199527. lajstromszámú szabadalom • Eljárás habosított szerves-ásványi anyagok előállítására

HU 199527 B 3 4 A találmány szerinti habosított anyagok előállításához a szakterületen szokásos vizes alkáliszilikát oldatokat, például a B-579 sz. angol szabadalmi leírásban és a 2 460 834 sz. német szövetségi köztársaságbeli közzétételi iratban leírt vízüveg oldatokat használjuk. Előnyös a nátrium-vízüvegek használata, könnyű hozzáférhetőségük, kis viszkozitásuk és alacsony áruk miatt. Előnyösen aránylag nagy, 28—60, különö­sen előnyösen kb. 40—60 tömeg% szervet­len szilárd anyag tartalmú vízüveg oldato­kat használunk. A Si02/Na20 mólarány előnyösen 2,0— 4,0 különösen előnyösen 2,0—3,2. Abban az esetben, ha kálium-vízüvegeket használunk, akkor a Si02/K20 mólarány 2,8—4,1, előnyösen 2,8—3,4. A kálium-víz­­üveg szilárd anyag tartalma 28—45, előnyö­sen 35—45 tömeg%. Az izocianát komponens lehet alifás, cik­­loalifás, arilalifás, aromás és aromás poliizo­­cianát. Az ipari izocianát gyártásnál képződő izocianátcsoport tartalmú desztillációs mara­dékok is felhasználhatók. Alkalmasak például a B-579 sz. angol szabadalmi leírásban és a 2 460 834 német szövetségi köztársaságbeli közzétételi iratban specifikált vegyületek. Alkalmasak tovább a poliuretán gyártásból ismert NCO-prepo!ime­­rek, amelyeket a 2 460 834 sz. német szö­vetségi köztársaságbeli irat ír le. Gyakorlati szempontból előnyös az ipari­lag könnyen hozzáférhető poliizocianátok, például a 2,3- és 2,6-toluilén-diizocianát és ezen izomerek bármely kívánt, elegye (TDI”), az anilin-formaldehid kondenzációval, és a kondenzációs termék ezt követő foszgénnel (karbonil-kloriddal) végzett reagáltatásával gyártott típusú polifenil-polimetilén-poliizocia­­nátok („nyers MDI“), és karbodiimidcsopor­­tokat, metáncsoportokat, allafanátcsoporto­­kat, izocianurátcsoportokat, karbamidcsopor­­tokat vagy biuretcsoportokat tartalmazó poli­izocianátok („módosított poliizocianátok“). Különösen előnyös a 28—32,5% NCO-csoport tartalmú „nyers MDI“ használata. A szerves ásványi habosított anyagok találmány szerinti eljárással történő előállí­tásához szükséges harmadik komponens egy katalizátor. E célra alkalmasak a poliuretán kémiából ismert katalizátorok. Ilyen katalizátorok például: a tercier-aminok, mint trietil-amin, tributil­­-amin, N-metil-morfolin, N-etil - morfolin, N,N,N’,N’-tetrametil-etil-amin, 1,4-diazabicik­­lo[2,2,2]oktán, N-metil-N’-dimetil-aminoetil­­-piperazin, N,N-dimetil-benzil-amin, bi.sz(N,N­­-dietíl-aminoetil)-adipát, N,N-dietil-benzil - -amin, pentametil-dietilén-triamin, N,N-dime­­til-ciklohexil-amin, N,N,N\N’-tetrametil-1,3- -bután-diamin, N,N-dimetil-8-fenil-etil-amin, 1,2-dimetil-imidazol, 2-metil-imidazol és hexa­­hidrotriazin-származékok; szén-szilícium kötést tartalmazó szila-aminok, például az 1 229 290 sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírásban leírt ilyen vegyületek, például a 2,2,4-trimetil-2- 5 -szilamorfolin, és az 1,3-díetil-aminometil-tet­­rametil-disziloxan: nitrogéntartalmú bázisok, mint például a tet­­raalkil-ammónium-hidroxidok, alkálifém-hidr­­oxidok, mint a nátrium-hidroxid, arkálifém- 10 -fenolátok, mint a nátrium-fenolát vagy al­­kálifém-alkoholátok, mint a nátrium-metilát; fémorganikus vegyületek, különösen ónorga­nikus vegyületek, előnyösen karbonsavak ón­­(II)-sói, mint ón(II)-acetát, ón(II)-oktoát, 15 ón(Il)-etil-hexonát és ón(Il)-laurát, karbon­savak dialkil-ónsói, mint a dibutil-ón-diacetát, dibutil-ón-laurát, dibutil-ón-maleát vagy diok­­til-ón-diacetát; az addíciót és/vagy az izocianátok polimeri- 20 zációját vagy trimerizálódását katalizáló ka­talizátorok, mint a 2,4,6-trisz(dimetil-amino­­metil)-fenol. A találmány szerinti eljárásnál előnyösen használható katalizátorok a 2,4,6-trisz(dime- 25 til-aminometil)-fenol, a dimetil-ciklohexil­­-amin és a tetrametil-hexametilén-diamin. A találmány szerinti eljárásnál a kata­lizátort általában 0,001 —10, előnyösen 0,3— 4,0 tömeg%-ban alkalmazzuk az izocianát 30 mennyiségére számítva. A szerves-ásványi habosított anyagok ta­lálmány szerinti előállítási eljárásnál hasz­nált negyedik komponens egy „hidrofób“ po­­lisziloxán és poliéter blokk-kopolimer. A poli- 35 sziloxán és poliéter blokk-kopolimerek (I) ál­talános képletűek, ahol P jelentése (a) álta­lános képletű — ahol R jelentése hidrogén­­atom vagy előnyösen 1—4 szénatomos alkil­­csop'ort, és n, m, x és y jelentése egész 40 szám, melyek a polimerizációfokot adják meg. Az (I) általános képletű polisziloxán és poliéter blokk-kopolimerek és azoknak, mint stabilizátoroknak a felhasználása a kemény poliuretánhab műanyagok gyártásánál is­­. meretes [lásd H.J. Kollmeier és mások: Goldschmidt informiert“, 58. sz., 1983. (a Goldschmidt cég információs anyaga)]. A poliuretán habgyártásnál e blokk-kopolimere­­ket habosítószerrel együtt alkalmazzák. 50 A találmány szerinti blokk-kopolimerek­­ben a sziloxán blokk nem hidrolizálható szi­lícium-szén kötéssel kapcsolódik a poliéter blokkhoz. Egy további jellemző az etilén-oxid egységek aránya a propilén-oxid egységek- 55 hez a poliéter blokkban belül: az etilén-oxid egységek aránya 30—80, előnyösen 50—75%. A poliéter blokk végcsoportja egy hidrogén­­atom vagy egy alkoxicsoport, előnyösen alk­­oxicsoport, mert ez az izocianátokban sta­­bilis. A találmány szeinti eljárásnál használt polisziloxán és poliéter blokk-kopolimer „hidrofób“ polimer. Hidrofobitásának mér­téke 4 százalékos oldatának harmatpontja. A találmány céljára alkalmas blokk-ko- 65 polimerek harmatpontja nem több, mint 60°C. 3

Next

/
Thumbnails
Contents