199652. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként S,S'-di (terc-alkil)-tiofoszfonát-származékot tartalmazó inszekticid vagy nematocid készítmény és eljárás S,S'-di (terc-alkil)- -tiofoszfonát-származékok előállítására
HU 199652 B ipsilont helyeztünk. A poharakat lefedtük és két napig állandó hőmérsékleten- tartottuk, majd az élő lárva tartalmat vizsgáltuk. A koncentrációk 25 ppm-től lefelé változtak. Az LD50-értékeket a II. táblázatban a „BC-talaj“ oszlopban tüntettük fel a talaj ppm-ben kifejezett vizsgálati anyag koncentrációjának megadásával. Vizsgálat a levélen: A vizsgálandó vegyületeket aceton és víz 50:50 arányú elegyével felhígítottuk. Calabacita abobrinha körülbelül 2,54X0,63 cm méretű szikleveleit 2—3 másodpercre a vizsgálandó oldatba merítettük és dróthálóra helyeztük száradni. A száraz leveleket nedves szűrőpapír darabot tartalmazó Petri-csészékbe tettük, és 5 darab második lárvaállapotú Calabacita abobrinha-val megfertőztük őket. A csészéket nagy nedvességtartalmú kamrába helyeztük. A lárvák elhullását 5 nappal később határoztuk meg. A koncentrációk 0,1 t%-tói lefelé változtak. Az LD50-értékeket a II. táblázatban a „BC-levél“ oszlopban tüntettük fel az oldat %-ban kifejezett vizsgálandó anyag koncentrációjának megadásával. Akaricid hatásvizsgálat Kétpettyes atkát (2SM) (Tetranychus urticae [Koch] ) használtunk az atkairtás vizsgálatához. A vizsgálati eljárás a következő volt: Körülbelül 10 cm magas tarka babnövényt (Phaseolus sp.) homokos kerti talajba, 7,62 cs-es agyagcserepekbe ültettünk és különböző korú és nemű kétpettyes atkával alaposan megfertőztük. 24 órával később a fertőzött növényeket megfordítottuk és 2—3 másodpercre a vizsgálati anyag aceton és víz 50:50 térfogatarányú elegyével készült oldatába mártottuk. A kezelt növényeket üvegházban tartottuk és 7 nap elteltével meghatároztuk a felnőtt atkák és a kezelés idején a növényeken levő petékből kikelő lárvák elhullását. A vizsgálati koncentrációk 0,05 t%-tól lefelé változtak. Az LD50-értékeket a II. táblázatban a „SM-A“ (azaz a kifejlett atkákra vonatkozó) és a „2SM-E“ (azaz a petékre vonatkozó) oszlopokban tüntettük fel az oldat %-ban kifejezett vizsgálati anyag tartalmának megadásával. Szisztemikus vizsgálat Ez a vizsgálat a választott vegyület gyökér abszorpcióját és a felfelé való áthelyeződését értékeli. A szisztemikus hatás vizsgálatára kétpettyes atkát (2SM) [Tetranychus urticae (Koch)] és a bab levéltetűt (BA) [Aphis fabae (Scop.)] használtuk. A vizsgálatokat a következőképpen végeztük: Kétpettyes atka: A vizsgálandó vegyületeket acetonban oldottuk és az oldat alikvot részét üveglombikban 200 ml vízzel felhígítottuk. Két tarkalevelű bab (Phaseolus sp.) növényt helyeztünk mindegyik lombikba és vattacsomók- 6 9 kai úgy rögzítettük, hogy gyökereik és száruk a kezelt vízbe merült. A növényeket aztán 75—100 darab, különböző korú és nemű kétpettyes atkával megfertőztük. Egy hét elteltével a kifejlett atkák és lárvák elhullását meghatároztuk. A vegyületek koncentrációja a vízben 10 ppm-től lefelé változott. Az LD50- -értékeket a II. táblázatban az „2-SM (S)“ oszlopban tüntettük fel az oldat t%-ban kifejezett vizsgálati anyag tartalmának megadásával. Fekete bab levéltetű (Aphis fabae [Scop.] ) Körülbelül 5 cm magas sarkantyúvirág (Tropaeolum sp.) növényeket ültettünk 400 g homokos kertiföldbe körülbelül félliteres tartályokba. A vizsgálandó anyagokat acetonban feloldottuk és az oldat alikvot részét 50—60 ml vízzel felhígítottuk. Az oldatot a talaj felületére öntöttük és hagytuk, hogy jól beszívódjon. A kezelt növényeket 25—50 darab különböző korú fekete bab levéltetűvel megfertőztük és üvegházban tartottuk. Az elhullást 3 nap múlva határoztuk meg. A koncentrációk 10 ppm-től lefelé változtak az 50%-os elhullás eléréséig. Az LD50-értékeket a II. táblázatban a ,,BA(S)“ oszlopban tüntettük fel az oldat ppm-ben kifejezett vizsgálati anyag tartalmának megadásával. Hatásvizsgálat Meoloidogyne incognitán a talajban Egy nematóda telepet agyagcserépbe ültetett paradicsom növény gyökérén (Lycopersicon sp.) tartottunk, A nematódával fertőzött talaj alikvot részét ezekből a cserepekből kis poharakba helyeztük. A vizsgálandó vegyületeket a talajba kevertük. Négy tökmagot ültettünk minden pohárba és szükség szerint öntöztük őket. 21 nappal később a töknövényeket kiszedtük és megmostuk, és megvizsgáltuk, hogy vannak-e rajtuk gyökércsomócskák. A vizsgáit vegyületek koncentrációja (a talajban) 25 ppm-től lefelé változott. Az LD50-értékeket a II. táblázatban az „RKN“ oszlopban tüntettük fel a talaj ppm-ben kifejezett vizsgálati anyag tartalmának megadásával. A fenti vizsgálatokat elvégeztük szerkezetileg közel álló vegyületekkel is, azaz a 24 830 sz. európai szabadalmi bejelentésben szereplő S-izopropi!-S’-izobuti 1-etil-tritiofoszfonáttal (A. vegyület) és a 4 472 390 számú USA szabadalmi leírásban szereplő S-izobutil-S’-terc-butíl-etil-ditiofoszfonáttal (B. vegyület). Az eredményeket szintén a II. táblázatban adjuk meg. Ezek azt mutatják, hogy míg házilegyeken, levéltetveken és atkákon a találmány szerinti vegyületeket tartalmazó készítmények hatása gyakorlatilag megegyezik az ismert vegyületeket tartalmazó készítményekével, a Heliothis virescens, Spodoptera exiqua, Trichoplusia ni, Diabrotica Agrotis ipsílon és Meloidogyne incognita esetében a találmány szerinti készítmények nemvárt, lényegesen nagyobb hatást mütatnak. 10 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
