199441. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,3-tiazolil- illetve 1,3,4-tiadiazolil-származékok és az azokat tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 HU 199441 B 2 A találmány tárgya eljárás 1,3-tiazolil-, illetve 1,3,4-tiadiazolil-származékok és az azo­kat tartalmazó immunmoderátor gyógyszer­­készítmények előállítására. Ismert, hogy a röviden humorális immu­nitásnak és sejtimmunitásnak nevezett védő­mechanizmusok, amelyekkel az élő szervezet rendelkezik, kölcsönhatást fejtenek ki a pa­­togén elváltozásokat előidéző és potenciá­lisan káros idegen testek, főleg mikroorga­nizmusok vagy neoplasztikus sejtek semle­gesítésében és eliminálásában. Immunológiai vizsgálatok kiderítették, hogy az immunológiai aktivitás külső, és bel­ső tényezők által provokált csökkenése és a fertőző és tumorbetegségek növekvő elterje­dése között összefüggés áll fenn. Emellett az immunrendszer funkcióinak az elválto­zása következtében egyéb betegségek kelet­keznek, így például az autoimmun betegsé­gek és az immunkomplexek által kiváltott betegségek. Ezért régóta keresnek immun­­serkentő anyagokat, azaz olyan anyagokat, amelyek képesek a velük kezelt egyed immu­nológiai aktivitását megváltoztatni, előnyösen fokozni, és amelyek jó hatékonyságuk és jó fiziológiai elviselhetőségük folytán a test vé­dekező erejének megsegítésében széleskörű­en alkalmazhatók. Az immunitás serkentése szempontjából például a BCG-t, C. Parvum-ot, továbbá M. tuberculosis és a brucellák ki­vonatait vizsgálták. Ezeknek az anyagoknak azonban az al­kalmazásra kerülő koncentrációkban világo­san észlelhető mellékhatásai vannak, így pél­dául különböző méretű helyi granulomák. Az anyagok pontos természete nem ismeretes, ez a jól reprodukálható klinikai eredmények­kel járó, rendszerszemléletű vizsgálatukat nehezíti. Ezért kívánatosak az olyan új im­munserkentők, amelyek kistoxicitású, kémiai­lag definiált anyagok, mint például a beszta­­tin, egy kismolekulasúlyú immunserkentő, amelyet jelenleg intenzíven vizsgálnak és tudományos referenciaanyagként használnak. Azt találtuk, hogy az (I) általános kép­­letű 1,3-tiazolil-, illetve 1,3,4-tiadiazolil-szár­mazékok — az (I) általános képletben Q jelentése =CH-(tiazolok) vagy =N-(tia­­diazolok), n jelentése 1 vagy 2, R, jelentése tiazolok esetén 4- vagy 5-hely­­zetű, 1—4 szénatomos alkilcsoport, amely karboxilcsoporttal szubsztituált (C,-C4- -alkoxi)-karbonil-metil-, karboxil-, acet­­amido-, hidroxi-szukcinil-amido- vagy hidr­­oxi-glutaril-amido-csoport, és n = 2 ese­tén 4-hely^etű 1—4 szénatomos alkilcso­port,. tiadiazolok esetén karboxi-(C,-C4 - -alki!)-tio-csoport és R jelentése legfeljebb 6 szénatomos alkil­csoport, amely adott esetben karboxil­­vagy (C,-C4-alkoxi)-karbonil-, és ezenkí­vül adott esetben ugyanezen C atomján egy =N-OH vagy az alkoxirészben 1—4 szénatomot tartalmazó =N-OAlk csoport­tal egyszeresen, illetve az oximszárma­­zékok esetben kétszeresen vagy adott esetben karboxilcsoporttal, (C,-C4-alkoxi)­­-karbonil-csoporttal vagy halogénatommal szubsztituált fenilcsoporttal egyszeresen helyettesített; vagy legfeljebb 6 szénato­mos 1-karbocikloalkilcsoport — .erős immunserkentő és az immunitást helyre­állító hatással rendelkeznek; e hatás példá­ul a juheritrociták által kiváltott DTH-re­­akcióban, a mononukleáris fagociták aktivá­lásában és kifejezetten erős CSF-aktivitásá­­ban nyilvánul meg. Az említett immunser­kentő hatások például a .fertőzésekkel szem­beni ellenálló erő fokozásában is megfigyel­hetők. Ezen túlmenően az (I) általános kép­letű vegyületek meglepő módon citosztatikus hatással is rendelkeznek, például az egér B16-meIanoma esetében. A találmány tehát immunfarmakológiailag és citosztatikusan hatékony, kémiailag defi­niált, kistoxicitású anyagok csoportját írja le, amelyek önmagukban vagy egyéb ható­anyagokkal kombinálva értékes gyógysze­rek lehetnek. Az (Ij általános képletű vegyü­letek LD50-értéke — egerek, intravénás bea­dás esetén — meghaladja az 1000 mg/kg értékét. Az immunmoderátor és citosztati­kus hatású dózis melegvérű emlősök és pa­­renterális vagy orális beadás esetén mintegy 0,5 és 100 mg/kg közötti mennyiség, amely toxikus mellékhatásokat nem vált ki, így az immunrendszer betegségeinek kezelésében igen alkalmas. A találmány szempontjából különösen értékesek az (A) általános képletű vegyü­letek. Az (A) képletben n jelentése 1 -tői 5-ig terjedő egész szám. E csoporton belül az a vegyület, amelyben n jelentése 3, különösen előnyös. Amennyiben az (I) általános képletű ve­gyületek savas funkciókat hordoznak, fizio­lógiailag elviselhető sóik alakjában is lehet­nek jelen. Az ilyen sók példáiként az alábbia­kat soroljuk fel: alkálifém- és alkáliföldfémsók így a nátrium-, kálium-, kalcium-, magné­ziumsók, vagy például ammóniumsók és szubsztituált ammóniumsók, például az NH^-­­-ionnal, etanol-ammóniummai, dietanol-ammó­­niummal vagy trialkil-ammóniummal, így trietil-ammóniummal, továbbá tetraalkil-am­­móniummal alkotott sók, vagy bázikus ami­­nosavakkal, például lizinnel vagy argininnel képzett sók. Az (I) általános képletű vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy (II) általános képletű hete­rociklusos tiovegyületet — a (II) általános képletben R1, Q és n jelentése a fenti — (III) általános képletű vegyülettel — a (III) álta­lános képletben R jelentése a fenti és X kilé­pő csoportot jelent —, vagy (IV) általános képletű heterociklusos vegyületet — a (IV) általános képletben R1, n és Q jelentése a fen­ti és X kilépő csoportot jelent — (V) általá­nos képletű tioalkohollal — az (V) általá-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents