199516. lajstromszámú szabadalom • Eljárás karbonsav-származékok előállítására szénléncok biomimetikus szekvenciális felépítésével polimer hordozón

HU 199516 B gítéssel hasíthatjuk le. Jód-hidrogénsav (el­használása esetén V helyén jódatomot, míg hidrogén-klorid alkalmazásakor V helyén klór­atomot tartalmazó (I) általános képletű ve­­gyületet kapunk. V helyén jódatomot tartal­mazó (I) általános képletű vegyületeket elő­nyösen oly módon állíthatunk elő, hogy a (XI) általános képletű terméket tömény jód-hid­­rogénsavban vörös foszfor jelenlétében me­legítjük. A reakciót általában 100—I50°C-os hőmérsékleten, előnyösen 120—130°C között végezhetjük el. A (III) általános képletű poli­mert szűréssel elkülönítjük, majd mosás és szárítás után ismét felhasználhatjuk. A szűr­­letből az (I) általános képletű vegyületet is­mert módszerekkel (pl. extrakció, bepárlás) izolálhatjuk. Találmányunk tárgyát képező eljárást a szerves kémia számos területén felhasználhat­juk szénláncok biomimetikus szekvenciális felépítésére. Eljárásunkat az alábbi vegyü­­letcsaládok szintézisére használhatjuk: — feromonok; — juvenil hormonok; — prosztaglandinok; — karotinoidok; — terpének és származékaik; — szénláncfelépítést is tartalmazó, a gya­korlatban nem vagy csupán gyenge kiter­meléssel megvalósítható egyéb szintézisek. A találmányunk szerinti eljárás a polimer­-hordozós szintézisek általános előnyeivel rendelkezik, így — a reakcióelegy igen egyszerűen dolgoz­ható fel, a feldolgozás (a végtermék le­­szakítása ‘kivételevei) egyszerű szűrési műveletből áll; — a reagens fölöslege könnyen eltávolítható; — a polimerhez kötött anyag az eljárásba visszavezethető, az eljárás gazdaságos; — a szintézis könnyen automatizálható; — a felhasznált polimerek nem-toxikus szag­talan anyagok. A találmányunk tárgyát képező eljárás a végrehajtott új műveletek és reakció-veze­tés révén további előnyöket is mutat, azaz alifás el-nem-ágazó vagy elágazó szén-szén kötések kialakítását olyan esetekben is lehe­tővé teszi, amelyekben erre eddig nem volt mód. így eljárásunk olyan esetekben is ered­ményesen alkalmazható, — ha a szintézis egymás után következő reak­ciólépéseiben a reakció kiindulási anyagai és végtermékei fontosabb fizikai tulajdon­ságaikban egymástól nem vagy csak egé­szen kis mértékben különböznek; — ha a szintézis-út reakcióinak összességé­ben vagy nagyrészében az átalakítandó szubsztrátum molekulatömege alacsony, azaz fizikai tulajdonságai a felhasznált oldószerek vagy egyéb anyagok (pl. rea­gens, katalizátor) tulajdonságaival össze­vethetők; — ha már a szekvenciális szénlánc-hosszab­­bításokból álló szintézis ek-jén drága szubsztrátumok szerepelnek; 7 — ha nem monofunkciós szubsztrátumokat alkalmazunk és az izolálási problémák ki­küszöbölésére van szükség; — ha anyagveszteség nélkül mikromennyisé­­gű (0,5—1,0 mmól) szubsztrátumot dol­gozunk fel. Eljárásunk további részleteit az alábbi példákban ismertetjük anélkül, hogy talál­mányunkat a példákra korlátoznánk. A pél­dákban „polisztirolként" 1 t% divinil-ben­­zoit tartalmazó sztirol-divinilbenzol kopoli­­mert alkalmaztunk. A példák címe mellett az előállított vegyü­­leteknek megfelelő általános képlet számát adjuk meg zárójelben. 1. példa p-acetoxi-benzoil-polisztirol előállítása [(III) intermedierje] 50 ml-es, visszafolyató hűtővel és mág­­néses keverővei ellátott gömblombikban 1,0 g polisztirólt 8 ml vízmentes diklór-metánban szuszpendálunk. A szuszpenzióhoz keverés közben előbb 2,00 g (15 mmól) vízmentes szublimált aluminium-kloridot, majd 0,99'g (5 mmól) p-acetoxi-benzoil-kloridot adunk. A reakcióelegyet 45—50°C-os vízfürdőbe he­lyezzük és 60 percen át visszafolyató hűtő al­kalmazása mellett forraljuk. A reakcióelegy izolálását oly módon .végezzük el, hogy ke­verés közben 2,0 ml tömény sósavat adunk hozzá, majd szűrőre öntjük és szivacs-tech­nikával előbb metanollal, majd 1:1 arányú benzol-metanol eleggyel, metanollal, 1:1 ará­nyú benzol-metanol eleggyel és metanollal kétszer mossuk. A szűrőn lévő anyagot vá­kuumban leszívatjuk és szobahőmérsékleten szárítjuk. 17Rn Értékelés: IR; AA/Aj^:2,17-^0,02 (100%­os reakció). 2. példa p-hidroxi-benzoil-polisztirol előállítása [(III); X=(XVI)] Az 1. példában ismertetett készülékbe 0,4 g (10 mmól) nátrium-hidroxidot mérünk be, majd 5 ml vízben oldjuk. Az oldathoz előbb 5 ml benzolt adunk, majd annyi metanolt ada­golunk be, hogy homogén oldatot nyerjünk. Az oldatban 1,00 g p-acetoxi-benzoil-poliszti­­rolt szuszpendálunk és a reakcióelegyet 25— 30 percen át visszafolyató hűtő alkalmazá­sa mellett forraljuk. A reakcióelegyet szűr­jük, vízzel mossuk, tömény sósavval meg­savanyítjuk, majd vízzel kétszer és az 1. pél­da szerinti „szivacs-technikával" mossuk. A terméket a szűrőn vákuumban leszívatjuk és előbb szobahőmérsékleten, majd 80°C-os vá­kuum-szár ítószekrényben sz ár ítj uk. Értékelés: IR; AA/A j-^:2,17-^0,02 (100%­­os reakció). 3. példa O-etil-S-polisztiril-ditiokarbonát előállítása [ (III)>(XIX) intermediere] 8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents