199391. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-guanidino-szubsztituált aminosavszármazékok előállítására

HU 199391 B 4 nadék is helyettesítve van egy, a találmány szerinti eljárással előállított új guanidino­­-szubsztituált vízoldékony aminosavmaradék­­kal, amely a természetben nem fordul elő. Az analógok hatása ezen túlmenően az 1-, 2- , 3-, 4-, 7- és/vagy 10-es helyzetben törté­nő helyettesítésekkel is növelhető. A találmány közelebbről a (II) általá­nos képletű aminosavak, karboxilcsoportju­­kon fenil-(1—4 szénatomos)alkil-csoporttal, és/vagy a-amino-csoportjukon 1—4 szénato­mos alkoxi-karbonil- vagy fenil-(1—4 szén­­atomos) alkoxi-karbonil-csoporttal védett szár­mazékaik és savaddíciós sóik előállítására vonatkozik. A (II) általános képletben n értéke 1, 2, 3, 4, 5 vagy 6, R, jelentése -NHR3 általános képletű csoport, az utóbbi képletben Rj jelentése 1—5 szénatomos alkil­­csoport, vagy 4—8 szénatomos cikloalkilcsoport R2 jelentése 1—5 szénatomos alkilcso­port vagy 4—8 szénatomos cikloal­kilcsoport, vagy R, és R2 összekapcsolódva (f) képletű gyűrűt alkot. Az aminocsoport védőcsoportja egy karba­­máttípusú védőcsoport — például terc-but­­oxi-karbönil-csoport (Boc), benzil-oxi-karbo­­nil-csoport (Cbz), különösen terc-butoxi-kar­­bonil-csoport lehet. A karboxilesöpört védő­­csoportja çienil-(l—4 szénatomos)alkil-cso­­port, előnyösen benzilcsoport lehet. Előnyösek azok a (II) általános képletű vegyületek, amelyek képletében n értéke 4, R, jelentése -NHR3 általános képletű cso­port, ahol R3 jelentése 1—5 szénatomos alkilcsoport, és R2 jelentése 1—5 szénatomos alkilcsoport. A fenti (II) általános képletű vegyülete­­ket úgy állítjuk elő, hogy a megfelelő amint guanilezzük vagy amidáljuk. A találmány szerinti eljárás értelmében ez olyan (II) ál­talános képletű vegyűleteket, ahol R, jelen­tése -NHR3 általános képletű csoport és R2 jelentése 1—5 szénatomos alkilcsoport vagy 3— 8 szénatomos cikloalkilcsoport, úgy állít­juk elő, hogy egy (III) általános képletű, adott esetben a fent megadott csoportokkal védett aminosavat vagy annak savaddíciós sóját.egy (IV) általános képletű karbodiimid­­del reagáltatjuk. A (II) általános képletű vegyűleteket a találmány értelmében előál­líthatjuk egy (III) általános képletű vegyü­­let vagy annak fenti védőcsoportokkal vé­dett származéka vagy savaddíciós sója és egy (V) általános képletű vegyűlet reagál­­tatásával is. A találmány szerinti eljárást az alábbi példákkal kívánjuk megvilágítani, a korlá­tozás szándéka nélkül. 3 1. példa 5,24 g Na-benzil-oxi-karbonil-D-lizin-ben­­zil-észter-toluolszulfonátot — amelyet Be­zus B. és Zervas L. [J. Am. Chem. Soc. 83, 719 (1961)1 módszerével állítunk elő — és 1,72 ml diizopropil-etil-amint 60 ml dioxán­­ban 1,89 g N,N’-diizopropil-karbodiimiddel ke­zelünk. A reakcióelegyet 100°C-on 6 órán ke­resztül keverjük, szobahőmérsékletre hűtjük és szárazra pároljuk. A szilárd .maradékot 20 ml meleg dimetil-formamidban szuszpen­­dáljuk, az N,N’-diizopropil-karbamidot szű­réssel elválasztjuk, és a szürletet szárazra pároljuk. Metanol-etil-acetát elegyből átkris­tályosítva hófehér, szilárd anyag formájában N“-benzil-oxi-karbonil-N,N’-guanidino-diizo­­propil-D-homoarginin-benzil-észter-toluolszul­­fonátot kapunk. /a/d=7,26° (c=0,3, metanol). A fenti eljáráshoz hasonlóan, de az N,N’­­-diizopropil-karbodiimid helyett N.N’-diciklohexil-karbodiimidet, N,N’-dietil-karbodiimidet, N,N’-di(n-propil)-karbodiimidet, N.N’-di (n-butil) -karbodiimidet, N,N’-dimetil-karbodiimidet, N,N’-diizobutil-karbodiimidet, N.N’-di(n-pentil)-karbodiimidet, N,N’-diizopentil-karbodiimidet vagy l-(3-dimetil-amino-propil)-3-etil-karbodi­imid-hidrogén-kloridot, vagy hasonló vegyületet használva állítjuk elő az alábbi vegyűleteket benzolszulfonát­­sóik formájában: Na;benzil-oxi-karbonil-N-N’-guanidinö-diciklo-hexil-D-homoarginin-benzil-észter, [a]D=8,07° (c=0,9, metanol); N“-benzil-oxi-karbonil-N,N’-guanidino-dietil­­-D-homoarginin-benzil-észter; N“-benzil-oxi-karbonil-N,N’-guanidino-di (n­­-propil)-D-homoarginin-benzil-észter, [<x]d=8,07° (c=0,9, metanol); Na-benzil-oxi-karbonil-N,N’-guanidino-di(n­­-butil)-D-homoarginin-benzil-észter; N°-benzil-oxi-karbonil-N,N’-guanidino-diizo­­butil-D-homoarginin-benzil-észter; Na-benzil-oxi-karbonil-N,N’-guanidino-di(n­­-pentil)-D-homoarginin-benzil-észter; N°-benzil-oxi-karbonil-N,N’-guanidino-dime­­til-D-homoarginin-benzil-észter; Na-benzil-oxi-karbonil-N,N’-guanidino-diizo­­propil-D-arginin-benzií-észter, [a]D=—10,5° (c=0,5, metanol); és N“-benzil-oxi-karbonil-N-guanidino-(3-dime-til-amino-propil)-N’-guanidino-etiI-D-ho-moarginin-benzil-észter. Ha a D-lizin-észter helyett N“-benzil-oxi­­-karbonil-D-ornitin-benzil-észtert használunk, a megfelelő arginin-analógokat kapjuk, to­­luolszulfonátsó formájában. 2. példa (i) Na-benziI-oxi-karboniI-N°,NG -etano-D­­-homoarginin-benzil-észter előállítása 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents