199547. lajstromszámú szabadalom • Paraffin és/vagy viasz vázképző anyagot tartalmazó ragasztó készítmény ragasztórúd gyártáshoz
2 A találmány tárgya paraffin és/vagy viasz vázképző anyagot tartalmazó ragasztó készítmény ragasztórúd (ragasztó-stift) előállításához. A ragasztógyártás utóbbi évtizedeiben kifejlesztettek olyan ragasztó készítményeket, amelyek alkalmasak arra, hogy belőlük rúd alakot formázzanak. Ezek a ragasztórudak vagy ragasztó-stiftek könnyen kezelhető, anyagtakarékos termékek, amelyek alkalmazása során a ragasztandó felületen vékony, gyorsan száradó ragasztóréteget lehet kialakítani, amely művelethez kis mechanikai hatás is elegendő. Előnyös alkalmazástechnikai tulajdonságaik miatt az ilyen termékek iránt jelentkező igény a gyártókat erőteljes és eredményes fejlesztésre késztette. A ragasztórudak tudatosan fejlesztett termékek, amelyektől jó ragadást, megfelelő alak és formatartást, szilárdságot, de ugyanakkor jó kenhetőséget is elvárunk. Ezeket a tulajdonságokat a ragasztást biztosító, vázképző és a kenődést elősegítő anyagok megfelelő megválasztásával lehet elérni. A ragasztó készítményben adott anyag egyszerre többféle funkciót is betölthet. A ragasztórudak ragasztó anyagai egyaránt készülhetnek és készülnek is vizes polimer-oldatokból vagy -diszperziókból, illetve szerves polimeroldatokból. A ragasztó készítmény közegétől függően választják meg a vázképző és a kenődést elősegítő anyagokat, amelyek a vizes közegű polimeroldat és -diszperzió ragasztóanyag esetében vízben jól oldódó, míg a szerves közegű polimeroldat ragasztóanyag esetén rendszerint vízben nem, hanem az adott közegben oldódó anyagok. A ragasztórudak csak az utóbbi évtizedek kutatásának-fejlesztésének a termékei, így a technika állását legkézenfekvőbben a szabadalmi irodalom alapján mutatjuk be. A ragasztórudak előállítására vonatkozó első szabadalmakban elsősorban természetes anyagokat alkalmaztak: pl. a 3 267 052 számú USA szabadalmi leírásban ragasztóként kaucsukot, ill. lágygumit, vázképző és kenődést elősegítő anyagként pedig viaszt, illetve gyantát alkalmaztak. A technika és a polimergyártás fejlődésével egyre inkább a szintetikus polimerek kerültek előtérbe ragasztóanyagként. Szintetikus polimer alapon elsősorban a vizes polimeroldat formálású ragasztók terjedtek el. Ezek nagy relatív molekulatömegű poli ( vinil-alkoholt) és/vagy -pirrolidont (18 17 985, ill. 21 43 061 NSZK szabadalmi leírások), poli(vinil-acetát) kémiailag módosított származékait (21 43 061, ill. 22 04 482 NSZK szabadalmi leírások), poliakrilsavat, -metakrilsavat, -akrilamidot, -etiléngyilkolt vagy -propilénglikolt (21 43 061 NSZK szabadalmi leírás) tartalmaznak ragasztóanyagként. Elterjedtek még ragasztóanyagként a polimerek vizes diszperzióira épülő ragasztók kö1 2 zül a poli (vinil-acetátot), a poli (vinil-acetát) és poli(vinil-laurát) kopolimerjét, a módosított poli (vinil-kloridot), -étert, poli(akrilsav- észtereket), poli(vinil-butirátot) tartalmazó rendszerek. A ragasztórudak harmadik csoportja a polimerek szerves oldószerekben készített oldatainak felhasználásával készül. TipHőisan használt oldószeres rendszer az 1 811 446 NSZK szabadalmi leírásban leírt eljárás alapján előállított poli (etilén-tereftalátot) és. a 22 04 482 NSZK szabadalmi leírás szerint előállított, poli (vinil-acetátot) és szorbit-benzaldehid reakcióterméket tartalmazó készítmény. Az utóbbi néhány évben a figyelem újra a biológiai erőforrásokból származó, természetes anyagok felé fordult. Ennek két oka van: egyrészt a fogyasztók részérőj jelentkezik fokozott igény a természetes anyagokra; másrészt a polimergyártás fokozódó nyersanyagbeszerzési nehézségei jelentenek gazdasági ösztönzést ebbe az irányba. A 18 11 466 NSZK szabadalmi leírásban különböző cellulóz-származékokra, dextrinre, vizoldható keményítőre, kazeinre és természetes gumilátexre épülő receptúrákat ismertetnek. A ragasztórudaknál a ragasztási tulajdonságok mellett meghatározó tényező a konzisztencia. A rúdnak elég keménynek kell lennie ahhoz, hogy kenéssel, a rudat tartó tokba történő ki- és betekeréssel vagy nyomással járó mechanikai hatásokat elviselje. Ezzel ellentétes módon olyan kenődési tulajdonsággal kell rendelkeznie a készítménynek, amely biztosítja egy egyenletes vékony ragasztóréteg kialakulását. Arra, hogy ez a két, egymással ellentétes — adott esetben a testek ortotróp szerkezetéből adódó — tulajdonság egyszerre kielégíthető, az írószerekben alkalmazott grafit ismert példaként állhat. Vizes közegek — polimeroldatok vagy -diszperziók — esetén a vázszerkezetet biztosító anyagok leggyakrabban a 10—32 szénatomot tartalmazó zsírsavak alkáli- vagy ammóniumsói (a szappanok) pl. a 18 17 985 és a 22 04 482 NSZK szabadalmi leírásokban. A szerves oldószeres rendszereknél szokásosan viaszokat használnak vázképzőként. Megállapítható — a grafit analógia is ezt erősíti —, hogy mindegyik eddig gyártott ragasztórudra (tehát a megfelelő mechanikai szilárdsággal és kenhetőséggel egyszerre rendelkező rendszerre) a lamelláris (leríiezes) szerkezet a jellemző. Az elmondottakból látható, hogy a ragasztógyártás amúgy is bonyolult területén a ragasztórudak előállítása még a legnehezebb feladatok közé tartozik, mivel itt a ragasztási tulajdonságok mellett konzisztenciális problémát is meg kell oldani. Az ismertetett eljárásokban általában drága alapanyagokat, bonyolult technológiát alkalmaznak; a megvalósítás nagy pontosságot igényel és eszközigényessége is nagy. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
