199504. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nukleinsavszármazékok és ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
HU 199504 B A találmány tárgya eljárás nukieinsavak és ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására. A nukieinsavak purinból vagy pirimidinből, a gyűrűhöz kapcsolódó ribózból vagy más cukorból állnak, és ezeket az alapelemeket foszfátcsoportok kötik össze, láncszerű szerkezetet alkotva. A nukieinsavak közül az RNS (ribonukleotid polimer) olyan láncszerkezetű makromolekuláris vegyület, amely cukorrészként ribózt tartalmaz, és amelyben a cukorrészek foszfátcsoportokon keresztül diészter kötésben kapcsolódnak egymáshoz. A kétszálú nukleinsavakban a nukleinsavat alkotó bázisok (például inozin, adenozin, citidin, uridin, stb.) purin vagy pirimidin gyűrűit úgynevezett komplementer hidrogénkötések kötik öszsze kettős hélix térbeli szerkezetet alkotva. Mivel feltételezik, hogy a kettősszálú szerkezettel rendelkező nukieinsavak hasznos fiziológiai szerepet játszanak, számos tanulmányt végeztek az ilyen nukleinsavakon (Biochemical and Biophysical Research Communications 58, 1974, stb.). Az ilyen típusú nukieinsavak közül a szintetikus, kettősszálú RNS-t, a poliinozinsav-policitidinsav-származékot a továbbiakban „poli-I.poli-C" kifejezéssel jelöljük. A poliinozinsavat, amely ennek a származéknak alapvető alkotóeleme, „poli-I" kifejezéssel, míg a policitidinsavat „poli-C" kifejezéssel jelöljük. Számos olyan természetes és szintetikus kettősszálú RNS-t ismerünk, amelyek interferon-inkubáló hatással rendelkeznek [Field et al, Proc. Nat. Acad. Sei., U.S., 58, 1004, 1967; Field et al, Proc. Nat. Acad. Sei., U.S., 58, 2102, 1967; Field et al, Proc. Nat. Acad. Sei., U.S., 61 340, 1968; Tytell et ail, Proc. Nat. Acad. Sei., U.S., 58, 1719, 1967; Field et al, J. Gen. Physiol., 56, 905, 1970; De Clercq et al, Methods in Enzymology, 78, 291, 1981]. Jellegzetes szintetikus nukleinsavszármazékok például a következők. Interferon indukáló szintetikus nukleinsavszármazékok (I) Homopolimer.homopolimer-komplexek (kettősszálú nukleinsav-polimerek, arrielyek poli-I.poli-C szerkezettel rendelkeznek): (1) Bázismódosított származékok: poliinozinsav.poli(5-bróm-citidilsav) poliinozinsav.poli (2-tiocitidilsav), poli(7-dezazainozinsav).policitidilsav, poli (7-dezazainozinsav) .poli (5- -bróm-citidilsav). (2) Cukormódosított származékok: poli (2’-azidoinozinsav) .policitidilsav. (3) Foszforsavmódosított származékok: poliinozinsav poli (citidin-5’-tiofoszforsav). 1 (II) Intermódosított kopolimerek: poli (anelinsav-uridilsav) (III) Homopolimer. kopolimer-komplexek: poliinozinsav.poli (citidilsav-uridilsav), poliinozinsav.poli (citidilsav-4-tiouridilsav). (IV) Szintetikus sav/polikation komplexek: poliinozinsav-policitidilsav.poli-L-lizin (a továbbiakban „poli-ICLC"). (V) Mások: poliinozinsav.poli (5-vinil-citidilsav). Amint említettük, az utóbbi években számos kettősszálú RNS-t, különösen poli-I.poli-C egységekből felépülő származékot ismertettek. Ezek számos nukleinsavszármazékról feltételezik, hogy összefüggés van a szerkezet és a funkció között (de Clercq és munkatársai, Texas Reports on Biology and Medicine, 41, 77, 1982). Különösen arról számolnak be, hogy az olyan nukleinsav-polimereknek, amelyek interferonokat képesek indukálni nagymolekulájú anyagoknak kell lenniök, legalább 4S ülepedési konstanssal. A poli-I.poli-C másjk ismert tulajdonsága, hogy gátolja az állatokba átültetett rákos sejtek szaporodását (Levy és munkatársai, Proc. Nat. Acat. Sei., US 62„ 357, 1969). Feltételezik, hogy ez az aktivitás hozzájárul a bioimmunitást aktiváló funkcióhoz (Karter és munkatársai, J.ImmunoI 104, 1035, 1970). így feltételezték, hogy a poli-I.poli-C klinikailag alkalmazható, mivel antivirális és karcinosztatikus - aktivitást mutat, kiderült azonban, hogy nagyon erősen toxikus. Ennek megfelelően a humán alkalmazás problémákat vet fel. A poli-I.poli-C származék alkalmazását a gyógyításban jelenleg is próbálják. Levy és munkatársai fejlesztették ki a poli-ICLC-t, amely erős interferon-termelő aktivitást mutat (Levy és munkatársai, Texas Reports on Biology and Medicine, 41, 653, 1982). Bár az említett poli-I.poli-C és származékai valóban kellő mértékben kifejtenek különböző hasznos hatást, a toxieitásukat a legtöbb esetben nem sikerűit megszüntetni (De Clercq és munkatársai, Infect. Immuni., 6, 344, 1972), így humán alkalmazás esetén különböző intézkedésekre van szükség. Kísérleteink során úgy találtuk, hogy a kettősszálú nukleinsav származékok lánchosszának változtatásával e származékok, toxieitása különös mértékben csökkenthető, míg a szükséges fiziológiai aktivitásuk megtartható. Ennek megfelelően a találmány lényege a kettősszálú nukleinsav-polimerek meghatározott mértékű lerövidítése. A találmány tárgya tehát eljárás kettősszálú, RNS alapú nukleinsavszármazékok előállítására, amelyeknek molekulamérete ülepedési konstans formájában kifejezve 4S és 13S közé esik. 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
