199545. lajstromszámú szabadalom • Áteresztő anyag ragasztóanyagoknak tárolóedényből való felvitelére szolgáló kenőfejhez és ahhoz alkalmas ragasztókompozíció

HU 199545 A tott kenőfejekhez alkalmas, poli (vinil-alko­­hol)-t és segédanyagokat tartalmazó — ra­gasztókészítményre is, melyet az jellemez, hogy a ragasztó a poli(vinil-alkohol)-on és segédanyagokon túl a ragasztó teljes töme­gére számítva 0,001—0,251% 2—15 szénatomszámú rész­ben vagy egészben fluorozott n-alkil-mono­­karbonsavat vagy ennek alkálifémmel vagy alkáliföldfémmel képezett sóját; 0,001—0,25 t% nátrium- és/vagy kalcium­­-sztearátot és/vagy oktadekanolt és/vagy szte­­arinsav-amidot; 0,01—5 t% hidroxilcsoportjainak számára vetítve 1—20% ekvivalens 4—10 szénatomos n-alkil savhalogeniddel, előnyösen savklorid­­dal és/vagy részben vagy egészben fluoro­zott 4—10 szénatomos n-alkil-savhalogenid­­del előzetesen önmagában ismert körülmé­nyek között reagáltatott 100—500 polimerizá­­ciófokú 60—90%-os hidrolízisfokú poli (vinil­­-alkohol)-t és/vagy pentametilén-glikolt és/ /vagy trietilén-glikolt tartalmaz. Kísérleteket végeztünk, melyek során kis polimerizációfokú poli(vinil-alkohol)-t, (poli­­merizációfok kisebb, mint 500) és/vagy penta­metilén-glikolt és/vagy trietilén-glikolt rea­­gáltatunk a reakcióba vitt hidroxilcsoportokra vetítve 1 —10% ekvivalens 4—10 szénatomos n-alkil savhalogeniddel, előnyösen savklorid­­dal és/vagy részben és/vagy egészben fluo­rozott 4—15 szénatomos n-alkil-savhalogenid­­del, előnyösen savkloriddal. Az előbbi reakció termékeit egy poli (vinil-alkohol) alapú ra­gasztóba bevive ezek, viselkedésükben eltér­nek a közegtől — lévén egy meglehetősen apoláros szerkezeti részük is — és minden lehetőséget megragadnak arra, hogy számuk­ra kedvezőbb energiaállapotú határfelületekre jussanak ki, ha olyanra lehetőségük adódik. Kísérleteink eredményei a következők: 1) A polipropilén és/vagy polietilén elemi szálakból készült nemszőtt textília a ragasztó kenőfej áteresztőanyag céljára tökéletesen be­vált. Kopásállósága kiváló volt. Példaként em­líthető, hogy a korábban említett poliuretán­­habra laminált műselyemből készült kenőfejjel szemben az élettartam mintegy hússzorosnak bizonyult. Kísérleti célokból vizsgáltuk a rend­szer alkalmazhatóságát oldószeres poli(vinil­­-acetát) ragasztókkal és diszperziós poli (vi­­nil-acetát)- és kopolimerjeiből készült ragasz­tókkal is, a kenőfej ezek felvitelére is alkal­mas volt, azonban a használatot követően a kenőfejet ragasztók hígítójával/oldószerével tisztítani kellett. 2) A találmány szerinti alkotók kombiná­ciója olyan ragasztó kompozíciót eredménye­zett, amely a nemszőtt textíliából készített kenőfejet hosszabb idejű tárolás során sem zárta el. Az alkotók újszerű kombinációja azt eredményezte, hogy a ragasztó nyitott ideje — az önmagában csak poli (vinil-alko­hol)-t tartalmazó oldathoz képest — némi­képp növekedett. Ez mint előny értékelhető 4 5 mert a túl rövid nyitott idő általában gondo­kat okoz, ha a ragasztandó felület túl nagy. A kötési idő számottevően nem változott, és ezt is fontos tényként kell megállapítani. Az egyes, találmány szerinti alkotók hatá­sait tekintve úgy tapasztaltuk, hogy egy-egy alkotó elhagyása fölborította azt az egyen­súlyt, amely a készítmény használatakor ka­pott kedvező eredményekben nyilvánult meg. Mindezek alátámasztják azt, hogy ma is talán legnehezebb a nagy viszkozitású rendszerek­ben a határfelületeken lejátszódó jelenségek posztulálása és értelmezése. A megfelelő kompozícióhoz egy négydi­menziós kísérleti modell segítségével jutot­tunk, ahol állandó értéken tartottuk a poli­­(vinil-alkohol) minőségét, és változtattuk a találmány szerinti készítmény alkotóit. 12,5 t% 1500-as polimerizáció fokú, 88%­­os hidrolízisfokú poli (vinil-alkohol) mellett A) 0,02, illetve 0,1 t% 4—10 szénatomszá­mú perfluor-karbonsav keverék; B) 0,02 t%, illetve 0,1 t% nátrium-sztearát és 0,005 t%, illetve 0,025 t% oktadekanol; C) 0,15, illetve 0,6 t% a hidroxilcsoport­jainak számára vetítve 3% ekvivalens n-oktil­­karbonsav-kloriddal reagáltatott 300-as poli­merizációfokú, 88%-os hidrolízisfokú poli(vi­­nil)-alkohol; D) 0,1, illetve 0,4 t% hidroxilcsoportjai­nak számára vetítve 20% ekvivalens n-oktil­­-karbonsav-kloriddal reagáltatott pentameti­­lénglikol. Az eredmények a következők voltak. A nyitott időt növelte B, D, csökkentette a) alko­tó. A kötési időt növelte B, C es csökkentette A, D, a kötés szakítószilárdságát — amely méré­se hangsúlyozottan nehéz és bizonytalan, ese­tünkben 250 gramm/m2-es kartont használ­tunk — fokozta A, D és csökkentette B, C. Az elzáródás jelentkezését megszüntette, illetve hatott mind a négy alkotó. Az elzáródás viszonylag objektív meghatá­rozására törekedve a következők szerint já­runk el: A kenőfejet rendeltetésszerűen hasz­náltuk, majd lezáratlan állapotban 48 óráig állni hagytuk. Ezt követően kíséreltük meg használni, oly módon, hogy mért túlnyomást alkalmaztunk a tárolóedényben — 0,075 at­moszférát, ez az a túlnyomás, amely méré­seink szerint egy tárolóedény falának össze­nyomásakor már majdnem kb. 90%-ban ki­ürült edény esetében is lemérhető — mértük a ráhatás kezdetétől számított 1—2 perc között a kenőfejről leszedhető ragasztómennyiséget. Ha az elérte a 2,5 gramm/cm2 perc értéket, úgy tekintettük, a fej még nem záródott el. A találmány szerinti ragasztókenőfejre és az azzal harmonizáló ragasztókompozícióra példaként — anélkül, hogy ezáltal az oltalmi kört korlátoznánk — a következőket adjuk meg: 1. példa Önmagában ismert szerkezetű ragasztó­­-kenőfej áteresztőanyagként 150 gramm/m2-6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents