199669. lajstromszámú szabadalom • Stabilizátor combcsont, nyak- és felső metafízis törésének kezeléséhez
1 HU 199669 B 2 A találmány tárgya stabilizátor combcsont, nyak- és felső metafízis törésének kezeléséhez. A törések kezelésénél és a combcsont végének közeli részének összeforradásánál fellépő komplikációk kezelésénél többen meghajlított lemezeket, lemez-szegecs együtteseket és összeszorító csavarokat használnak. A szögben meghajlított lemezeket egy csontba behatoló karból alakítják ki, és egy külső masszív karból, ahol a csontba behatoló rész különböző részekből ék alakban van kialakítva. A szögben meghajlított lemezek felépítéséhez hasonló a lemez-szegecs együttesek kialakításának formája is. Egy egységes készlet esetében a különbség magába foglalja a középső részbe behatoló külső masszív kart, melynek formája egy három lappal határolt szög. A felhasított lemezből és szögből álló együttesek egy három lappal határolt szögből állnak, mely hozzá van csavarozva a lemezhez. Amikor egymásba torkolló vagy kapcsolódó darabokat akarnak összeilleszteni egy szögben meghajlított lemezzel vagy egy lemez-szeg együttessel, a csontrészeket először a helyükön rögzíteni kell csavarokkal vagy huzalokkal. Ezután a lemeznek vagy szögnek a csonton belüli része számára egy csatornát kell kivésni, a csonton belüli kart bele kell hajtani a csontba és a külső kart hozzá kell erősíteni a csonttengelyhez. Az egymásba torkolló vagy kapcsolódó elemeknek a fent említett módon történő alkalmazásának azok a hátrányai, hogy a szögben meghajlított lemez külső karja nemkívánatos nyomást fejt ki a csontra. A törött részeknek nagyon pontos egymásba kapcsolásánál a törött részhez kapcsolandó csonton belüli kart össze kell ékelni, ezáltal a beültetett elem által a törött részek között kifejtett nyomás nagyon csekély lesz. Az ismert összeszorító-reteszelő megoldás egy masszív lemezből áll, melynek egyik vége egy a lemezhez képest 135—150°-os szögben elrendezett perselybe megy bele. Egy fejescsavart csúsztatnak a perselybe. A fejescsavart egy további, kis méretű metrikus csavar segítségével rögzítik az adott helyzetben. A csavar felszereléséhez többek között egy megvezető szeget kell bevezetni, becsavarni és a fejescsavar számára egy lyukat kell készíteni, amelybe a fejescsavar becsavarható, a lemezt hozzá kell erősíteni a csontszárhoz a fejescsavar segítségével, és végül a törött részeket össze kell nyomni a metrikus csavarral. A korábban alkalmazott módszer hátránya az, hogy az összeszorító-reteszelő megoldás alkalmazása során a lemez hátrányos nyomást fejt ki a csontra. Ezenkívül a fejescsavar elforgató hatásának mértéke a törött részek összeszorításának nagyságától függ. Az élő szervezetbe bevezetett anyag mennyisége túlságosan nagy, és emiatt fájdalmat okoz. A törött csontrészek összekapcsolására olyan egymásba torkolló vagy kapcsolódó egységeket is alkalmaznak, melyek stabilizátor szerepet töltenek be. Ezek egy egyszerű le2 mezből állnak, mely csúszó felülettel rendelkező kerek lyukakkal van ellátva, ahol a csúszó felületek abba az irányba dőlt helyzetűek, amelyben nyomást kell kifejteni, tartalmaznak továbbá csavarokat és végükön menettel ellátott csapokat, csavarfejeket és csavaranyákat. Az egyszerű lemezt a csavarfejekkel kiegészített menetes végű csapok végeire illesztik, majd a csavaranyákkal odaszorítják. A lemezes stabilizátor által átvihető változó terhelés nagysága főként az egyes alkatrészek mechanikus egymáshoz kapcsolásának megbízhatóságától függ. A korábban alkalmazott csavaranyák hengeres alakúak, alsó részük kúpos kialakítású, amivel biztosítják, hogy a csavar erősen oda legyen szerelve a lemez lyukaiba. A csavaranya felső felületén egy keresztirányú bevágás van kialakítva a csavarkulcs hornya számára. Az ilyen típusú stabilizátor hátránya az, hogy csak hosszú csontok törésének kezelésénél alkalmazhatók, ami szerkezeti felépítésükből következik. A csavar-csapszeg együttes egy sima csapszegből és egy csavarból áll. A sima csapszeg nem teszi lehetővé, hogy azt bármilyen módon összekapcsolják a csonttal, amikor azt a csontban kialakított lyukba csak becsúsztatják. Következésképpen a lemezen nem lehet kialakítani semmilyen rugalmas alakváltozást, ami a csontdarabok összeszorításánál szükséges lenne. A szorító- vagy nyomóalátétlernezek különálló részeket képeznek, és ezeket a csavarok végeire helyezik. Ezek a csonton nyugszanak és arra nyomást fejtenek ki, mivel a csapok nem teszik lehetővé, hogy a lemezt a csont fölé emeljék. A csavaranyát a csap menetes végére szorító erő kicsi, mivel a csavarkulcsnak a csavaranya hornyába (bevágásába) illeszkedő vége gyenge. A csavarkulcsot pontosan hozzá kell illeszteni a csavar végéhez, mivel máskülönben a csavarkulcs vége kijön a horonyból. Ezenkívül a hornyot vagy bevágást az élő szövet benövi, és ezért a csavar kicsavarozásához el kell távolítani az odanőtt szövetet a horonyról. A találmány szerinti stabilizátor egy lemezt, egy porózus anyagból készült csavart, és csavaranyákat foglal magába, és a lemez 120—175°-os szögben meg van hajlítva. A lemez alsó részénél egy horony van kialakítva. A lemezben ovális keresztmetszetű, a lemez hajlítás felé eső belső felületéből kiindulóan kúposán kimélyített lyukak vannak kialakítva. A csavaroknak a csontba behatoló részénél kortikális csavarmenet van kialakítva, melynek orsója viszont metrikus menettel van ellátva. A csavar orsója alatt egy alátétlemez található, melynek szélessége megegyezik a horony szélességével. A porózus anyagból készült csavarok hengeres magjának vége egy nagy menetemelkedésű kortikális csavarmenettel van ellátva, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
