199663. lajstromszámú szabadalom • Tartókeret
HU !99663 B egymáshoz, képest eltolhatok és így kapcsolhatók A tartókeretei mind hátizsákként, üónd pedig szánkóként használva kedvező, ha a tartóoldal! hosszirányú főtartók egymástól való távolsága nagyobb, mint a teheroldali főtartók közötti távolság, mivel ekkor egy megfelelő alakú vályút tudunk kiképezni. A hosszirányú főtartóknak a tartóelemekkel — a tartókeret keskenyebb oldalán — való térbeli elrendezésével kialakítható a találmány szerinti tartókeret úgy, hogy a teheroidali hosszirányú főtartók között csúszólapot rendezünk el, és ebben az esetben a tartókeretnek a szánkóként való alkalmazása nehezen járható utakon is könnyedén valósítható meg. A csúszólap lényegében rugalmasan hajlítható műanyagból van kiképezve, úgy hogy a teheroidali hosszirányú főtartók erősítő, szélső szántalpat képeznek, ami a jelentős területen megkönnyíti a tartókeret szánkóként való alkalmazását, ugyanis hosszirányú vezetést biztosít. Annak érdekében, hogy a szánkóként való alkalmazás esetén a hó ne hatoljon be a tartóoldalon kiképzett teherhordó térbe, előnyös, ha a csúszólapot a keskenyebb oldalon felfelé hajlítjuk. Ehhez a hosszirányú keskenyebb oldalon nyílások lehetnek kiképezve, ezáltal a tartóoldali hosszirányú főtartókon fogantyúk alakulnak ki. A találmány szerinti tartókeret további kiviteli alakja úgy van kiképezve, hogy a csúszólap a kapcsolóoldali keskenyebb oldalon ferdén felhajlított, és két kereszttartó között szabadon átnyúló szegélysávval van ellátva, és szemben fekvő keskeny oldalon lévő kereszttartókra van rögzítve. Ez a megoldás feleslegessé teszi, hogy a csúszólapra összekötőelemeket rendezzünk el, mivel a felhajlított szegélysávok egymáson fekszenek fel. Ebben az esetben két tartókeret illesztési helye hullámszerűen fel van emelve és a talajtól távol, a csúszósík fölött képződik, ezáltal az illesztési hely a csúszási tulajdonságokat csak minimális mértékben befolyásolja. A találmány szerinti tartókeretet katonai célokra is lehet alkalmazni, ebben az esetben a csúszólapot olyan anyagból kell kiképezni, amely lövedék- vagy szilánkfékező hatást fejt ki, a csúszólap célszerűen olyan szövetbetétet tartalmaz, amelyet katonai sisakokhoz is alkalmaznak. Műanyagból kiképzett csúszólap olyan vastag lehet, hogy a teheroidali hisszirányú főtartók a csúszólap peremtartományában erősítőelemként vannak beágyazva. Mivel a csúszólapnak nagy szilárdságúnak és kis súlyúnak kell lennie, a csúszólap például több rétegből is kialakítható, ahol a két külső réteg üvegszála erősített, UV sugárzással kikeményített duroplasztból, a belső réteg pedig poliuretán habból van kiképezve. Természetesen ennél a kiviteli alaknál is kiegészíthető a csúszólap lövedék-, ill. szilánkfékező szövött betéttel. 3 A tartóelemek előnyösen a kereszttartók tartományában vannak kiképezve, amelyek a keskenyebb oldal tartóoldali hosszirányú főtartóját és teheroidali főtartóját egymással összekapcsolják. Előnyös az a kiviteli alak, ahol minden tartóelemet egy üreges kereszttartó képez, amely a két hosszirányú főtartót egymással összekapcsolja, és amely a teheroldalon dugaszolható nyílásokkal van ellátva, míg a kereszttartó teheroldalon émelkedően van elhelyezve, és a kengyel mindegyik vége tartóelemhez dugaszolható csappal van ellátva. Ezáltal a kengyel különleges rögzítése elhagyható, ha a találmány szerinti tartókeretet hátizsákhoz alkalmazzuk. A kereszttartók emelkedésének a szöge előnyösen 10° a vízszinteshez képest. Ha szánkóként alkalmazzuk a találmány szerinti tartókeretet, akkor a kengyelt célszerű levenni, és húzókengyelként elhelyezni. Ebben az esetben síbotok tartókötélzet vagy egyéb hevederek segítségével rögzíthetők a kengyelre, vagy a tartókeretre. A húzókengyelnek a dugaszoló csatlakozására kialakítható egy olyan kiviteli alak, ahol a teheroidali hosszirányú főtartók felső végtartómányában nyílások vannak kiképezve, és a végtartomány, a kereszttartók és a kengyel dugaszolható csapjai ugyanabban a térbeli elrendezésben vannak egymáshoz képest elrendezve, pl. kismértékben divergálnak (széttartanak). Előnyös az a kiviteli alak is, ahol a két tartóoldali hosszirányú főtartónak legalább egy tartó alátámasztása van, amely a teher - cldali hosszirányú főtartón túlnyúló kengyel tartóeleme, és ezekbe a tartóelemekbe a kengyel beakasztható. A tartó alátámasztások adott esetben a teheroldalon kinyúló és a tartóoldali hosszirányú főtartón kiképzett bordaként is kialakíthatók, ahol az a bordázott tartomány a kereszttartón keresztül a szomszédos teheroidali hosszirányú főtartón támaszkodik meg. Ennél a kiviteli alaknál előnyös, ha a kengyel ferdén le van csapva, és U-alakú kampókkal van ellátva. Szánkóként történő alkalmazás esetén ezen kiviteli alaknál a kengyelt célszerűen a tartóoldali hosszirányú főtartó elülső végébe kell beakasztani. Az előbbiekben említett kiviteli alakok esetében a kengyel két oldalszára összekötőrúddal van ellátva, amely a teheroidali hosszirányú főtartókon, illetőleg a csúszólapon támaszkodik. A rugalmas, előnyösen textil jellegű anyagból kiképzett oldalrészek palást kiképzésére szolgálnak, és egymást átlapolva önmagában ismert összekapcsoló elemekkel, például szíjjal, szalaggal vagy gurtnival, adott esetben csattal vannak ellátva. A palást kerületének hossza jelentős mértékben a szállítandó teher méretéhez illeszthető, ha az egymással szemben lévő oldalfalrészek páronként legalább egy kihajtható, meghosszabbított résszel vannak ellátva, és a meghosszabbított résznek a szabad peremcsíkja, valamint a hajtáspe4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
