199580. lajstromszámú szabadalom • Rögzítő eszköz különösen húzó és hajlító igénybevételek átadására
hu lyyoöu a 2 1 A találmány tárgya rögzítő eszköz szerkezetek, vagy szerkezeti elemek, főleg építőipari szerkezetek részei közötti-statikus és/ vagy dinamikus terhek, különösen húzó- és hajlító igénybevételek átadására, amely rögzítő eszköz szárból és ahhoz merev kapcsolattal csatlakozó tárcsából, valamint felületnövelő lapokból áll. Az építőipari rögzítéseknél, főleg az alapozásoknál a kihúzóerő mellett jelentős hajlitó erő komponensek is fellépnek, Ez az erőhatás — különösen ha dinamikus — viszonylag rövid idő alatt meglazítja a rögzítő elemet, ezért csökken annak kihúzóerővel szemben tanúsított ellenállása. Ennek kiküszöbölésére ilyen igénybevételek esetén a kihúzóerőhöz szükségesnél hosszabb rögzítő elemeket alkalmaznak, lényegesen növelve ezzel az alapozási költségeket. A rögzítő elemek közös jelemzője a viszonylagosan hosszú, karcsú szár, a befogott rögzített végén elhajlítva, vagy alakra hajlítva pl. háromszög, kör, stb. Az utóbbi időben fő.leg a dübeltechnikában különböző „szegmenses" kapaszkodó fülekkel rendelkező szárak is megjelentek. Ezek jelentősen megnövelhetik a kihúzó erőt, azonban a járulékos hajlítóerővel szemben nem jelentenek érdemi megoldást. Az AT 369078 lajstromszámon oltalom alatt álló osztrák találmány olyan lehorgonyzó, rögzítő elemet tárgyal, amelynél az alapba benyúló száron a szár palástjához — célszerűen hegesztéssel — rögzített hegyesszögben csatlakozó szárnyszerű lemezek akadályozzák meg a kihúzódást. A lemezek hosszirányban merevítve vannak, hajlításukat a merevítésben kivágások könnyítik meg. A szárnyszerű lemezeket a kihúzóerő mértékétől függően hajlítják ki, majd a szerkezetet utószilárduló anyaggal rögzítik az alapban. A rögzítő eszköz kialakítása egyszerű, de szerkezeténél fogva főleg kihúzóerő felvételére alkalmas, csak minimális hajlítóerőt tud felvenni, ezért a járulékos hajlító igénybevételeknek nem felel meg. Az US 4.052.827 lajstromszámon szabadalmi oltalom alatt álló amerikai találmányi leírásban olyan lehorgonyzó (rögzítő) és alap támasz megoldás van közzétéve, amely különböző szerkezetek talajhoz történő biztonságos lehorgonyzására alkalmas. A megoldás lényege, hogy a talajban egy erős, függőleges tengelyében cső szelvényt magába foglaló eszközt helyeznek el, melyhez merev kapcsolattal szárnyszerű lapok csatlakoznak külső oldalukon hüvellyel ellátva oly módon, hogy a hüvelyek tengelye piramis alakot mutat a talaj felszín felé. A lehorgonyzás úgy történik, hogy a hüvelyekbe azok szelvényének megfelelő alakú betéteket (karókat) tolnak, melyeket tetszőleges módon rögzítenek. A találmány földbe történő lehorgonyzásra ad megoldást, a szárnyszerű lapok szerepe az, hogy a külső oldalukon elhelyezkedő hüvelyek segítségével a betétek (karok) több ponton és az erőfelvétel szempontjából optimális irányban hatoljanak a talajba. Célkitűzésünk egy olyan rögzítő eszköz létrehozása, amely alkalmas statikus és/vagy dinamikus igénybevételnél a húzóerőn kívül hajlítóerő felvételére is. Találmányunk azon a felismerésen alapul, hogy ha a rögzítő eszköz felületét a hajlítóerő irányába megnöveljük, akkor a nagyobb felület miatt az alapra kisebb felületi nyomás hat, a rögzítő elem szára kevésbé „hajlik". Természetesen a szárnak önmagának alkalmasnak kell lenni mind a kihúzóerő, mind a hajlító és nyíróerő felvételére, a felület növelésnek csak az alapra való erő átadást kell elosztani. A feladatot olyan rögzítő eszközzel oldjuk meg, amely szerkezetek vagy szerkezeti elemek, főleg építőipari szerkezetek részei közötti statikus és/vagy dinamikus terhek, különösen húzó- és hajlító igénybevételek átadására alkalmas; amely szárból és ahhoz merev kapcsolattal csatlakozó tárcsából, valamint felületnövelő lapokból áll, a szárhoz annak tengelyére merőlegesen kapcsolódik a tárcsa, a szárat tengelyében érintik a sugárirányban, célszerűen szimmetrikusan elhelyezkedő felületnövelő lapok, melyek a szárhoz — előnyösen hegesztéssel — csatlakoznak. A találmány szerinti rögzítőeszközt, részletesebben egy kiviteli alak kapcsán rajzok alapján ismertetjük. A mellékelt rajzokon az 1. ábra a találmány szerinti rögzítőeszköz egy lehetséges kiviteli alakjának oldalnézete, beépített állapotban 2. ábra az 1. ábra szerinti rögzítő eszköz f.-I. metszete 3. ábra az 1. és 2. ábra szerinti rögzítő eszköz axonometrikus képe. A példaként bemutatott egyik lehetséges kiviteli alak, mint az az 1. és 2. ábrából látható függőleges 1 szárból ahhoz merev kapcsolattal csatlakozó 3 tárcsából és 2 felületnövelŐ lapokból áll. A 3 tárcsa az 1 szár tengelyére merőleges körlap, a 3 felületnövelő lapok a szárat tengelyében érintik és célszerűen sugárirányban helyezkednek el. A 3. ábra axonometrikus képet ábrázol, melyen az 1 szár, valamint a 3 tárcsa és a 2 felületnövelő lapok térbeli elhelyezése jól látható. A példán kőralakú 3 tárcsát és négyzetes, négy darab 2 felületnövelő lapot mutatunk be, de természetesen a megoldásból adódik, hogy a tárcsa és a lapok tetszőleges alakúak és számúak lehetnek. A találmány szerinti különleges tárcsás rögzítő eszköz előnye a rajzok alapján egyértelműen látható. Az üregbe helyezett rögzítő eszköz igen nagy felületekkel „támaszkodik" az üreg alaplapjára, az üreget kitöltő kiöntő anyagra és ezáltal a fellépő jiajlítóerőt kis felületi nyomásra transzponálja. A szár alján lévő nagy felületű tárcsa ja-, vítja a kihúzó erővel szemben az ellenállást«. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
