199545. lajstromszámú szabadalom • Áteresztő anyag ragasztóanyagoknak tárolóedényből való felvitelére szolgáló kenőfejhez és ahhoz alkalmas ragasztókompozíció
HU 199545 A tott kenőfejekhez alkalmas, poli (vinil-alkohol)-t és segédanyagokat tartalmazó — ragasztókészítményre is, melyet az jellemez, hogy a ragasztó a poli(vinil-alkohol)-on és segédanyagokon túl a ragasztó teljes tömegére számítva 0,001—0,251% 2—15 szénatomszámú részben vagy egészben fluorozott n-alkil-monokarbonsavat vagy ennek alkálifémmel vagy alkáliföldfémmel képezett sóját; 0,001—0,25 t% nátrium- és/vagy kalcium-sztearátot és/vagy oktadekanolt és/vagy sztearinsav-amidot; 0,01—5 t% hidroxilcsoportjainak számára vetítve 1—20% ekvivalens 4—10 szénatomos n-alkil savhalogeniddel, előnyösen savkloriddal és/vagy részben vagy egészben fluorozott 4—10 szénatomos n-alkil-savhalogeniddel előzetesen önmagában ismert körülmények között reagáltatott 100—500 polimerizációfokú 60—90%-os hidrolízisfokú poli (vinil-alkohol)-t és/vagy pentametilén-glikolt és/ /vagy trietilén-glikolt tartalmaz. Kísérleteket végeztünk, melyek során kis polimerizációfokú poli(vinil-alkohol)-t, (polimerizációfok kisebb, mint 500) és/vagy pentametilén-glikolt és/vagy trietilén-glikolt reagáltatunk a reakcióba vitt hidroxilcsoportokra vetítve 1 —10% ekvivalens 4—10 szénatomos n-alkil savhalogeniddel, előnyösen savkloriddal és/vagy részben és/vagy egészben fluorozott 4—15 szénatomos n-alkil-savhalogeniddel, előnyösen savkloriddal. Az előbbi reakció termékeit egy poli (vinil-alkohol) alapú ragasztóba bevive ezek, viselkedésükben eltérnek a közegtől — lévén egy meglehetősen apoláros szerkezeti részük is — és minden lehetőséget megragadnak arra, hogy számukra kedvezőbb energiaállapotú határfelületekre jussanak ki, ha olyanra lehetőségük adódik. Kísérleteink eredményei a következők: 1) A polipropilén és/vagy polietilén elemi szálakból készült nemszőtt textília a ragasztó kenőfej áteresztőanyag céljára tökéletesen bevált. Kopásállósága kiváló volt. Példaként említhető, hogy a korábban említett poliuretánhabra laminált műselyemből készült kenőfejjel szemben az élettartam mintegy hússzorosnak bizonyult. Kísérleti célokból vizsgáltuk a rendszer alkalmazhatóságát oldószeres poli(vinil-acetát) ragasztókkal és diszperziós poli (vinil-acetát)- és kopolimerjeiből készült ragasztókkal is, a kenőfej ezek felvitelére is alkalmas volt, azonban a használatot követően a kenőfejet ragasztók hígítójával/oldószerével tisztítani kellett. 2) A találmány szerinti alkotók kombinációja olyan ragasztó kompozíciót eredményezett, amely a nemszőtt textíliából készített kenőfejet hosszabb idejű tárolás során sem zárta el. Az alkotók újszerű kombinációja azt eredményezte, hogy a ragasztó nyitott ideje — az önmagában csak poli (vinil-alkohol)-t tartalmazó oldathoz képest — némiképp növekedett. Ez mint előny értékelhető 4 5 mert a túl rövid nyitott idő általában gondokat okoz, ha a ragasztandó felület túl nagy. A kötési idő számottevően nem változott, és ezt is fontos tényként kell megállapítani. Az egyes, találmány szerinti alkotók hatásait tekintve úgy tapasztaltuk, hogy egy-egy alkotó elhagyása fölborította azt az egyensúlyt, amely a készítmény használatakor kapott kedvező eredményekben nyilvánult meg. Mindezek alátámasztják azt, hogy ma is talán legnehezebb a nagy viszkozitású rendszerekben a határfelületeken lejátszódó jelenségek posztulálása és értelmezése. A megfelelő kompozícióhoz egy négydimenziós kísérleti modell segítségével jutottunk, ahol állandó értéken tartottuk a poli(vinil-alkohol) minőségét, és változtattuk a találmány szerinti készítmény alkotóit. 12,5 t% 1500-as polimerizáció fokú, 88%os hidrolízisfokú poli (vinil-alkohol) mellett A) 0,02, illetve 0,1 t% 4—10 szénatomszámú perfluor-karbonsav keverék; B) 0,02 t%, illetve 0,1 t% nátrium-sztearát és 0,005 t%, illetve 0,025 t% oktadekanol; C) 0,15, illetve 0,6 t% a hidroxilcsoportjainak számára vetítve 3% ekvivalens n-oktilkarbonsav-kloriddal reagáltatott 300-as polimerizációfokú, 88%-os hidrolízisfokú poli(vinil)-alkohol; D) 0,1, illetve 0,4 t% hidroxilcsoportjainak számára vetítve 20% ekvivalens n-oktil-karbonsav-kloriddal reagáltatott pentametilénglikol. Az eredmények a következők voltak. A nyitott időt növelte B, D, csökkentette a) alkotó. A kötési időt növelte B, C es csökkentette A, D, a kötés szakítószilárdságát — amely mérése hangsúlyozottan nehéz és bizonytalan, esetünkben 250 gramm/m2-es kartont használtunk — fokozta A, D és csökkentette B, C. Az elzáródás jelentkezését megszüntette, illetve hatott mind a négy alkotó. Az elzáródás viszonylag objektív meghatározására törekedve a következők szerint járunk el: A kenőfejet rendeltetésszerűen használtuk, majd lezáratlan állapotban 48 óráig állni hagytuk. Ezt követően kíséreltük meg használni, oly módon, hogy mért túlnyomást alkalmaztunk a tárolóedényben — 0,075 atmoszférát, ez az a túlnyomás, amely méréseink szerint egy tárolóedény falának összenyomásakor már majdnem kb. 90%-ban kiürült edény esetében is lemérhető — mértük a ráhatás kezdetétől számított 1—2 perc között a kenőfejről leszedhető ragasztómennyiséget. Ha az elérte a 2,5 gramm/cm2 perc értéket, úgy tekintettük, a fej még nem záródott el. A találmány szerinti ragasztókenőfejre és az azzal harmonizáló ragasztókompozícióra példaként — anélkül, hogy ezáltal az oltalmi kört korlátoznánk — a következőket adjuk meg: 1. példa Önmagában ismert szerkezetű ragasztó-kenőfej áteresztőanyagként 150 gramm/m2-6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
