199669. lajstromszámú szabadalom • Stabilizátor combcsont, nyak- és felső metafízis törésének kezeléséhez

1 HU 199669 B 2 A találmány tárgya stabilizátor combcsont, nyak- és felső metafízis törésének kezeléséhez. A törések kezelésénél és a combcsont vé­gének közeli részének összeforradásánál fellé­pő komplikációk kezelésénél többen meghaj­lított lemezeket, lemez-szegecs együtteseket és összeszorító csavarokat használnak. A szögben meghajlított lemezeket egy csontba behatoló karból alakítják ki, és egy külső masszív karból, ahol a csontba behatoló rész különböző részekből ék alakban van ki­alakítva. A szögben meghajlított lemezek felépítéséhez hasonló a lemez-szegecs együtte­sek kialakításának formája is. Egy egységes készlet esetében a különbség magába foglalja a középső részbe behatoló külső masszív kart, melynek formája egy három lappal határolt szög. A felhasított lemezből és szögből álló együttesek egy három lappal határolt szögből állnak, mely hozzá van csavarozva a lemez­hez. Amikor egymásba torkolló vagy kapcso­lódó darabokat akarnak összeilleszteni egy szögben meghajlított lemezzel vagy egy lemez­­-szeg együttessel, a csontrészeket először a helyükön rögzíteni kell csavarokkal vagy hu­zalokkal. Ezután a lemeznek vagy szögnek a csonton belüli része számára egy csatornát kell kivésni, a csonton belüli kart bele kell hajtani a csontba és a külső kart hozzá kell erősíteni a csonttengelyhez. Az egymásba torkolló vagy kapcsolódó elemeknek a fent említett módon történő al­kalmazásának azok a hátrányai, hogy a szögben meghajlított lemez külső karja nem­­kívánatos nyomást fejt ki a csontra. A törött részeknek nagyon pontos egymásba kapcso­lásánál a törött részhez kapcsolandó csonton belüli kart össze kell ékelni, ezáltal a beültetett elem által a törött részek között kifejtett nyomás nagyon csekély lesz. Az ismert összeszorító-reteszelő megoldás egy masszív lemezből áll, melynek egyik vége egy a lemezhez képest 135—150°-os szögben elrendezett perselybe megy bele. Egy fejes­csavart csúsztatnak a perselybe. A fejescsa­vart egy további, kis méretű metrikus csavar segítségével rögzítik az adott helyzetben. A csavar felszereléséhez többek között egy meg­vezető szeget kell bevezetni, becsavarni és a fejescsavar számára egy lyukat kell készíteni, amelybe a fejescsavar becsavarható, a lemezt hozzá kell erősíteni a csontszárhoz a fejescsa­var segítségével, és végül a törött részeket össze kell nyomni a metrikus csavarral. A korábban alkalmazott módszer hátránya az, hogy az összeszorító-reteszelő megoldás alkalmazása során a lemez hátrányos nyomást fejt ki a csontra. Ezenkívül a fejescsavar el­forgató hatásának mértéke a törött részek összeszorításának nagyságától függ. Az élő szervezetbe bevezetett anyag mennyisége túl­ságosan nagy, és emiatt fájdalmat okoz. A törött csontrészek összekapcsolására olyan egymásba torkolló vagy kapcsolódó egy­ségeket is alkalmaznak, melyek stabilizátor szerepet töltenek be. Ezek egy egyszerű le­2 mezből állnak, mely csúszó felülettel rendel­kező kerek lyukakkal van ellátva, ahol a csú­szó felületek abba az irányba dőlt helyzetűek, amelyben nyomást kell kifejteni, tartalmaznak továbbá csavarokat és végükön menettel ellá­tott csapokat, csavarfejeket és csavaranyákat. Az egyszerű lemezt a csavarfejekkel ki­egészített menetes végű csapok végeire illesz­tik, majd a csavaranyákkal odaszorítják. A le­mezes stabilizátor által átvihető változó ter­helés nagysága főként az egyes alkatrészek mechanikus egymáshoz kapcsolásának meg­bízhatóságától függ. A korábban alkalma­zott csavaranyák hengeres alakúak, alsó ré­szük kúpos kialakítású, amivel biztosítják, hogy a csavar erősen oda legyen szerelve a lemez lyukaiba. A csavaranya felső felületén egy kereszt­­irányú bevágás van kialakítva a csavarkulcs hornya számára. Az ilyen típusú stabilizátor hátránya az, hogy csak hosszú csontok törésének kezelésé­nél alkalmazhatók, ami szerkezeti felépítésük­ből következik. A csavar-csapszeg együttes egy sima csap­szegből és egy csavarból áll. A sima csapszeg nem teszi lehetővé, hogy azt bármilyen módon összekapcsolják a csonttal, amikor azt a csont­ban kialakított lyukba csak becsúsztatják. Következésképpen a lemezen nem lehet kialakí­tani semmilyen rugalmas alakváltozást, ami a csontdarabok összeszorításánál szükséges lenne. A szorító- vagy nyomóalátétlernezek különálló részeket képeznek, és ezeket a csa­varok végeire helyezik. Ezek a csonton nyug­szanak és arra nyomást fejtenek ki, mivel a csapok nem teszik lehetővé, hogy a lemezt a csont fölé emeljék. A csavaranyát a csap menetes végére szorító erő kicsi, mivel a csa­varkulcsnak a csavaranya hornyába (bevágá­sába) illeszkedő vége gyenge. A csavarkul­csot pontosan hozzá kell illeszteni a csavar végéhez, mivel máskülönben a csavarkulcs vége kijön a horonyból. Ezenkívül a hornyot vagy bevágást az élő szövet benövi, és ezért a csavar kicsavarozásához el kell távolítani az odanőtt szövetet a horonyról. A találmány szerinti stabilizátor egy le­mezt, egy porózus anyagból készült csavart, és csavaranyákat foglal magába, és a lemez 120—175°-os szögben meg van hajlítva. A lemez alsó részénél egy horony van kialakítva. A lemezben ovális keresztmetszetű, a lemez hajlítás felé eső belső felületéből kiindulóan kúposán kimélyített lyukak vannak kialakítva. A csavaroknak a csontba behatoló részénél kortikális csavarmenet van kialakítva, mely­nek orsója viszont metrikus menettel van ellát­va. A csavar orsója alatt egy alátétlemez talál­ható, melynek szélessége megegyezik a horony szélességével. A porózus anyagból készült csavarok hen­geres magjának vége egy nagy menetemelke­désű kortikális csavarmenettel van ellátva, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents