199715. lajstromszámú szabadalom • Lengőkaros hajtás

HU 199715 B a vezetőrudakon ágyazott hajtótengely vagy excentertengely középvonala közötti távolság szorzatával. A találmány szerinti lengőkaros hajtás egyik fő előnye, hogy segítségével a rezgő­mozgást végző berendezések lényegében vál­tozatlan alkatrészekből építhetők fel, mint a találmány szerinti tömegkiegyenlítést nem tartalmazó berendezések. Éppen ezért gazda­ságosnak tekinthető és kis helyet foglal el. A széles körben használt lengőkaros haj­tást kéttömegű rendszerré alakítottuk, ameny­­nyiben a hajtótengely vagy excentertengely ágyazását nem az alapkereten, hanem az egyik vezetőrúd végén, a vezetőrúd alapke­rethez való rögzítési helyükön kiképzett for­gásponton túlnyúló meghosszabbításán ren­deztük el, és a teljes hajtáselrendezést úgy toltuk el, hogy a lengőkeret súlypontját és a hajtótengely vagy excentertengely súlypont­ját összekötő egyenes merőlegesen áll a veze­­tőrudak síkjára. A találmány szerinti tömegkiegyenlítő szer­kezet egy előnyös kiviteli alakja értelmében a motor szíjhajtáson keresztül áll a hajtó­tengellyel vagy excentertengellyel hajtáskap­csolatban, ahol a hajtótengellyel vagy excen­tertengellyel párhuzamosan húzódó motorten­gely metszi a középhelyzetű vezetőrúd közép­vonalát. Ezzel a szíjhajtást tartalmazó el­rendezéssel a motortengely és a hajtótengely vagy excentertengely közötti tengelytávolság megközelítően állandó értéken tartható. Annak érdekében, hogy lehetővé tegyük a hajtómotor tetszés szerinti elhelyezését, a ta­lálmány szerinti lengőkaros hajtás egy to­­yábbi előnyös kiviteli alakja értelmében a szíjhajtás hajtótengelyen vagy excenterten­­gelyen felerősített szíjtárcsája excentrikus aggyal rendelkezik, ahol a szíjtárcsa excentri­­tása a, hajtótengely vagy excentertengely fél lengésamplitudójának és a középhelyzetű ve­zetőrúd középvonala és a motor motorten­gelyét a hajtótengellyel vagy excentertengely­­lyel összekötő egyenes által bezárt szög szi­nuszának szorzatával egyezik meg. A találmányt az alábbiakban a rajz segít­ségével ismertetjük részletesebben, amelyen a tömegkiegyenlítő szerkezet példakénti ki­viteli alakját tüntettük fel. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti lengőkaros haj­tás egy lehetséges kiviteli alakjá­nak oldalnézete, a 2. ábrán egy további lehetséges kiviteli alak részletének oldalnézete látható, a 3. ábrán egy harmadik lehetséges kiviteli alak részletét tüntettük fel, a 4 ábra az 1. ábra szerinti lengőkaros hajtás részletét mutatja elolnézetben, és az 5. ábrán a találmány szerinti lengőkaros haj­tás excenteres kapcsolatának kiala­kítására mutatunk példát. Az 1. ábrán bemutatott kiviteli alak ese­tében 5 lengőkeret csuklósán van 3, 4 vezető­­rudakban ágyazva, amelyek 6 alapkerettel 3 vannak 7, 8 forgáspontokon keresztül össze­kötve. A 4 vezetőrúd a 7 forgásponton túl­nyúlóan van kiképezve és a túlnyúló rész végén 1 hajtótengely van ágyazva. Az 1 haj­tótengely 2 hajtórúdon keresztül van az 5 lengőkerettel összekapcsolva. Az 1. ábrán be­mutatott kiviteli alak esetén m2 kiegyenlítő tömeg azonos nagyságú, mint az 5 lengőke­ret mozgatott m, tömege és az m2'kiegyen­lítő tömeget az 1 hajtótengely testesíti meg. Az m2 kiegyenlítő tömeg máshol például a 4 veze­­tőrúdon is rögzíthető. Az m2 kiegyenlítő tömeg súlypontjának a központban, azaz az 1 hajtó­tengely forgástengelyében kell lennie. A 4 vezetőrúd három 7, 12 forgáspontja, melyek közül egyiket az 1 hajtótengely kö­zéppontja képez, egy egyenesen fekszik és szimmetrikusan van elrendezve, úgy hogy az 5 lengőkereten kialakított 12 forgáspont és a 6 alapkereten kiképzett 7 forgáspont közötti a, távolság megegyezik a 7 forgáspont és az 1 hajtótengely középpontja közötti a2 távolság­gal. Ezért a 6 alapkeret 7 forgáspontjában kialakított ágyazásban rezgéscsomópont ala­kul ki. A 4 vezetőrúd vezérlőfunkciót tölt be és elsősorban az 5 lengőkeret m, tömege és az m2 kiegyenlítő tömeg súlyerejének felvé­telére szolgál. Egyébként az egész lengőkaros hajtásra ugyanazok az alapszabályok érvé­nyesek, mint minden más ismert, kinemati­kailag helyesen elrendezett lengőkaros hajtás­ra, azaz a W rezgésirány merőleges a 4 ve­zetőrúd helyzetére, az erőbevezetés a rendszer­be rezgésirányban történik és az erő hatás­vonala keresztülhalad az 5 lengőkeret s, súly­pontján. A bemutatott lengőkaros hajtás működ­tetésére ismert módon 19 motor szolgál, amely a 6 alapkerettel együtt szilárdan van a talajon rögzítve. A 19 motor hajtó 20 szíj­tárcsája 18 ékszíjon keresztül van az 1 haj­tótengellyel összeerősített hajtott 13 szíjtár­csával összekötve és a hajtó 20 szíjtárcsa forgáspontja a középhelyzetű 4 vezetőrúd M középvonalának meghosszabbításába esően van kialakítva. A 2. ábrán bemutatott kiviteli alak ese­tében 1’ excentertengelyen 9 görgő van ágyaz­va, amely az 5 lengőkeret 10 nyúlványával működik együtt. Az 1’ excentertengely ennél a kiviteli alaknál is a meghosszabbított 4 vezetőrúd túlnyúló végén van ágyazva, amely a 6 alapkerettel 7 forgásponton keresztül áll összeköttetésben. Természetesen lehetőség van arra is, hogy az 1’ excentertengelyen elhelyezett 9 görgő magán az 1 excenter­tengelyen gördüljön le egy olyan görgő, amely például az 5 lengőkeret 10 nyúlványára van felerősítve. A 2. ábra szerinti kiviteli alak­nál mindenesetre szükség van olyan vissza­állító erőre, például a rajzon látható 11 ru­góra, amely legalább akkora, mint a fellépő legnagyobb tömegerő. Jelen esetben a 11 rugó tekercsrugó, amely egyik végével a 4 veze­tőrúd alsó végéhez csatlakozik, másik vége a 4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents