199542. lajstromszámú szabadalom • Eljárás effekt hatású bevonóanyag előállítására

HU 199542 B A találmány tárgya eljárás különleges felületi hatású vonóanyag, úgynevezett effekt­­lakk előállítására. Az effektlakkok száradás után a munka­darab felületén a szokásostól eltérően nem sima, egyenletes bevonatot képeznek, hanem dekoratív hatású mintákat (pl. jégvirág, repe­dések, „kalapácsütés“, „pókháló“, ráncok stb) alakítanak ki (Römpp, Vegyészeti Lexi­kon, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1981, Első kötet, p. 759). Az effekt zománcok alkalmazásánál a meg­felelő korrózióvédelem mellett döntő jelentő­ségű a diszítőhatás. Az igény a divatot is követve gyakran változik. A jelenleg rendel­kezésre álló hazai és külföldi effekt bevonó­anyagok kivétel nélkül fedőzománccal alakít­hatók ki, többségük beégetős zománc festék. Az effektlakkok egyik típusa a dombor­­zománc, amely a felületre szórópisztollyal felhordva apró, kidomborodó részecskéket tar­talmazó, barkás bőrfelülethez hasonló bevo­natot képez. Előnye, hogy a festendő felület kisebb egyenletességeit elfedi és így a felület tapaszolására és ezt követő csiszolására nincs szükség. Ismert effektlakk típus a kalapácslakk. A kalapácslakkal készített bevonat azt a be­nyomást kelti, mintha a felületet tompa ka­lapáccsal egyenetlenre kalapálták volna. Itt a felületen nem kiemelkedések, hanem kráte­rek találhatók. Az effekthatás ebben áz eset­ben az alumíniumbronzzal pigmentált kala­pácslakkhoz alkalmazott szilikonolaj adalék hatására jön létre (Lakk és Festék Zsebkönyv, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1982). A kalapácslakkokban lévő filmképző poli­mer lehet szobahőmérsékleten száradó, egy vagy kétkomponensű és beégethető lakk. A domborzománcok is sokféle kötőanyag­gal készülhetnek. Ezek lehetnek kombinációs nitrolakkok, alkid-amin gyanták. Az effektlakkok további típusa a szemcsés felületű bevonatok, amelyekben a szemcsézett­ség kialakításához üvegszemcséket, habosított polimer szemcséket használnak. A beégetős lakkokkal történő bevonatkialakítás bonyolult és energiaigényes technológia. Továbbá kala­pácslakk használata esetén az azonos rajzo­lat kialakításához jól begyakorolt fényező szakemberre van szükség, ezenkívül a szili­kon adalék használata miatt nehéz a meg­hibásodott részek javítása. A jelenlegi effektlakk típusok hátránya még ezenkívül, hogy a felhasználói igények­nek megfelelő színválaszték csak igen korláto­zott mértékben áll rendelkezésre, valamint korrózióvédelmi szempontból a festék típusá­nak megfelelő alapozó felhasználására van szükség. Célul tűztük ki olyan eljárás kidolgozását, melynek kivitelezésével olyan univerzális ala­pozó festék állítható elő, amely a korrózió­­védelem mellett az effekthatást is biztosítja. Fenti cél úgy érhető el, ha a bevonóanyag­hoz olyan polimer port vagy granulátumot 1 2 keverünk, amelyet a hozzákeverés előtt meg­határozott öszetételű oldószereleggyel keze­lünk, melynek hatására a polimer por vagy granulátum megduzzad. A duzzadás alapvető feltétel a megfelelő effekthatás elérésére. A találmány tehát eljárás effekthatású be­vonóanyag előállítására poli(vinil-butirál) - ból vagy epoxigyantából és szuszpenziós PVC porból vagy granulátumból, pigmentből és adott esetben egyéb adalékanyagból oly mó­don, hogy 40—50 tömegrész, 35 tömeg%-os —20°C-on 10 tömeg%-os butanolos oldatban 40—70 MPa/s viszkozitású — poli (vinil-buti­rál) butanolos oldatát vagy 10 tömegrész 900-as móltömegű 0,2 epoxiszámú epoxigyan­ta butanolos oldatát a pigmenttel és adott esetben alkalmazott adalékanyagokkal disz­­pergáljuk, majd hozzáadunk 18—23 tömeg­­rész olyan szerves oldószer elegyben duzzasz­tott. 5—35 tömegrész mennyiségű, 65—75 K értékű, 500—600 g/1 térfogattömegű szusz­penziós PVC-port vagy 2—4 mm-es szemcse­méretű granulátumot, amelyben a szerves oldószer elegy 12—15 tömegrész a PVC-t duzzasztó, 3—5 tömegrész a PVC-t oldó és a többi rész a PVC-re indifferens oldószerből áll, majd a kapott elegyet ismert módon homo­genizáljuk. Az általunk kidolgozott eljárás új vonása az, hogy olyan univerzálisan átvonható festé­ket dolgoztunk ki, amely a korrózióvédelem mellett egyben effekthatású is. A megoldás újszerűsége megnyilvánul abban is, hogy az általunk felhasznált adalék garantáltan bizto­sítja az azonos és egyöntetű effekthatást, az átszórhatóságot és a javíthatóságot. Az eljárás alapján kidolgozott alapozófesték rend­kívüli előnye, hogy bármilyen anyagi minőségű felületre: acél, könnyűfém, színesfém, fa, üveg stb., egyaránt jól tapad és megfelelő alap a különböző típusú bevonó zománcfestékek számára. További előny, hogy az eljárás sze­rint kidolgozott effekthatást adó bevonóanyag korróziógátló pigmenteket is tartalmaz, így a korrózióvédelmi követelményeket is kielégíti. Az így előállított alapozó festék különleges előnye, hogy bár fizikai úton gyorsan meg­szárad, egyaránt átvonható levegőn száradó egy- és kétkomponensű zománcokkal, vala­mint legfeljebb 140°C-on beégethető lakkal is. A találmány szerinti bevonóanyag szükség esetén már egy rétegben is biztosítja a meg­felelő effekthatást. A találmány szerinti élj árás lényeges eleme az, hogy az effekthatás kialakításához olyan megfelelően kiválasztott minőségű és szemcse­méretű polimer port vagy granulátumot al­kalmazunk, amelyet a felhasználás előtt spe­ciálisan előkezelünk. Az előkezelést úgy végezzük, hogy a poli­mert — minőségét, valamint szemcseméretét figyelembe véve — olyan oldószereleggyel érintkeztetjük, amely elősegíti a polimer ré­szecskék duzzadását, illetve gélszerű állapot­ba kerülését és részleges szolvatációját. Ez a4 2 5 1° 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents