199363. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés testek, különösen építőelemek utószilárduló anyagból történő előállítására
HU 199363 A ’értéket, és az ennek megfelelő vízszintes, vagy lényegében vízszintes görbe-szakasz hoszszabb, mint a 4. ábra szerinti P görbe ennek megfelelő szakasza — csak lassan csökken, az R„ testsűrűség állandó értéken tartásához hosszabb időn át van szükség a préselő erő fenntartására. A préselő erő megszüntetése esetén (mielőtt az anyag megszilárdulna) a keverékbelsejében meglévő belső feszültség miatt a keverék testsürűsége csökkenne, mert az anyag visszarugóznék (relaxációs hatás). Amennyiben az e példában megadott összetételű nyers keveréket az 1. és 2. ábra szerinti berendezés alternáló mozgást végző 8 dugattyújával az t sablonba préseljük, a keverékben a 7. ábra szerinti nyomásviszonyok alakulnak ki. Az egy-egy dugattyú löketnek megfelelő P belső feszültség-hatásgörbék vízszintes szakaszai ebben az esetben is folyamatosan átmennek egymásba, vagyis az 5 sablontér 6 betáplálónyílásának a tartományában levő keverékben mindig azonos, maximális belső feszültség uralkodik mindaddig, amíg a 8 dugattyú folyamatosan az 1 sablonba csömöszöli az anyagot. így a mechanikus tömörítésnek köszönhetően a quasi gáztömörség a gyártási folyamat során biztosítva van. Az I-III zónákba betáplált és onnan kilépő gáz nyomása az 1. példa szerintivel azonos, és a gáznyomás-út-idő diagram is a 8. ábra szerintihez hasonlóan alakul, a végtermék térfogatsúlya és szilárdsága azonban — az adalékanyagban mutatkozó eltérésből következően — kisebb. A találmány legnagyobb előnye, hogy folyamatosan teszi lehetővé olyan építőelemek nagyüzemi előállítását, amelyek a sablonból kikerülve a végleges (28 napos) szilárdságuknak legalább a 30%-át kitevő szilárdságúak, így rendkívül termelékenyen és gazdaságosan gyárthatók. További előnyt jelent, hogy a találmány szerinti gyártóberendezés egyszerű, beruházási költsége így viszonylag alacsony, és alkalmas arra, hogy akár rugalmas (rostos), akár szilárd szemcsés adalékanyagot tartalmazó nyers keverékből elemeket lehessen gyártani az alkalmazásával. A találmány természetesen nem korlátozódik az eljárás fentiekben ismertetett példáira, illetve a berendezés ábrázolt és magyarázott kiviteli példáira, hanem az igénypontok által definiált oltalmi körön belül sokféle módon megvalósítható. Például a sablonnak nem feltétlenül kell függőleges helyzetűnek lennie, ferde, vagy akár vízszintes sablonban is lehetséges az elemgyártás. Az eljárás számos, a példákban szereplőtől eltérő receptúra alapján is megvalósítható. A gáz átvezetésének módja a mozgásban lévő anyagon az ismertetettől eltérő, különféle módokon megvalósítható. Még számos más vonatkozásban elképzelhető eltérés a fent leírtakhoz képest anélkül, hogy az igénypontok által definiált oltalmi kört túllépnénk. 10 15 SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás testek, különösen építőelemek cement- vagy/és mész-kötőanyagot, valamint adalékanyagot és vizet tartalmazó utósziiárduló anyagkeverékből történő előállítására, amely eljárás során a még meg nem szilárdult anyagkeveréket formázótérbe juttatjuk, és ott az anyagba C03 gázt táplálva karbonátos ítási reakciót idézünk elő, és ezáltal az anyagkeveréket szilárdítjuk, azzal jellemezve, hogy az utószilárduló anyagkeveréket két végén nyitott formázótérben folyamatosan keresztülpréseljük, miközben az anyag betáplálási helyétől a megszilárdult test kilépési helye felé csökkenő nyomású C03 gázt sajtolunk az anyagba, és a formázótérben a betáplálás! hely környezetében az utószilárduló anyagból mechanikus tömörítéssel quasi gázzáró réteget hozunk létre, és e réteg, valamint a sablonfelületek között quasi gáztömör állapotot létesítünk; a kilépési hely környezetében pedig célszerűen csak a karbonátosítási kémiai reakció teljes, vagy lényegében teljes lejátszódásához szükséges mennyiségű C02 gázt juttatjuk a formázótérbe. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az utószilárduló anyagot a formázótérbe alternáló mozgást végző eszköz segítségével verjük-préseljük be. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a C02 gázt a formázótérbe, annak legalább egy határoló felületén át az atmoszférikust meghaladó nyomással vezetjük be, és az utószilárdüló anyagon áthaladt csökkent nyomású és mennyiségű gázt legalább egy másik határolófelületen keresztül vezetjük ki a formázótérből, vagy/és a formázótér legalább egyik felületére vákuumot juttatunk és ily módon áramoltatjuk át a C02 gázt az anyagon, vagy intenzifikáljuk annak átáramlását. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a betáplálási hely környezetében betömörített anyagréteget követő zónában .(I) az anyagkeverék pórusaiba célszerűen mintegy 3—6 bar-os nyomású C02 gázt sajtolunk, majd egy — az anyag haladásirányát tekintve — ezt követő második zónába, ahol a karbonátosítási pillanatreakció robbanásszerűen bekövetkezik, az e reakció által elfogyasztott C02 gáznak lényegében megfelelő mennyiségű, kisebb, például 2—3 bar nyomású C03 gázt juttatunk az anyagba, amellyel a karbonátosítási reakció tovább folytatódását idézzük elő, majd egy harmadik zónában (III) még kisebb, például 1—2 bar nyomású C03 gázt vezetünk a formázótérbe, amellyel a karbonátosítási reakció lényegében teljes lejátszódását biztosítjuk. 5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a karbonátosítással szilárdított anyag kilépőnyí-16 . 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
