199636. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ZnO varisztorok előállítására

HU 199636 B A ZnO varisztorok tulajdonságait tehát a kerámiát alkotó fázisok határrétegének tu­lajdonságai szabják meg. EDA, K. fent idé­zett tanulmányából kitűnik, hogy bár az U(I) karakterisztika menetét befolyásolja a határ­réteget alkotó fázis összetétele, az nemcsak ettől, hanem a réteg vastagságától is erő­teljesen függ. Az áram nagymértékben nem­lineáris feszültségfüggése főként a határré­teg diffúziós szakaszára jellemző. A szemcsék közti fázist is tartalmazó határréteg szaka­szokon átfolyó áramok már viszonylag kis áramsűrűségeknél feltörnek (a-juk kicsivé válik). A ZnO varisztor alkotó kerámia test az ismertetett szerkezeti elemek háromdimen­ziós szövevénye, melynek eredményeként az egyes szemcse párok határfelületén lévő ele­mi varisztorokból sorosan és párhuzamosan kapcsolt hálózat alakul ki. A varisztor mak­­roszkópus U(I) karakterisztikája az elemi varisztor karakterisztikák eredője. Az U(I) karakterisztika feltörését tehát nemcsak azzal lehet a nagyobb áramsürűségek irányába el­tolni (vagyis a varisztor túlfeszültség leve­zető hatékonyságát fokozni), ha csökkentjük a szemcsék saját rezisztenciáját, vagy mó­dosítjuk a potenciálgát alakját, hanem azzal is, ha biztosítjuk hogy a diffúziós határrétegek viszonylag nagy felületűek legyenek és egyen­letesen oszoljanak el a kerámián belül. Ekkor u.i. azonos makroszkópos áramsűrűség eseté­ben az egyes elemi varisztorok hatékony határ­felületén kisebb effektiv áramsűrűség alakul ki. Az egyenletes kerámia szerkezet is döntő követelmény, mert az elemi varisztorok háló­zatán belül a túlterhelés okozta meghibá­sodás (degradáció) mindig a leggyengébb elemnél indul meg (BRUCKNER, R.W.; MOL­­DENHAÜER, W. et al. „Thermal breakdown in ZnO-varistor ceramics" Phys. Status Soli­di, 59, 713—718, 1980.) A ZnO varisztorok előállítására alkalma­zott eljárásnak lényeges jellemzője, hogy minél kisebb méretű varisztorral tudja biz­tonságosan levezetni a túlfeszültségek hatá­sára kialakuló minél nagyobb áramimpulzu­sokat. Az egyre nagyobb elemsűrűségre tö­rekvő áramköri konstrukciós elveknek termé­szetszerű követelménye a minél kisebb méretű túlfeszültség levezető elem. A varisztor mé­retének csökkentése a gyártás gazdaságos­sága szempontjából is fontos tényező. (A nor­mál méretsor egymást követő 7, 10, 14 és 20 mm átmérőjű példányainak nemcsak túl­­áram levezető képessége nő 1:2:4:8 arány­ban, de tömegűk is.) A ZnO varisztorok előállítására alkalma­zott egyéb fémoxidokat az U (I) karakterisz­tika menetére gyakorolt hatásuk alapján há­rom csoportba sorolhatjuk: (1) Kis ionsugaru fémek (pl. Co, Al, Ga) oxidjai, melyek a ZnO szemcse fajlagos re­zisztenciáját befolyásolják. 3 (2) Nagy ionsugarú fémek (pl. Bi, ritka­­földfémek) oxidjai, melyek a szemcsék közti fázist és a diffúziós határréteget alkotják. (3) A határrétegben a felületi töltéssürü­­séget befolyásoló fémek (pl. Co, Mn, Ni, stb.) oxidjai. Ezek hatnak a szemcseméret alakulá­sára is. A szabadalmi irodalomban a ZnO varisz­torok karakterisztikájának menetét,'főként a nagyáramú feltörési pont kitolását olyan mód­szerekkel befolyásolják, melyek vagy a ZnO szemcsék saját rezisztenciáját csökkentik, vagy az adalékok és az égetési feltételek kü­lönböző variációival a határréteg potenciál­­gátjának alakját módosítják. Az alkalmazott eljárásokról egy-egy jel­legzetes példa bemutatásával adunk áttekin­tést. a) A ZnO szemcse rezisztenciáját csök­kentő adalékokat alkalmaz a DE 2 547 066 számú (német szövetségi köztársaságbeli) szabadalomban leírt eljárás. b) Az összetevők egyenletesebb minősé­gét és eloszlását JP 59 000 903 számú (japán) szabadalom úgy biztosítja, hogy az alapanya­got és az adalékok egy részét amorf alakban alkalmazza. Hasonló célt ér el a 0097 923 számú Európai-szabadalommal védett eljárás azáltal, hogy az adalékok egy részét együt­tes lecsapással állítja elő. c) Az U (I) karakterisztika 10 A feletti sza­kaszának nemlineáris tulajdonságait pl. a DE 2 310 440 számú (német szövetségi köz­társaságbeli) szabadalomban leírt eljárás úgy javítja meg, hogy egyes adalékokat részben vagy egészen oxid helyett fluorid alakban al­kalmazza. d) Sokféle változatban alkalmazott eljárás az összetevők egy részének együttes előége­­tése, vagy a ZnO előzetes hőkezelése. Példa erre a DE 2 461 051 számú (német szövet­ségi köztársaságbeli) szabadalmi leírásban ismertetett eljárás. A változatok közé tarto­zik az a módszer, mint pl. a JP 80 049 403 szá­mú (japán) szabadalom szerinti is, mely az adalékok egy részét üvegfritt őrlemény alak­jában viszi be a masszába. További válto­zat szerint egyes adalékokat olyan vegyü­­let formájában alkalmaznak, amilyenné az az égetés során a kristályos szövetszerkezet­ben átalakul. Ezt alkalmazza a DD 160 133 (német demokratikus köztársaságbeli) sza­badalom szerinti eljárás, mely az Sb adalékot piroklór alakban viszi be a rendszerbe. e) A határfelületi réteg potenciálgátjá­nak alakját az adalékként alkalmazott kati­on oxidációs fokának változtatásával is be­folyásolják. A DE 2 740 566 számú (német szövetségi köztársaságbeli) szabadalom sze­rint a szokásos Mn1*, illetve Mn"-nél előnyö­sebb az Mn304 alkalmazása. Az antimon-oxi­­dot a szokásos Sb‘" helyett Zn7Sb20« spinéit alakban Sbv-ként alkalmazza a GB 1 585 940 számú (nagy-britanniai) szabadalom. f) A határréteg potenciálgátjának alak­ját befolyásolják a levegőtől eltérő össze-4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents