199716. lajstromszámú szabadalom • Eljárás felvonó hajtótárcsák öntöttvasból történő gyártására

HU 199716 B A jelen esetben erre a célra magnéziumkok­szot használtunk, amelyet 1500°C-on juttat­tunk a fürdőbe. A magnéziumkoksz olvadék­fürdőbe juttatása a találmány szerint úgy történt, hogy a magnéziumkokszot az olvadék^ fürdő folyadékszintje alá adagoltuk. Ezután következett 1320°C-on az öntőfor­mába öntés. A teljes lehűlés a homokformá­ban történik kb. 9 óra alatt. A lehűlt öntvényt ezt követően feszült­ségmentesítés végett normalizáltuk. Ehhez először kemencében ismert módon 920°C-ra az öntvényt felmelegítettük, 4 órán át hőn tartottuk, ezután 900°C-ra a kemencében visszahűtöttük, majd szabad levegőn hagy­tuk lehűlni kb. 5 órás időtartamig. A lehűlt öntvényt önmagában ismert mó­don készméretre munkáltuk. A fenti eljárással készült hajtótárcsákon elvégzett vizsgálati eredményeink szerint a kötélvezető paláston HB=2100—2600 N/ /mm2 értékű keménységi értékeket mértünk (10 mm-es átmérőjű golyóval, 30 kN ter­heléssel). Az anyagvizsgálat kimutatta, hogy az öntvény anyaga ferrit-perlites alapú (kb. 30 tömeg% ferrittel, minősítő jele F30; a perlit finomsága Pf 1,4) gömbgrafitos ön­töttvas, egyenletes grafit alakkal és grafit eloszlással (a grafit alakjára jellemző jel: Ga9—10; a grafit mérete: Gm45), amely­nek szilárdsági tulajdonságai meghaladják a GÖV 500-ra vonatkozó szabványos elő­írásokat, azaz Rpo ,=406—459 N/mm2; Rm= =602—658 N/mm , A5=2,8—3,6%). A találmány szerinti gömbgrafitos öntött­vas 2,8—3,15 tömeg% karbont 2,8—3,1 tö­­meg% szilíciumot, maximum 0,3 tömeg% mangánt, maximum 0,2 tömeg% foszfort, va­lamint 0,008 tömeg% ként tartalmazott. Az üzemi kísérleti eredményeink szerint a fenti eljárással készült felvonó hajtótárcsa normál igénybevételnél, azaz középmagas la­kóépületeknél pl. a széles körben alkalmazott „Schindler“ felvonóknál lényegesen megnö­velt kopásállósággal rendelkezik a hagyomá­nyos hajtótárcsákhoz képest, következésképp pen jóval hosszabb élettartammal üzemel­tethető. Ezzel pedig a kényszerű állásidők jelentősen lecsökkennek. Járulékos előnye a találmány szerinti haj­tótárcsának, hogy az ilyen öntvény jobban forgácsolható, mint a hagyományos lemezgra­­fitos öntöttvas, ami kb. 30%-kal hosszabb forgácsolási szerszám-élettartamot eredmé­nyez. Ez pedig-a ráfordítást tovább csök­kenti. 2. példa Nagyforgalmú, pl. tízemeletes irodaházak­ban lévő liftekhez nagy igénybevételű fel­vonó hajtótárcsát gyártottunk. Itt az első példa szerinti eljárástól abban tértünk el, hogy a magnéziumkokszot 1550°C-on ada­goltuk az olvadékhoz öntés előtt az olva­dékszint alá. További különbség, hogy a je­len esetben a munkadarabot a készremun-3 kálást követően utólagos hőkezelésnek vetet­tük alá. Ennek az utólagos hőkezelésnek az volt a célja, hogy a fokozott igénybevételek miatt a hornyok felületkeménységét tovább növeljük. Ezt a horonyfelületi hőkezelést felületi edzéssel, azaz a jelen esetben 850°C-on vég­zett lángedzéssel végeztük. Ennek során a szabályozható fordulatszámmal forgatott haj­tótárcsa hornyait egyenként hevítettük egy speciális gázégőfejjel. A hőkezelt horonyrész ezután azonnal lehűlt a hajtótárcsa elfordu­lása következtében. A forgási sebességgel, azaz a hajtótárcsa fordulatszámával tudtuk szabályozni az átedzési rétegvastagságot, amelyet a kísérleteink során 1 —1,5 mm-re választottunk. A kívánt izzítási hőfokot pe­dig az edző a szín alapján (meggypiros) tudta a gyakorlatban azonosítani. Hangsúlyozzuk, hogy erre az utólagos hő­kezelésre ugyancsak a találmány szerinti el­járással kialakított gömbgrafitos anyagszer­kezet ad módot, hiszen a szemcsedurvulás és a térfogatnövekedés itt a szürke öntött­vasénak mindössze 25—30%-a. A mért horonykeménységi értékek HB= =4800—5000 N/mm2-re adódtak, ezek pedig a gyakorlatban szokásos legnagyobb igény­­bevételek esetén is az üzemeltetők számára kielégítően hosszú élettartamot és gazdasá­gos üzemet biztosítanak. A fentiekben említett előnyökön túlme­nően a jelen találmány fontos előnye, hogy különböző terhelési viszonyokra egyazon, univerzálisan alkalmazható technológiával gyárthatunk hajtótárcsát, amelyet azután szükség esetén a készremunkálás után a fen­tiekben ismertetett utólagos felületi edzésnek vethetjük alá. Ezzel pedig a mindenkori op­timális felületkeménység és kopásállóság be­állítható, hiszen erre módot ad a találmány szerinti eljárással előállított gömbgrafitos anyagszerkezet. Továbbá, a találmány szerinti hajtótárcsa alkalmazása a javított élettartam és kopásállóság következtében súlycsökken­tést is lehetővé tesz. Végül megemlítjük, hogy az olvadék­fürdő kéntartalma az öntés előtt a magnéziu­mon kívül más adalékkal, pl. cériummal is csökkenthető az előírt érték alá. Továbbá, adott esetben az öntés után normalizálás mű­velete akár el is hagyható. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás felvonó hajtótárcsák öntött­vasból történő gyártására, amelynél a meg­olvasztott alapnyersvasat csapolás után ön­tőformába öntjük, ezután az öntvényt lehűt­jük, majd adott esetben normalizáljuk és végül a lehűlt öntvényt forgácsolással kész­­remunkáljuk, azzal jellemezve, hogy az ol­vadékfürdő kéntartalmát az öntés előtt — előnyösen magnézium hozzáadásával — 0,01 tömeg%-nál kisebb értékűre csökkent­jük. 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents