199393. lajstromszámú szabadalom • Eljárás geminális diamino-alkán édesítőszerek előállítására és alkalmazására

i 1U JJ0C70 JL> Mint említettük, a találmány szerint ehető anyagok édeskéséhez készítményeket állítunk elő, melyek az (I) általános képletű vegyü­­let hatásos édesítő mennyiségét tartalmazzák nem mérgező hordozóanyaggal, például lak­­tózzal, dextrózzal vagy szacharózzal elkever­ve. Ezenfelül a találmány szerint ehető ké­szítmények édeskésére szolgáló eljárást adunk meg, melynek során a készítmények­hez a találmány szerinti vegyületek hatásos édesítő mennyiségét adjuk. A találmány Szerint előállított vegyületek­­ből ehető anyagok édeskésére szolgáló ké­szítményeket állítunk elő, melyek a találmány szerinti vegyület és egyéb mesterséges édesítő­szer, mint szacharin (vagy fiziológiásán el­fogadható sója), ciklamát (vagy fiziológiásán elfogadható sója), aszpartam, aceszulfam-K vagy taumatin keverékének édesítő mennyisé­gét tartalmazzák. A szacharin és a ciklamát fiziológiásán elfogadható sói fiziológiásán elfogadható kat­ionokkal, mint nátriummal, káliummal, kal­ciummal vagy ammóniummal képezett sók. A találmány szerinti vegyületek fiziológiá­sán elfogadható sóit úgy állítjuk elő, hogy a találmány szerinti vegyületek karbonsavcso­portját fiziológiásán elfogadható fémek, mint nátrium és kálium bázisaival, ammóniával és aminokkal, mint N-metil-glükaminnal és etanol-aminnal semlegesítjük. A fiziológiásán elfogadható savaddíciós sókat fiziológiásán elfogadható savakkal, mint ecetsavval, benzoesavval, hidrogén-bromid­­dal, hidrogén-kloriddal, citromsavval, fumár­­savval, glukonsavval, tejsavval, maleinsav­­val, almasavval, salétromsavval, foszforsav­val, cukorsavval, borostyánkősavval és borkő­savval képezzük. A találmány szerinti (I) általános képletű geminális diamino-alkán édesítőszereket az 1. reakcióvázlat szerint állítjuk elő. Ennél kiindulási anyagként védett aszparaginsav­­-származékot (II) használunk. Az X aminové­­dő csoport ilyen célra szokásosan használt csoportok egyike lehet (Bodanszky és munka­társai, „Peptide Synthesis“, Wiley-Interscien­­ce, New York, 1976, pp. 18—48). Különösen előnyös a benzil-oxi-karbonil-, terc-butil-oxi­­-karbonil- és 9-fluorenil-metil-oxi-karbonil-cso­­port. Az Y karboxilvédő csoport az ilyen célra szokásosan használt csoportok egyike lehet (Bodanszky és munkatársai, „Peptide Synthe­sis“, pp. 49—57). Előnyös például a benzil-, terc-butil- vagy kissZénatomszámú alkil-, mint metil- vagy etilcsoport. A (II) általános kép­letű .vegyületben az amin- és karboxilfunk­­ció megvédésére különösen előnyös védőcso­portkombináció a benzil-oxi-karbonil-/benzil­­çsoport, mivel ezek a csoportok hidrogénül í­­zíssel kíméletes körülmények között szelektí­ven eltávolíthatók. Ha az ilyen fajta védőcso- P°rt eltávolítás eleve kizárt, például kéntartal­mú; vegyületek esetében, úgy a terc-butil-oxi-3-karbonil-/terc-butilcsoport kombináció hasz­nálható, melyek savas körülmények között eltávolíthatók. Azonban a 9-fluorenil-metil­­-oxi-karbonil-/benzilcsoport vagy alkilcsoport kombináció is alkalmazható, mely csoportok egyidejűleg hasíthatok bázikus körülmények között. A szintézis első műveletében a karboxil­­komponenst (II) alkalmas módszerrel aktivál­juk és egy aminszármazékkal kapcsoljuk ösz­­sze (III). Az amidkötések kialakítására szo­kásosan használt eljárások bármelyike alkal­mazható (Bodanszky és munkatársai, „Pepti­de Synthesis“, pp. 85—128). Mégis különösen előnyös a vegyes karbonsav-karbonsavanhid­­rid módszer, izobutil- vagy etil-klór-formiátot használva. A (III) aminosavszármazék sza­bad aminosav lehet (azaz Z=H), vagy szár­mazék lehet, ahol a karboxilcsoportot alkal­mas Z védőcsoport védi, mely a védett szár­mazékban (IV) szelektíven hasítható más vé­dőcsoportok — X és Y — jelenlétében. Egy különösen előnyös védőeljárásnál trialkil-szi­­lil-észtereket (azaz Z=trialkil-szililcsoport), mint trimetil-szilil-észtert használunk, mivel ezek a csoportok vizes savas körülmények között eltávolíthatók. Ebben az esetben e védő­­csoportot a feldolgozási művelet folyamán távolíthatjuk el, a karboxil-komponens (II) és az aminosavszármazék (III) összekapcsolása után, úgyhogy a részlegesen védőcsoportmen­tesített termék (IV) közvetlenül izolálható, külön védőcsoportmentesítő művelet nélkül. A termék szükség esetén szokványos eljárá­sokkal, mint átkristályosítással vagy oszlop­­kromatográfiával tisztítható. A találmány szerint a geminális diamino­­-alkán-alapú édesítőszerek szintézisének kulcs­műveletét a karbonsavszármazéknak (V) mo­­noacilezett geminális diamino-alkánsóvá (VII) való átalakítása jelenti. Ez számos standard eljárással végrehajtható, így a Curtius-féle átrendezéssel vagy a Schmidt­­-féle átrendezéssel. Ügy is eljárhatunk, hogy a karbonsavszármazékot először az amiddá (VI) alakítjuk át aktiválás és ammóniával való kondenzálás útján. Egy előnyös eljárás­nál a dipeptidet (V) vegyes karbonsav/kar­­bonsavanhidriden át aktiváljuk alacsony hő­mérsékleten és 1-hidroxi-benzo-triazol-ammó­­niumsóval kondenzáljuk. Az amid (VI) azután a geminális diamino-alkánsóvá (VII) alakít­ható át Hofmann-féle átrendezés útján nát­­rium-hipobromitot használva. Ehhez az át­alakításhoz azonban előnyös reagens a jód­­-benzol-bisz(trifluor-acetát) is (Radhakrishna és munkatársai, J. Org. Chem. 44, 1746— 1747 (1979)). A monoacilezett geminális diamino-alkán­­sót (VII) alkalmas R”COCl általános képletű savkloriddal lúgos körülmények között acilez­­ve a védett édesítőszer-származékhoz (VIII) jutunk. E reakció sokféleképpen végrehajtható, például szerves oldószer, mint acetonitril és vizes kálium-hidrogén-karbonát keverékében. De a kapcsolási reakció vízmentes szerves 4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 05

Next

/
Thumbnails
Contents