199428. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxazolidin- és imidazolidin-származékok előállítására
HU 199428 B majd szobahőmérsékletre hűtjük. 40 ml 1 n vizes nátrium-hidroxid-oldatot és 30 ml metanolt adunk hozzá. A keverést szobahőmérsékleten még 4 órán át folytatjuk. A reakcióelegyet tömény sósavval megsavanyítjuk és etil-acetáttal extraháljuk. Az extratumot telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk és vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk. Az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk, így 11,0 g (99%) 4,4-dibutil-5,5-pentametilén-oxazolidin-2-ont kapunk színtelen, szilárd anyag formájában. Analízis céljára a mintát metanol és víz elegyéből kristályosítottuk. A színtelen kristályok 96—97°C-on olvadnak. IR (KBr): 3240, 3150/2950, 2880, 1750, 1473, 1378, 1360, 1322, 1280, 987, 950, 880, 735 cm-1; H-NMR (CDCIj), ő: 0,91 (6H, t, J=6,3 Hz), 1,0—2,3 (23H, m), 5,89 (1H, bs); Tömegspektrum m/e: 268 (M+l)+, 210 (M-57)+; Elemzési eredmények CI6H29N02 összegképletre: számított: C 71,87%, H 10,93%, N 5,24%; talált: C 71,95%, H 10,95%, N 5,20%. 9- ( 1 ) példa 0,30 g (2,01 mmól) 4,4,5,5-tetrametil-oxazolidin-2-on 2,5 ml tetrahidrofuránnal készült oldatához 0°C-on 1,50 ml (2,3 mmól) 1,57 n-hexános n-butil-lítium-oldatot, majd 5 perccel később 0,54 g (2,5 mmól) 2-bróm-propionil-bromidot adunk, és 10 percig ugyanezen a hőmérsékleten keverjük. A reagens feleslegének elbontására 1,1 ml 7-es pH-jú foszfátpuffért adunk, majd a reakcióelegyet etil-acetáttal extraháljuk. A szerves réteget 5%os vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és aztán telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, majd vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk. Az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk, és a maradékot kovasavgélen benzoketil-acetát 1:0-tól 95:5-ig változó összetételű elegyével kromatográfiásan tisztítjuk. így a 3-(2’-bróm-propionil)-4,4,5,5- -tetrametil-oxazolidin-2-ont színtelen, szilárd anyag formájában kapjuk. IR (Nujol): 1760, 1693, 1300, 1275, 1142, 1083, 1055 cm-'. 9-(2) példa 68 mg (0,24 mmól) (l’R,3S,4R)-3- [V - - (terc-butil-dimetil-szilil-oxi) -etil] -4-acetoxi-azetidin-2-on és 57 mg (0,88 mmól) cinkpor 1,0 ml tetrahidrofuránnal készült szuszpenziójához 145 mg (0,52 mmól) 3-(2’-bróm-propionil)-4,4,5,5-tetrametil-oxazolidin-2-on 1,0 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát csepegtetjük forralás közben. 5 perc eltelte után a reakcióelegyet szobahőmérsékletre hűtjük, és 1,0 ml foszfátpuffert és etil-acetátot adunk hozzá. A szerves réteget 1 n sósavval, 5%-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, majd vízmentes magnézium-szulfáton szárít-29 16 juk. Az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk, és a maradékot kovasavgél-i -oszlopon kloroform és etil-acetát 9:1 arányú elegyével kromatográfiásan. tisztítjuk. A termék (rR,l”R,3S,4R)-és (rR,l”S,3S,4R)-3- [ 1 (terc-butil-dimetil-szilil-oxi) -etil] -4- [1- -(4’”,4”\5”\5,”-tetrametil-oxazoíidin-2”,-on-3”’-il-karbonil) -etil] -azetidin-2-on keveréke. Az (rR,l”R,3S,4R)- és az (rR,l”S,3S, 4R)-forma képződési aránya az NMR-spektrum alapján 87:13. IR (Nujol): 3150 (széles), 1758, 1700, 1335, 1300, 1273 cm'1;-H-NMR (CDCI3), Ô: 0,06 (3H, s), 0,07 (3H, s), 0,87 (0,87 X 9HX|\ s), 0,88 (0,13 X 9Hxo, s), 1,36 (6H, s), 1,43 (6H, s), 2,81 (0,13h", s), 3,01 (0,87HJtß, m), 3,91 (0,87Hxp, . dd,J=2,0 és 4,0 Hz), 5,88 ( 1H, bs) Xa: az (1”S)-forma jele; Xß: az (1”R)-forma jele. 9. referenciapélda (A) 4,1 ml (31 mmól) ciano-trimetil-szrlán és 1 mg cink-jodid elegyéhez 2,3 ml (31 mmól) acetont adunk jeges hűtés közben, és 1 órán át szobahőmérsékleten keverjük az elegyet. Ezután 10 ml vízmentes étert, majd 64 ml (68 mmól) 1,07 n dietil-éteres metil-lítium-oldatot adunk hozzá 0°C-on, és a keverést szobahőmérsékleten folytatjuk egy éjszakán át. 50 ml 30%-os vizes nátrium-hidroxiddal elegyítjük jeges hűtés közben az oldatot, majd a szerves réteget elválasztjuk. A vizes réteget dietil-éterrel extraháljuk, és az extraktumot vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk. Az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk, így 2-amino-l,l,2-trimetil-l-propanolt kapunk, amit tisztítás nélkül használunk fel a következő reakcióban. (B) Körülbelül 6 mmól a fenti lépésben kapott nyers 2-amino-l,l,2-trimetil-l-propanolt 10 ml tetrahidrofuránban oldunk, és 3,24 g (20 mmól) l.l’-karbonil-diimidazolt adunk hozzá keverés közben és 4 órán át 65°C-on tartjuk az elegyet. Szobahőmérsékletre való hűtés után 10 ml 1 n vizes nátrium-hidroxid-oldatot és 7,5 ml metanolt adunk hozzá, és a keverést még 4 órán át ugyanezen a hőmérsékleten folytatjuk. Ezután 5 ml tömény sósavval megsavanyítjuk az elegyet és çtil-acetâttal extraháljuk. Az extraktumot telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk és vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk. Az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk, és a maradékot kovasavgél-oszlopon kloroform és etil-acetát 1:0-tól 9:1-ig változó összetételű elegyével kromatógrafáljuk, így 4,4,5,5-tetrametil-oxazolidin-2-ont kapynk színtelen, szilárd anyag formájában. IR (Nujol): 3370, 3250, 1755, 1720, 1178, 1022 cm-'; H-NMR (CDC13), 6: 1,25 (6H, s), 1,37 (6H, s), 577 (1H, bs). 30 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
