199444. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7-izopropoxi-izoflavon-ciklodextrin zárványkomplex és abból gyógyszerkészítmény előállítására
HU 199444 B dó marad, majd l,8%-os>béta ciklodextrin koncentrációt túlhaladva csökkenni kezd és a 4%-náI nagyobb béta ciklodextrin tartalmú szuszpenzióban az Ipriflavon oldékonysága állandó, 6 pg/ml-es értékre áll be. Ezt az értéket tekinthetjük az Ipriflavon felesleg jelenlétében leválló szilárd komplex oldhatóságának. A gamma ciklodextrin oldatokban nem nőtt meg jelentősen az Ipriflavon oldhatósága, a 15%-os gamma ciklodextrin oldatban csak kb. 3-szoros oldhatóság növekedést sikerült elérni. 12%-os alfa ciklodextrin oldatban az Ipriflavon oldékonysága eléri a 20—22 pg/ml-t, érdekes módon ilyen oldatokban az Ipriflavon UV spektruma megváltozik. A trimetil, illetve a dimetil-béta ciklodextrinnel még az említetteknél is nagyobb oldhatóság növekedést tapasztalunk (lásd az 1. táblázatban). A ciklodextrin származékok koncentrációjának a növelésével az Ipriflavon oldhatósága közel lineárisan nő. A 15%-os trimetil béta ciklodextrin oldatban eléri a 440 pg/ml-t, a 15%-os dimetil béta ciklodextrin oldatban pedig az 1700—2000 pg/ml-es értéket, ami kb. 300-szoros, illetve 1700-szoros oldhatóság növekedésnek felel meg. A felszívódás fokozódására ciklodextrin komplexálással igen sok példa ismeretes, ezek nagy része gyógyszeripari szempontból jelentős, 1,3—3-szoros felszívódást ír le (W. F. Smolen és L. A. Ball: Controlled drug bioavailability, Vol. 3, John Wiley, New-York 1985 p. 365). Szakember számára ilyen mértékű oldékonyság és felszívódás fokozódás az utóbbi évek vonatkozó irodalmának ismeretében nem meglepő. Ezért azt vártuk, hogy magasabb 7-hidroxi-izoflavon szintet fogunk találni vérben az Ipriflavon-béta ciklodextrin komplex orális beadása után állatokon. E helyett azt a meglepő eredményt kaptuk, hogy vérben megjelent a változatlan Ipriflavon, mégpedig olyan koncentrációban, mi az Ipriflavon terápiás ágensként történő vizsgálatát, illetve alkalmazását is lehetővé teszi. Ezideig ez nem volt lehetséges, mert az Ipriflavont semmilyen formában nem lehetett gyógyszerként a vérbe juttatni. Orálisan beadva egyáltalán nem szívódik fel, illetve csak a metabolitja jelent meg a vérben, parenterálisan beadni, pedig rossz oldékonysága miatt nem lehetett. A ciklodextrinekkel számos hatóanyag felszívódását meg lehetett javítani, de arra még nem volt példa, hogy zéró felszívódásról terápiás szintű felszívódásra lehessen fokozni egy anyag felszívódását. Hangsúlyoznunk kell, hogy a ciklodextrinnel történő komplexálás nélkül Ipriflavont orálisan beadva Ipriflavon a vérben egyáltalán nem jelenik meg, így biológiai hatását sem fejtheti ki. Ezzel párhuzamosan az eddig ismert fő metabolit felszívódása is 15—20-szorosára fokozódott, amire analóg példát a ciklodextrin zárványkomplexekkel foglalkozó irodalomban ugyancsak 3 nem lehet találni. A vérszínt értékek 2—3-szoros fokozása már a ciklodextrin komplexálás hatásának a szemléltetésére szolgáló legjobb példák közé tartozik. Ezt egy nagyságrenddel felülmúlja a jelen találmányunk szerinti megoldás, melynek részleteit az alábbi példákban szemléltetjük, anélkül, hogy találmányunkat csupán azokra korlátoznánk. Példák az Ipriflavon-ciklodextrfn komplexek előállítására. 4 I. példa 1:2 mólarányú Ipriflavon béta ciklodextrin komplex előállítása. II, 0 g (39,2 mmól) Ipriflavont és 114,3 g (88,3 mmól) 12,36%-os nedvességtartalmú béta ciklodextrint 2,25 1 50%-os (v/v) desztillált vizes etilalkoholban 80°C-on feloldunk. Az oldatot intenzíven kevertetjük és közben hagyjuk szobahőmérsékletre hűlni. A kivált kristályos terméket szűrjük, majd 1 napig 60°C-on szárítjuk. A termék súlya: 96,4 g, Ipriflavontartalma 10,8 súly% (az Ipriflavon: béta ciklodextrin mólarány=I:2,0). A kitermelés a hatóanyagra vonatkoztatva 94,7%. A termék laza, fehér por. A részecskeméret kisebb 90 pm-nél. Azt a tényt, hogy az így előállított termék valóban zárványkomplex termoanalitikai, röntgendiffrakciós és oldódási vizsgálatokkal igazoltuk. A komplexekkel azonos összetételű mechanikai keverék termoanalitikai viselkedése a szabad anyagéhoz hasonló, míg a komplexek hő hatására történő változása csak a ciklodextrinek bomlásával egyidejűleg észlelhető. A mechanikai keverékek differenciál scanning calorimetriás (DSC) vizsgálatánál a szabad Ipriflavon megolvadására jellemző 115°C-os endoterm csúcs jelentkezik, míg ez a komplex esetében nem észlelhető. A mechanikus keverékek 130—250°C közötti hőmérséklet intervallumban folyamatos tömegcsökkenést mutatnak szabad Ipriflavon tartalmuknak megfelelően, míg a komplexeknél ezen hőmérséklet tartományban nincs tömegváltozás, illetve szervesanyag eltávozás (Thermal Evolution Analysis, TEA). A mechanikai keverékek röntgendiffrakciós diagrammja a komponensek pordiagrammjaiból additive tevődik össze, míg a komplexek pordiagrammja jelentősen kevesebb csúcsot tartalmaz és a béta ciklodextrinre (28°=4,5, 10,6, 12,3, 16,1, 19,5) az Ipriflavonra (2 0°= =5,8, 11,5, 15,5, 17,3, 22,0) csúcsoktól eltérő új csúcsok jelennek meg (20°=6,7, 7,8, 20,9) ami új kristályszerkezet, tehát közvetve a zárványkomplex kialakulását igazolja. Az oldódási vizsgálatokat úgy végeztük, hogy 500 ml-es lombikban 250 ml desztillált vizet termosztáltunk 37°C-ra, majd 50 mg hatóanyagnak megfelelő mennyiségű anyagot mértünk be és a szuszpenziót 1000 ford/perc sebességgel kevertettük mágneses keverővei. Időközönként 2—6 ml mintát vettünk ki, amit G4-es üvegszűrőn szűrtünk. A szűrletet — 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
