásidők jelentősen lecsökkennek. Járulékos előnye a találmány szerinti hajtótárcsának, hogy az ilyen öntvény jobban forgácsolható, mint a hagyományos lemezgrafitos öntöttvas, ami kb. 30%-kal hosszabb forgácsolási szerszám-élettartamot eredményez. Ez pedig-a ráfordítást tovább csökkenti. 2. példa Nagyforgalmú, pl. tízemeletes irodaházakban lévő liftekhez nagy igénybevételű felvonó hajtótárcsát gyártottunk. Itt az első példa szerinti eljárástól abban tértünk el, hogy a magnéziumkokszot 1550°C-on adagoltuk az olvadékhoz öntés előtt az olvadékszint alá. További különbség, hogy a jelen esetben a munkadarabot a készremun-3 kálást követően utólagos hőkezelésnek vetettük alá. Ennek az utólagos hőkezelésnek az volt a célja, hogy a fokozott igénybevételek miatt a hornyok felületkeménységét tovább növeljük. Ezt a horonyfelületi hőkezelést felületi edzéssel, azaz a jelen esetben 850°C-on végzett lángedzéssel végeztük. Ennek során a szabályozható fordulatszámmal forgatott hajtótárcsa hornyait egyenként hevítettük egy speciális gázégőfejjel. A hőkezelt horonyrész ezután azonnal lehűlt a hajtótárcsa elfordulása következtében. A forgási sebességgel, azaz a hajtótárcsa fordulatszámával tudtuk szabályozni az átedzési rétegvastagságot, amelyet a kísérleteink során 1 —1,5 mm-re választottunk. A kívánt izzítási hőfokot pedig az edző a szín alapján (meggypiros) tudta a gyakorlatban azonosítani. Hangsúlyozzuk, hogy erre az utólagos hőkezelésre ugyancsak a találmány szerinti eljárással kialakított gömbgrafitos anyagszerkezet ad módot, hiszen a szemcsedurvulás és a térfogatnövekedés itt a szürke öntöttvasénak mindössze 25—30%-a. A mért horonykeménységi értékek HB= =4800—5000 N/mm2-re adódtak, ezek pedig a gyakorlatban szokásos legnagyobb igénybevételek esetén is az üzemeltetők számára kielégítően hosszú élettartamot és gazdaságos üzemet biztosítanak. A fentiekben említett előnyökön túlmenően a jelen találmány fontos előnye, hogy különböző terhelési viszonyokra egyazon, univerzálisan alkalmazható technológiával gyárthatunk hajtótárcsát, amelyet azután szükség esetén a készremunkálás után a fentiekben ismertetett utólagos felületi edzésnek vethetjük alá. Ezzel pedig a mindenkori optimális felületkeménység és kopásállóság beállítható, hiszen erre módot ad a találmány szerinti eljárással előállított gömbgrafitos anyagszerkezet. Továbbá, a találmány szerinti hajtótárcsa alkalmazása a javított élettartam és kopásállóság következtében súlycsökkentést is lehetővé tesz. Végül megemlítjük, hogy az olvadékfürdő kéntartalma az öntés előtt a magnéziumon kívül más adalékkal, pl. cériummal is csökkenthető az előírt érték alá. Továbbá, adott esetben az öntés után normalizálás művelete akár el is hagyható. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás felvonó hajtótárcsák öntöttvasból történő gyártására, amelynél a megolvasztott alapnyersvasat csapolás után öntőformába öntjük, ezután az öntvényt lehűtjük, majd adott esetben normalizáljuk és végül a lehűlt öntvényt forgácsolással készremunkáljuk, azzal jellemezve, hogy az olvadékfürdő kéntartalmát az öntés előtt — előnyösen magnézium hozzáadásával — 0,01 tömeg%-nál kisebb értékűre csökkentjük. 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
