199711. lajstromszámú szabadalom • Aprítógép, előnyösen műanyaghulladékok aprítására
HU 199711 A A találmány tárgya aprítógépre vonatkozik, mely előnyösen műanyaghulladékok aprítására alkalmas, de alkalmas lehet adott esetben gumihulladék aprítására is. A gyakorlatban egyre fokozotabb jelentőségre tesz szert az ún. ipari hulladékok, hulladékanyagok másodlagos hasznosítása. Ezen a körön belül is jelentős szereppel bír a műanyagféleségek vagy egyes gumihulladékok ismételt felhasználása, mert ezek tulajdonságuknál fogva egyrészt alkalmasak — adott esetben alacsonyabb igényekkel bíró — új termékek előállítására, másrészt ezeknél az anyagoknál a természetes biológiai bomlás nem következik be. A lebomlás hiánya azt eredményezi, hogy ezek a hulladékok teljes egészükben környezetszennyezőkké válnak még abban az esetben is, ha a legtriviálisabb eltüntetésükre — jelesül csak elégetésükre — gondolunk is. Az említett hulladékanyagok használata iránti figyelmet az a körülmény is indokolja, hogy megfelelő előkészítés esetén már kis pótlólagos energiabefektetés mellett is az újjal azonos, vagy ahhoz közelálló tulajdonságú másodlagos alapanyag állítható elő belőlük, mely továbbfeldolgozásra az originális anyag feldolgozására alkalmas gépekkel történhet késztermékké. Az említett előkészítés általában az anyag megfelelő aprítását, darabolását jelenti. Ha az aprítási művelet után az anyag továbbfeldolgozásra alkalmas szemcseméretű, — akkor az anyag idegen anyagokkal való szenynyezettségének függvényében tisztítás, szelektálás után ömleszthető, lágyítható, granulálható, ill. feldolgozható granulátumként nyerhető ki. Ez az előkészítő művelet a gyakorlatban aprítógéppel történik, azaz a műanyag- és gumihulladékokat, ilyen melléktermékeket, avagy műanyaggal, gumival vastag rétegben bevont ipari hulladékokat célszerűen 0,5— 5 mm szemcseméretre aprítógépekkel darabolják eredményesen, mely aprítás után rendszerint szelektálás, szétválasztás a következő technológiai intézkedés. Az aprítógépek egyik nagy csoportját a forgókéses aprítógépek alkotják, melyek legfőbb jellemzője, hogy egy vagy ritkábban két állókéses éllel, valamint azzal szemben forgó késsel vagy késekkel vannak ellátva és azok végzik az aprítást. A forgókéses aprítógépek hátrányos tulajdonsága az intenzív melegedés az aprítandó anyaggal való súrlódás eredményeként, továbbá az, hogy az aprító-forgó pengék érzékenyek a kemény szennyezésre, így pl. a fémtartalmú szennyezőanyagokra, ami azt jelenti, hogy a drága és bonyolultan, jelentős üzemleállással járó pengecserék, — melyek törés következtében állnak elő, — elkerülhetetlenek, az ilyen üzemzavarok az alkatrészpótláson túl a leállás következtében egyáltalán nem elhanyagolható károkat okozn a k. 1 A forgókéses aprítógépeket reprezentáló típusát ismerteti a 2 632 330 ljsz. NSZK szabadalmi leírás. Ennek a megoldásnak a sajátossága a már említett forgókéses típusoktól eltérően az, hogy a forgó dob léghűtő bordákkal is el van látva és központi tengelye mentén oldható kötéssel nyitható két részegységből áll. Az állókések és a forgókések egymással párhuzamosak. A forgókések egy tárcsán vannak axiális rögzítéssel, egyetlen darabból kiképezve. Működése során az álló- és forgókések élei az általuk közrezárt síkban az oda bejutott anyagot elnyírják. Mint látható, az ismert megoldásokhoz képest más előnyt nem jelentenek, mint azt, hogy némi hűtés árán a súrlódásos hő egy részét elvezetik, ami az anyag elkenődésére esetleg egyes esetekben kedvező hatással bírhat. Egyebekben forgókéses megoldásokat ismertet pl. Mikecz: „Az állattenyésztés gépei“ c. kézikönyv, a Szalay: „Fahulladékok hasznosítása“ c. kézikönyv, vagy pl. Schwarz és társai: „Műanyagfeldolgozás“ c. kézikönyv vonatkozó fejezetei. A jelen találmány célja az előzőekben leírt általános kedvezőtlen tulajdonságokon való változtatás, amelyek az ismert nyíró-aprító gépek velejárói és olyan továbbfejlesztés kialakítása, mely a felsorolt hibáktól mentes. A találmány feladata olyan aprítógép létrehozása főleg műanyaghulladék aprítására, mely a kitűzött célnak mindenben megfelel, energiaigénye kisebb, a vágási művelet nem szakaszos, hanem folytonos és folyamatos, ezáltal az igénybevétel kedvezően módosul. Mint ismeretes, a metsző-aprító darabolás feltétele, hogy legalább két olyan vágóéi legyen, amelyek a párhuzamoshoz képest szöget zárnak be. Ezen szög nagyságának arányában az egyik, — előnyösen a mozgó, — vágóéi a vágandó és közrezárt anyag mentén hosszabb utat tesz meg, mint a másik, — előnyösen álló, — vágóéi. Ennek eredményeként a hosszabb utat megtevő vágóéi elmetszi az élek közé került anyagot úgy, hogy a vágóélnek hosszabb utat biztosítunk. A hosszabb út biztosítása viszont nagyobb élhosszt is jelent a vágókésnél. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a műanyag és gumihulladékok a nyíróerő hatására nemcsak tépődnek, hanem a kések élei mentén a párhuzamos vágófelületeknél kenődnek, megnyúlnak. Amennyiben a forgókés a forgás tengelyének irányával szöget zár be, akkor ún. metsző helyzetet teremtünk és ezzel lehetőséget adunk az aprítandó anyagnak nem korlátozott, tetszőleges irányú, pillanatszerű alakváltozásra, amely megszünteti a kenődési hajlamot, vagy azt legalábbis alapvetően redukálja, csökkenti. A fentieknek megfelelően a találmány tehát aprítógép, előnyösen műanyaghulladékok aprítására. Az aprítógép oldható módon kamrarészekre van osztva. Vágószerve axiáli-2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
