199437. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként hidroxi-alkil-triazolil-származékokat tartalmazó fungicid készítmények és eljárás a hatóanyagok előállítására

HU 199437 B Ha a találmány szerinti eljárásban kiindu­lási vegyületként 2-[2-(4-klór-fenil)-etil]-2 - -[(1,1 -dimetil)-butil-oxiránt és 1,2,4-triazolt alkalmazunk, a reakció az a) reakcióvázlat szerint megy végbe. A találmány szerinti eljárásban alkalma­zott oxirán kiindulási vegyületeket a (II) ál­talános képlet ábrázolja. Ebben a képletben R és Z jelentése és m értéke előnyösen az (I) általános képletnél megadott előnyös je­lentésekkel azonos. A (II) általános képletű oxiránok új ve­­gyületek. Előállíthatók úgy, hogy a) egy első lépésben a (IV) általános képletű ketont — a képletben R, Z jelentése és m értéke a megadott — az (V) képletű metil-trifenil-foszfónium-bromiddal reagáltat­­juk bázis jelenlétében és hígítószer jelenlété­ben, majd egy második lépésben a kapott (VI) általá­nos képletű vegyületet — a képletben R, Z jelentése és m értéke a megadott — persavval reagáltatjuk hígítószer jelenlétében, vagy b) a (IV) általános képletű ketont — a képletben R, Z jelentése és m értéke a meg­adott — a) a (VII) képletű dimetil-oxo-szulfónium­­-metiliddel, vagy ß) a (VIII) képletű dimetil-szulfónium­­-metiliddel reagáltatjuk hígítószer jelenlété­ben. A (II) általános képletű ^oxiránok előállí­tásánál kiindulási vegyületként alkalmazott (IV) általános képletű ketonok ismertek, vagy ismert módon egyszerűen állíthatók elő (0 084 834 számú európai közrebocsátási irat). A (IV) általános képletű ketonokat úgy állítjuk elő, hogy a (IX) általános kép­letű vegyületet — a képletben R’ jelentése azonos R jelentésével, illetve R jelentésében megadott megfelelő, telítetlen csoportoka je­lenti —, a (X) általános képletű aldehiddel — a képletben Z és m jelentése a megadott — reagáltatjuk hígítószerben, így például etanol­­ban 0 és 60°C közötti hőmérsékleten, majd a kapott (XI) általános képletű vegyületet — a képletben R\ Z és m jelentése a megadott — hidrogénnel hidrogénezzük katalizátor, így például Raney-nikkel jelenlétében, hígítószer, így például toluol vagy tetrahidrofurán je­lenlétében 40 és 180°C közötti hőmérsékleten (előállítási példák). Mind a (IX) általános képletű vegyületek, mind a (X) általános képletű aldehidek ismer­tek vagy ismert .eljárások szerint egyszerűen állíthatók elő. A (II) általános képletű oxiránok a) eljá­rás szerinti előállításánál szintén kiindulási vegyületként alkalmazott (V) képletű metil­­-trifenil-foszfónium-bromid ismert. A (II) általános képletű oxiránok a) eljá­rás szerinti előállításának második lépésében kiindulási vegyületként alkalmazott (VI) ál­talános képletű vegyületek még nem ismertek. A (II) általános képletű vegyületek elő­állításának a) eljárásában az első lépésben bá­3 zis jelenlétében dolgozunk. Bázisként a Wittig­­-reakcióknál szokásos bázisokat alkalmazzuk. Előnyösen kálium-terc-butilátot használunk. A (II) általános képletű vegyületek elő­állításának a) eljárásában az első lépésben hígítószerként az ilyen reakcióban szokásos szerves oldószereket alkalmazzuk. Előnyösen aromás szénhidrogéneket, így benzolt, toluolt vagy xilolt használunk. A (II) általános képletű vegyületek elő­állításának a) eljárásában a második lépés­ben az epoxidáláshoz a szokásos persavakat használjuk. Előnyösen m-klór-perbenzoesavat vagy perecetsavat alkalmazunk. Alkalmazhat­juk ecetsay és hidrogén-peroxid elegyét is. A (II) általános képletű vegyületek elő­állításának a) eljárásának második lépésében hígítószerként az epoxidálási reakcióknál szo­kásos oldószereket alkalmazzuk. Előnyösen diklór-metánt, kloroformot, toluolt, diklór­­-benzolt vagy ecetsavat vagy más inert oldó­szert alkalmazunk. A (II) általános képletű vegyületek elő­állításának a) eljárásában a reakcióhőmér­séklet egy meghatározott határon belül vál­tozhat. Általában az első lépésben 50°C és 140°C, előnyösen 80°C és 120°C között dolgo­zunk. A második lépésben általában 10°C és 60°C, előnyösen 20°C és 50°C közötti hő­mérsékleten dolgozunk. A (II) általános képletű oxiránok előállí­tásának a) eljárásában általában az első lépésben 1 mól (IV) általános képletű ketonra számítva 1—3 mól metil-trifenil-foszfónium­­-bromidot, valamint 1—3 mól bázist haszná­lunk. A második lépésben 1 mól (VI) általá­nos képletű vegyületre számítva 1—2 mól persavat alkalmazunk. A reakcióelegyet is­mert módon dolgozzuk fel. A b) eljárásban reakciókomponensként al­kalmazott (VII) képletű dimetil-oxo-szulfóni­­um-metilid ismert vegyület (J. Amer. Chem. Soc. 87, 1363—1364 (1965)). A vegyületet a reakcióban frissen elkészített formában al­kalmazzuk, azaz in situ állítjuk elő trimetil­­-oxo-szulfónium-jodidból nátrium-hidriddel vagy nátrium-amiddal, különösen kálium­­-terc-butiláttal vagy nátrium-metiláttal hígí­tószer jelenlétében. A b) eljárásban szintén reakciókomponens­ként alkalmazott (VIII) képletű dimetil-szul­­fónium-metilid szintén ismert vegyület (Hete­­rocycles 8, 397 (1977)). Ezt a vegyületet a reakcióban szintén frissen készített állapot­ban alkalmazzuk, azaz in situ állítjuk elő trimetil-szulfónium-halogenidből vagy trime­­til-szulfónium-metil-szulfátból erős bázis, így például nátrium-hidrid, nátrium-amid, nátri­­um-amilát, kálium-terc-butilát vagy kálium­­-hidroxid jelenlétében, hígítószer, így terc­­-butanol vagy dimetil-szulfoxid jelenlétében. A b) eljárásban hígítószerként inert szer­ves oldószereket alkalmazunk. Előnyösek az alkoholok, így a terc-butanol, az éterek, így a tetrahidrofurán és a dioxán, továbbá az 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents