199404. lajstromszámú szabadalom • Eljárás karbamidsavszármazékok előállítására

HU 199404 B 2 A találmány tárgya új eljárás karbamid - savszármazékok előállítására. Közelebbről a találmány tárgya eljárás I általános képle­­tű vegyületek előállítására, melyekben Y je­lentése alkohol-,.merkaptán- vagy amin-mara­­dék, így az I általános képletö vegyületek karbamátok, tiokarbamátok vagy karbamidok. Karbamátok vagy tiokarbamátok előállí­tása céljából leggyakrabban klór-formiátot vagy tio-klór-formiátot aminnal reagálta­­tunk (Chem. Rév. 64, 656—663 (1964)), vagy pedig karbamil-kloridot vagy izocianátot alko­hollal, fenollal vagy merkaptánnal reá gál­tatunk (Grignard — „Chimie Organique" ké­zikönyv, XIV. kötet, 20—31. oldal). A karbamidokat leggyakrabban izocia­­nát vagy karbamil-klorid aminnal való rea­­gáltatása útján állítjuk elő. Amennyiben szim­metrikusak, úgy amin foszgénnel való ke­zelése útján is előállíthatok (Grignard — XIV. kötet, 85, 30. oldal). Ugyanakkor ezek a különböző eljárások nem teszik mindig lehetővé a kívánt vegyü­letek előállítását, vagy pedig előállításuk ne­hézségekbe ütközik. Bizonyos kiindulási anyagok — instabilak, ez az eset áll fenn egyes klór­­-formiátoknál, mint például furfuril-, terc­­-butil-, j)-metoxi-benzil-klór-formiátoknál; — mérgezőek, mint az izocianátok, a fosz­­gén és főleg a kisszénatomszámú karbamil­­-kloridok, melyek rákkeltőek; vagy — szennyezőek, mint a kisszénatomszámú tio-klór-formiátok. Ezért új utak keresése céljából kutatások folytak. Egyes vegyületeket úgy állítottak elő, hogy dimetil- vagy etil-fenil-karbonátot anilinnal reagáltattak katalizátor, mint uranil-nitrát jelenlétében, de a kitermelések nagyon ala­csonyak, a keveréket magas hőmérsékleten, 100°C-on kell melegíteni (3 763 217 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leí­rás), a melléktermékek pedig jelentős meny­­nyiségben képződnek. Difenil-karbonát és aminok reagáltatása­­kor csak katalizátor, mint 2-hidroxi-piridin jelenlétében képződik karbamát (Noburu Ya­­mazaki, Todao Igudi, Fukuji Higashi, J. Po­lymer Sei. 17, 835—741 (1979)). Karbamátok előállításához egyéb reagen­seket ajánlottak, ilyenek például az — azidok. Szintézisük több lépésben hajt­ható végre és igen kényes műveletekből áll. Robbanásszerűen bomolhatnak le (Angew. Chem., Ind. Ed. Engl. 16/2, 1977); — néhány próbát végeztek igen különle­ges karbonátokkal, mint vegyes j)-nitro-fe­­nil-karbonátokkal. A kapott melléktermékek nehezen távolíthatók el; — a dikarbonátok szintézise nagyon ké­nyes és költséges. Különösen ez az eset terc­­-butil-dikarbonátnál. Ezenfelül egy védőcso­port elvész; — fluor-formiátok előállítása nehéz, mint­hogy kereskedelmileg nem kapható, nehezen 1 kezelhető alapanyagokat kell használni, mint CICOF-ot vagy BrCOF-ot. Tanulmányozták egyes karbamátok és ami­nok reakcióját. Karbamid csak magas hőmér­sékleten, mint 150—230°C-on való melegí­tés után és csak katalizátor jelenlétében kép­ződik (Phillip Adams, Franck A. Baron, Chem. Rev. 574. oldal, 1965). Ezeknél a különféle eljárásoknál mindig alkohol vagy fenol keletkezik, amely nagyon gyakran nehezen távolítható el és a reakció reverzibilis. Egyes esetekben a karbamid egyáltalá­ban nem állítható elő. így etil-(N-imidazol)­­-karbamát és etil-amin reagáltatásakor etil­­- (N-etil)-karbamát és imidazol képződik, nem pedig karbamid. E rövid áttekintés mutatja a klasszikus eljárások korlátáit és az új eljárásokkal ka­pott kevés eredményt. Kívánatos volt tehát a karbamidsavszár­­mazékok előállítására olyan új általános el­járást kidolgozni, amely könnyebben végre­hajtható egyrészt a kevésbé veszélyes kiin­dulási anyagok használatát, másrészt a mű­veleti körülményeket és a melléktermékek el­távolítását illetően. A találmány szerinti eljárás nagy számú karbamidsavszármazék előállításához alkal­mazható és különösen akkor jelentős, amikor e származékok egyéb utakon nehezen hozzá­férhetők. A találmány tárgya eljárás (I) általános .képletű karbamidsavszármazékok előállítá­sára, ahol R1 és R2 azonos vagy különböző és jelen­tése — hidrogénatom; egy hidroxil-, vagy két karboxil- vagy egy (1—4 szén­atomos) -alkoxi-karbonil-csoport­­tal helyettesített 1—4 szénatomos alkil-, 1 — 10 szénatomos alkil-, adott esetben az alkil-csoportban egy -COOH csoporttal helyettesí­tett fenil-(1—4 szénatomos)-alkil­­-csoport; vagy a hordozó nitrogénatommal együtt gyűrűt képez, így jelentése piperidil-, adott esetben -COOH csoporttal helyettesített pirrolil-, imidazolil-, hexametilén-imino­­vagy morfolino-csoport; Y jelentése -OR, -SR, (a) vagy (b) álta­lános képletű csoport, melyekben R jelentése az -SR csoportban 1—6 szén­atomos alkil-csoport; az -OR csoport­ban 1—6 szénatomos alkil-csoport, tri­­-(1—4 szénatomos alkil)-szilil-( 1—4 szénatomos-alkil)-, fenil-, fenil-(1—4 szénatomos)-alkil-, furfuril- vagy di­­hidfo-dimetil-benzofuranil-csoport; R3 és R4 az (a) csoportban azonos vagy különböző és jelentése hidrogénatom, 1—4 szénatomos alkil-csoport vagy a hordozó nitrogénatommal együtt pi-3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents