199662. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés folyékony anyagok szárítására

HU 199662 B 8 hőmérsékletre van beszabályozva. Természe­tesen a találmányunk szerinti megoldás ol­talmi terjedelmén belül több, például három szárító gázréteg is előfordulhat. Ugyancsak változtatható a rétegek (szárító gázrétegek) hőmérséklete. Az eddig ismertetett berendezési változa­toknál a szárító gáz áramlásának iránya szimmetrikus a hordozó gázban lévő anyag sugárhoz képest. Amint az legjobban a 3. ábrán látható, a szárító gáz a porlasztóit pa­rányi anyagrészecskéket igyekszik távoltarta­ni a 12 porlasztó csőalakú héj falától. A más irányba elmozduló cseppecskéket vagy ré­szecskéket a sugárirányban befelé vezetett szárítógáz a beáramlási keresztmetszet sík­jában a középponti szimmetria tengely irá­nyába vezeti. Egy fúvóka jellegét meghatá­rozza a gáz sebessége, jellege, nevezetesen a magasabb gázsebességek a középső, ten­gelyközeli övezetben és az alacsonyabb se­bességek a kerületi, középponti tengelytől távolabbi övezetekben. Amint a gáz sugár különböző részeinek sebessége az említett jelleg szerint alakul, ennek megfelelően csök­ken a szélső gázrétegek környezetből gázt magukkal ragadó sajátossága és így a koráb­biakban már említett előnytelen „recirkulá­­ció" jelensége csökken. Előnyös továbbá, hogy a befelé áramló szárító gáz a 12 cső alakú héj fala mentén találkozik a fúvóka vissza­maradó gázfelvételével. A szárító gáz átáram­­lásának mértéke a héj falán a hossztengely mentén felülről lefelé irányulva célszerűen túllépi a gázszállítási teljesítmény egység­nyi sugárhosszra eső értékét. Ezáltal egy bizo­nyos lefelé irányuló szárítógáz áramlás kelet­kezik a sugár külső oldalán. Ha a szárítógáz áramlásának egységnyi tengelyhosszra eső része alacsonyabb, mint a gázszállítási tel­jesítménye a sugárnak, a többlet szárítógáz áram hiányosságokat okozhat. Fordított eset­ben a szárítógáz hiánya a felső övezetben ke­vésbé kívánatos. A gázáramlási mértékek vizsgálata és szabályozása arra irányul, hogy elkerüljük a recirkulációt. A gázsugár való­ságos gázszállítási teljesítménye a bevezetett szárítógáz esetén nem számítható ki egészen pontosan. Mindazonáltal egy olyan sugár esetében, amelyet egy adott hordozó gázsugár hoz létre, egy adott fúvókán keresztül, a való­ságosan kialakuló gázszállítási teljesítmény kevesebb lesz, mint a vonatkozó úgynevezett szabad sugáré, azaz egy olyan sugáré, ame­lyet egy hordozó gázsugár alkot, azonos áram­lási sebességgel és kilépési sebességgel, azo­nos fúvókából egy végtelen nagy térbe min­den közbenső akadályozó odairányított szá­rítógáz nélkül. A gázszállítási teljesítmény hosszúságegységenként = E szabad sugár esetén: 0,26 (M0) E=----------­D 7 ahol M0 a tömegáramlás mértéke a fúvókán átbo­csátóit hordozógáznál és D a fúvóka torkának átmérője. Szabadalmi bejelentésünk szóhasználatá­ban az „elméleti gázszállítási teljesítmény" arra a gázszállítási teljesítményre vonatko­zik, amelyet a fenti képlettel az úgynevezett szabad sugárra számíthatunk. Ha a befelé haladó szárítógáz áram egyenlő mértékű, vagy túllépi az elméleti gázszállítási telje­sítményét a sugárnak, akkor a gázszállítási teljesítmény valóságos értéke a szállítógáz áramlásánál magasabb lesz az úgynevezett szabad sugárnak megfelelő esetnél. A kívána­tos arányosság a következő képlettel fejez­hető ki: x=q x=q Rdx Edx x=o x=o ahol R a szállítógáz áramlásának aránya a héjfal tengelymenti hosszegységén keresztül; je a tengelymenti távolság a fúvóka torkától áramlásirányban lefelé és q egy tetszés szerinti állandó (tetszés sze­rinti érték). A fent említett összefüggés a gázszállítási teljesítmény és a szárítógáz áramlás között célszerűen abban az övezetben érvényes, ahol a tengelymenti távolság azonos vagy nagyobb, mint a fúvóka átmérő tízszerese, azaz q-nak bármely értéke lehet 0 és 10 D között. A ta­lálmányunk szerinti megoldásnál a porlaszt­va szárítás oly módon történik, hogy bizonyos tényezők egyidejűleg hatnak, hogy elkerül­jük a szárított terméknek a szárítókamra fala­ira való rászáradását. Az adhézió tipikusan abból ered, hogy a nedves anyag a kamra fa­lának ütközik: ezzel szemben a száraz anyag nem tapad a falhoz. A tökéletesített kevere­dés és a célszerű gázhőmérséklet eloszlás elősegíti a gyors száradást, mielőtt még a (nedves) anyag a fallal ütközhetne. A koráb­ban már említett recirkuláció a szárítandó anyagot a kamra irányába taszítaná, és ez­által a kamra falával való összeütközést és az arra való feltapadást segítené elő. A recir­kuláció lecsökkentése a szárító gáz beveze­tésével egyidejűleg az adhézió lecsökkenté­sét eredményezi. A nedves anyag fallal való ütközését elkerülendő a falat a felső övezet­ben célszerűen a sugár (alacsonyabb sebes­ségű) szélső rétegével hozzuk kölcsönhatás­ba. A héj falat célszerűen egyaránt kialakít­hatjuk párhuzamosan a hosszanti szimmetria­­tengellyel vagy ettől a tengelytől bizonyos szöggel elhajlítva, például mintegy 3,5°-kal vagy annál kisebb szöggel. Ezáltal egy kúp­­szerű héjfal célszerűen 7°-nál nem nagyobb szögben illeszkedik egymáshoz. Ha a héjfal egy, a kúptól különböző forgásfelület lenne, a forgásfelület minden egyes pontjában az alkotóknak az érintési szöge nem lehet na­gyobb 3,5°-nál. Abból a célból, hogy a legjobb 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents