199575. lajstromszámú szabadalom • Elektrolízisnél alkalmazható elektródok és eljárás azok előállítására

HU 199575 B — Sn02-ra vonatkoztatva 301,2 g/1 koncent­rációjú vizes ón-diklorid (SnCl2) oldat. A bevonó oldat 4,8 cm3 RuOHC13 oldatot, 4,3 cm3 TiCl4 oldatot és 3,2 cm3 SnCl2 oldatot tartalmaz, a fém komponensek tömegarányai: Ru:Ti:Sn=0,325:0,567:0,757.' Az aktív köpenyt több rétegől építjük fel. Minden réteget azonos technológiával viszünk fel, a bevonó oldat felhasználása egy rétegnél 25—30 ml/m2 elektródfelület. A bevonó oldat felvitele után az elektródát 150°C hőmérsék­leten szárítjuk. A rétegek első felét 350— 380°C hőmérsékleten 20 percig izzítjuk, a további rétegeket 470—530°C hőmérsékleten szintén 20 percig izzítjuk. Az aktív köpeny összetétele (mól%-ban): Sn02—30,0; Ru02—15,0; Ti02—55,0. Az előállított elektródákat megvizsgáljuk, mérjük az anódpotenciáljukat és ellenálló­képességüket. Az anódpotenciál mérését a diafragmás klór-elektrolízisnél végezzük el: A NaCl koncentrációja az anolitben 280 g/1, az áramsűrűség rendre 1000 A/m2, 3000 A/m2 és 10000 A/m2 és a hőmérséklet 80°C. Az elektród ellenállóképességét a „változó polari­tás és amalgámosldás“ módszerével, vala­mint radiokémiái eljárással értékeljük. A „változó polaritás és amalgámosodás“ módszere az aktív köpeny tulajdonság-meg­határozásának gyors módszere, amellyel az amalgámosodással szembeni ellenállóképes­séget, az áramvezető befogó berendezések­hez való kontaktust, a katód-polarizációval és a rövidre zárással szembeni ellenállóké­pességet együttesen lehet értékelni. A „változó polaritás és amalgámosodás“ módszere a következő. A vizsgálandó próba­testet 1 A/cm2 áramsűrűségnél, 60°C hő­mérsékleten, 300 g/l koncentrációjú NaCl­­-oldatban váltakozva 2—2 perces anód- és katódpolarizációnak vetjük alá, összesen 40 percig. így egy polarizációs ciklus 4 perces és egy vizsgálati ciklus 40 perces. Mindezek után az anódot 0,2 tömeg%-os nátrium-amalgámba merítjük 30 s időtarta­mon át. Az igénybevétel után az anódot desz­tillált vízzel leöblítjük, szárítjuk és tömeg­veszteségét mérjük. A radiokémiái analitikai eljárásnál az ak­tív réteggel bevont próbatestet 1,2—3,0X X103 neutron/cm2Xs erősségű neutronáram­mal 200—400 órán át besugározzuk, az ezt követő elektrolízis után pedig a radioaktív ruténium izotópot az oldatban, a kivált üle­dékben és a gázfázisban mennyiségileg meg­határozzuk. A vizsgálatok eredményeit az 1. táblázat „A próbatest“ fejlécu oszlopában foglaljuk össze. 2. Példa Az aktív köpeny felvitelére szolgáló bevonó oldathoz az 1. példában leírt ruténium-hidroxi­­-klorid (RuOHC13), titán-tetraklorid (TiCl4) és ón-diklorid (SnCl2) oldatokat készítjük el. 7 A bevonó oldat 4,8 cm3 RuOHC13 oldatot, 1,9 cm3 TiCl4 oldatot és 6,4 cm3 SnCl2 oldatot tartalmaz, a fém komponensek tömegarányai: Ru:Ti:Sn=0,325:0,567:1,520. Az aktív köpeny összetétele (mól%-ban): Sn02—60,0, Ru02—15,0; Ti02—25,0. Az előállított elektródát (a B próbatestet) az 1. példában leírtak szerint vizsgáljuk. A vizsgálatok eredményeit az 1. táblázat tar­talmazza. 8 3. Példa Az aktív köpeny felvitelére szolgáló bevonó oldathoz az 1. példában leírt ruténium-hidr- oxid-klorid (RuOHCI3), titán-tetraklorid (TiCl4> és ón-diklorid (SnCl2) oluatokat ké­szítünk el. A bevonó-oldat 9,6 cm3 RuOHC13 oldatot, 3,1 cm3 TiCl4 oldatot, 3,2 cm3 SnCl2 oldatot tartalmaz, a fém komponensek tö­megarányai: Ru:Ti:Sn=0,651:0,408:0,757. Az aktív köpeny összetétele (mól%-ban): Sn02—30,0; RuOz—30,0; Ti02—40,0. Az előállított elektródát (a C próbatestet) az 1. példában leírtak szerint vizsgáljuk. A vizsgálatok eredményeit az 1. táblázat tartal­mazza. 4. Példa Az aktív köpeny felvitelére szolgáló bevonó oldathoz az 1. példában leírt ruténium-hidr­­oxi-klorid (RuOHC13), titán-tetraklorid (TiCl4) és ón-diklorid (SnCl2) oldatokat ké­szítünk el. A bevonó oldat 8,0 cm3 RuOHC13 oldatot, 3,5 cm3 TiCl4 oldatot és 3,2 cm3 SnCl2 oldatot tartalmaz, à fém komponensek tömegarányai: Ru:Ti:Sn=0,542:0,461:0,757. Az aktív köpeny összetétele (mól%-ban): Sn02—30,0; Ru02—25,0; Ti02—45,0. Az előállított elektródát (a D próbatestet) az 1. példában leírtak szerint vizsgáljuk. A vizsgálatok eredményeit az 1. táblázat tartal­mazza. Az előállított elektródát ezenkívül meg­vizsgáljuk a klorát-elektrolízisnél is. A vizsgá­lat körülményei: 400 g/1 NaC103, 100 g/1 NaCl, pH=7, áramsűrűség=1000—3000 A/m2, a hőmérsék­let 80°C. Ezen körülmények mellett a normál hidrogénelektródra (NHE) vonatkoztatott potenciál 1,35 V (NHE) 1000 A/m2 áramsü­­rűségnél, 1,39 V (NHE) 2000 A/m2 áramsűrű­ségnél, 1,43 V (NHE) 3000 A/m2 áramsűrű­ségnél. Ugyanezen elektródát továbbá meg­vizsgáljuk 50 g/1 koncentrációjú NaCl-oldat elektrolízisénél is, 60°C hőmérsékleten, 1000 A/m2 áramsűrűségnél, nátrium-hipoklo­­rit kiválása mellett. A mért anódpotenciál: 1,37 V (NHE). 5. Példa Az aktív köpeny felvitelére szolgáló bevonó oldathoz az 1. példában leírt ruténium-hidr- oxi-klorid (RuOHCl3), titán-tetraklorid 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents