199535. lajstromszámú szabadalom • Bevonószer és eljárás bevonatok előállítására, főleg betonok és szénacélok felületvédelmére
HU 199535 A 2 A találmány tárgya bevonószer és eljárás bevonatok előállítására, főleg betonok és szénacélok felületvédelmére. Mint ismeretes, régóta problémát jelent oly bevonatok készítése, melyek beton, fémek vagy más alapanyagok felületét az agreszszív hatásokkal, elsősorban savak, mint pl. sósav, kénsav, foszforsav, ecetsav, hangyasav, stb. de lúgok vagy agresszív sók hatásával szemben is ellenállóvá teszik. Ilyen célra már régebben gondoltak különböző műgyanták alkalmazására is. Ismert pl. poliészter vagy poliuretán alapú műgyanták alkalmazása e célra. E gyantákat egy vagy több rétegben vitték fel a védendő felületre éspedig különböző töltőanyagokkal keverve. A töltőanyagok mibenléte, a rétegszámok és rétegvastagságok a különböző eljárásoknál eltérőek. Ezen bevonatok kétségtelenül biztosítottak bizonyos fokú védelmet az agresszív hatásokkal szemben, de felvitelük általában meglehetősen kényes művelet és a készült bevonatok hőfok és koncentráció tűrése viszonylag kicsi. Ily módon a bevonatok könnyen tönkrementek és ezáltal a védelem megszűnt, a bevonatokat ismételten fel kellett vinni. Ezen túlmenően pl. a poliészter bevonatok nem lúgállóak és ráadásul meglehetősen drágák is. A találmány célja oly bevonószer kidolgozása volt, amellyel a védendő felületeken, elsősorban beton és fém felületeken az agresszív hatásoknak ellenálló bevonatok viszonylag könnyen létrehozhatók, és e bevonatok tartósak, különböző hőmérsékleteknek és agresszív anyag koncentrációknak megfelelően ellenállóak. Ezen belül cél volt savaknak, lúgoknak és sóknak egyaránt ellenálló bevonatok készítése, továbbá olyanoké, amelyek erősen agresszív hatásoknak, pl. erős, viszonylag tömény savaknak is ellenállnak. Emellett azt is célul tűztük ki, hogy e bevonószer gazdaságosan alkalmazható legyen. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a kívánt sajátságokat olyan bevonat biztosítja, amely egyfelől egy sav hatására térhálósodó anyagból, másfelől egy ezen anyag felvitelét lehetővé tevő oly hordozó térhálóból, amely térhálóba a sav hatására térhálósodó anyag térhálója beépül, valamint töltőanyagból áll. Felismertük továbbá azt, hogy az önmagukban ugyan mérsékelten sav- és hőálló epoxi-amin addukt alapú bevonatok a kívánt ellenálló hatást ugyan még töltőanyagokkal együtt sem fejtik ki, de ha ezen bevonóanyagot oly anyaggal párosítjuk, amely sav hatására térhálósodik, úgy e térháló a kialakult epoxi-poliamin térhálóba beépülve biztosítja a megkívánt nagyfokú ellenállóképességet. Azt is felismertük, hogy ezen utóbbi feladatra oly furángyanták alkalmasak, melyek önmagukban nem képeznek filmet, és így azokból megfelelő bevonat nem készíthető, feltéve, ha e íurángyanta oly mértékben lett 1 víztelenítve, hogy szárazanyagtartalma legalább tömeg 75% és maximum tömeg 88%, előnyösen pedig 80—88 tömeg% között van, továbbá amely a szabad formaldehid és más szennyező anyag tartalmától nagymértékben mentes. Ilyen jellegű furángyantára vonatkozik az „Eljárás polikondenzációs műgyanták sajátságainak javítására" című és 3512/ /85 alapszámú, korábban már benyújtásra került magyar szabadalmi bejelentés. A találmányt ennek megfelelően egyrészt egy kétkomponensű bevonószer képezi agreszszív hatások elleni védőbevonatok előállítására, melynek egy komponense töltőanyagos epoxigyanta, másik komponense pedig amin-addukt térhálósító és, azzal jellemezhető, hogy epoxigyantás komponense töltőanyagon és oldószeren kívül egy ahhoz kevert, 75— 88 tömeg% szilárdanyag tartalmú és szenynyezéseitől megtisztított furángyantát is tartalmaz. E bevonószer epoxigyantás komponense a két komponens együttes mennyiségére vonatkoztatva 15—25 tömeg% -ban szilárd epoxigyantából, 24—40 tömeg%-ban töltőanyagból, 7—12 tömeg%-ban oly furángyantából, melynek szilárdanyag tartalma 75—88 t%, előnyösen pedig 80—88 t% közötti és szenynyezéseitől megtisztított, valamint 15—25 tömeg% oldószerből áll. A másik komponense amin-addukt térhálósító, melynek menynyisége a két komponens együttes mennyiségére vonatkoztatva 7—9 tömeg%. A találmány szerinti bevonószer töltőanyaga célszerűen vagy grafit, vagy legalább kétharmad részben, előnyösen ennél magasabb hányadban grafit, míg a maradék talkum és/vagy kvarcliszt és/vagy korund. Az alkalmazott oldószer a következő szerves oldószerek legalább egyike: xilol, toluol, metil-etil-keton, metil-izobutil-keton. A találmány szerinti agresszív hatásoknak ellenálló bevonatok előállítására szolgáló eljárásnak pedig az az elsődleges jellemzője, hogy az epoxi-amin addukciót az epoxi-poliamin térhálóba felületileg beépülő, 75— 88 t%, célszerűen 80—88 t% szilárdanyag tartalmú, szennyezéseitől megtisztított furángyanta jelenlétében, már a felvitt bevonatban játszatjuk le, majd ezt követően felületileg savval térhálósítjuk a furángyantát. Ezt oly módon érjük el, hogy közvetlenül a bevonat készítése előtt adagoljuk az epoxigyanta, töltőanyag, furángyanta és oldószer alkotta bevonószer komponenshez az amin térhálósító komponenst, és az így létrejövő bevonószer keveréket visszük fel — alapos elkeverés után — egy vagy több rétegben a védeni kívánt, előkészített felületre. Ha az elkészült bevonat pl. egy sav tárolására szolgáló tartály belsejében készül, úgy e sav térhálósítja a furángyantát. Ha azonban a bevonat annak elkészülte után lúgos vagy sós hatásoknak lesz csak kitéve, úgy ezen igénybevételt megelőzően a bevonat furángyanta 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
