199481. lajstromszámú szabadalom • Eljárás piridobenzoxadiazinok és az ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

HU 199481 B 14 rogénezés (benzilcsoport) vagy savas vagy bázikus hidrolízis útján. A reakciót előnyö­sen inert oldószerben, kb. 0°C és szobahő­­mérséklét közötti hőfokon hajthatjuk vég­re. A tercier butilcsoportot trifluor-ecetsavval, anizol jelenlétében, kb. 0°C és szobahőmér­séklet közötti hőfokon, további oldószer (pl. metilén-klorid) jelenlétében vagy anélkül tá­volíthatjuk el. (v) eljárás Halogén-pirrolidino-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek (pl. az R5R6N­­-csoport helyén (XV) képletű csoportot magukba foglaló vegyületek) a megfele­lő hidroxi-helyettesített vegyületek pl. az R5R6N-képletű csoport helyén (XVI) kép­­letű csoportot tartalmazó %együletek) halo­­génezésével állíthatók elő. Halogénezőszer­­ként előnyösen tionil-halogenideket (különö­sen tionil-kloridot) vagy foszfor-trikloridot, foszfor-oxi-kloridot vagy foszfor-pentaklori­­dot alkalmazhatunk. A reakciót előnyösen kb. 0—80°C-on hajthatjuk végre. A jelenlevő karboxilcsoportokat előnyösen megvédjük (pl. benzilezéssel), majd a reakció lejátszó­dása után kívánt esetben ismét felszabadít­juk (pl. hidrogénezéssel eltávolítjuk a ben­­zilcsoportot). (vl) eljárás Az R5R6N- csoport helyén (XVII) képle­tű csoportot tartalmazó vegyületeket) a meg­felelő nitro-helyettesített (I) általános kép­letű vegyületek redukciójával állíthatjuk elő. A redukciót nemesfém-katalizátor (pl. pal­ládium-szén) jelenlétében végezhetjük el. A reakciót előnyösen víz vagy kis szénatom­számú alkanol (pl. metanol vagy etanol) vagy ezek elegye jelenlétében hajthatjuk vég­re. A reakciót általában kb. 10—40°C-on vé­gezhetjük el, előnyösen szobahőmérsékleten dolgozhatunk. (vii) eljárás A (XIV) általános képletű csoportot tar­talmazó (I) általános képletű vegyületeket [ahol R50 és R51 jelentése a fent megadott; pl. az R5R6N- képletű csoport helyén (XVIII) képletű csoportot tartalmazó vegyületeket] oly módon állíthatjuk elő, hogy a megfelelő (I) általános képletű vegyület [azaz pl. az R5R6N- csoport helyén (XIX) képletű csopor­tot tartalmazó (I) általános képletű vegyü­let] aminocsoportját a (VII) általános kép­letű formamid-származék (ahol R50 és R51 jelentése a fent megadott) reakcióképes szár­mazékával hozzuk reakcióba. A (VII) általános képletű vegyület reak­cióképes származékaként pl. a megfelelő di­­- (kis szénatomszámú alkil) -acetálokat (pl. dimetil-acetálokat) alkalmazhatjuk. A reak­ciót előnyösen inert oldószerben (pl. dietil­­-éterben, dimetil-formamidban vagy dimetil­­-szulfoxidban) hajthatjuk végre. Általában szobahőmérséklet körüli hőfokon dolgozha­tunk, azonban ennél alacsonyabb vagy ma­gasabb hőmérsékletet (pl. 0—100°C) is alkal­mazhatunk. 13 (vili) eljárás Az eljárás szerint R1 helyén védett karb­­oxilcsoportot tartalmazó (I) általános kép­letű vegyületeket egy (I) általános képletű karbonsav és a kívánt észtercsoportot tar­talmazó megfelelő halogenid (előnyösen jo­­did vagy bromid) reakciójával állítunk elő. A reakciót bázis (pl. alkálifém-hidroxidok, alkálifém-karbonátok vagy szerves* aminok, mint pl. trietil-amin) hozzáadásával gyor­síthatjuk. Az észterezést előnyösen inert szer­ves oldószerben (pl. dimetil-acetamidban, hexametil-foszforsav-triamidban) dimetil­­-szulfoxidban vagy — különösen előnyösen — dimetil-formamidban stb.) hajthatjuk végre. Általában kb. 0—40°C-on dolgozhatunk. Az (I) általános képletű vegyületek gyó­­gyászatilag alkalmas sóit vagy e vegyüle­tek vagy sók hidrátjait vagy szolvátjait ön­magukban ismert módszerekkel állíthatjuk elő. így pl. egy (I) általános képletű kar­bonsavat ekvivalens mennyiségű kívánt bá­zissal reagáltatunk vagy egy (I) általános képletű bázist szerves vagy szervetlen sav­val hozunk reakcióba. A reakciót előnyösen oldószerben végezhetjük el. Reakcióközegként vizet vagy szerves oldószereket (pl. etanolt, metanolt, acetont stb. alkalmazhatunk. A só­képzésnél a hőmérséklet nem döntő jelentő­ségű tényező. Általában szobahőmérsékleten dolgozhatunk, azonban ennél valamivel ma­gasabb vagy alacsonyabb hőmérsékletet is alkalmazhatunk (pl. 0—50°C). A fenti eljárásnál felhasználható, gyógyá­­szatilag alkalmas savak példáiként az alábbi savakat soroljuk fel: sósav, bróm-hidrogén­­sav, kénsav, foszforsav, salétromsav, han­gyasav, ecetsav, propionsav, borostyánkősav, glikolsav, tejsav, almasav, borkősav, citro­­sav, aszkorbinsav, maleinsav, hidroxi-malein­­sav, fenil-ecetsav, benzoesav, 4-amino-benzoe­­sav, antranilsav, 4-hidroxi-benzoesav, sza­licilsav, amino-szalicilsav, nikotinsav, metán­­szulfonsav, etánszulfonsav, hidroxi-etánszul­­fonsav, benzolszulfonsav, p-toluol-szulfonsav, glükonsav, glükuronsav, galakturonsav, asz­­paraginsav és glutaminsav; metionin, trip­­tofán, lizin, arginin stb. A savaddíciós sókból a bázikus (I) álta­lános képletű vegyületeket valamely bázis­sal (pl. alkálifém-hidroxiddal, ammóniával stb.) történő kezeléssel szabadíthatjuk fel. Az (I) általános képletű vegyületek bá­zisokkal képezett sóit oly módon állíthatjuk elő, hogy az (I) általános képletű vegyüle­­tet valamely fémbázissal vagy aminnal (pl. alkálifém- vagy alkáliföldfém-hidroxiddal vagy szerves aminnal) reagáltatjuk. A só­képzés pl. nátrium-, kálium-, magnézium-, kalciumkationokat, stb., illetve dietanol-amint, N,N’-dibenzil-etilén-diamint, kolint, etilén­­-diamint stb. alkalmazhatunk. Az (I) általános képletű vegyületek sav­addíciós vagy bázisokkal képezett sói bizo­nyos fizikai tulajdonságokban (pl. vízold­9 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents