199363. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés testek, különösen építőelemek utószilárduló anyagból történő előállítására
HU 199363 A szekötővezeték segítségével van a visszatérő 18 vezetékhez csatlakoztatva, amely a keringtető 16 gázszivattyúba torkollik. A 16 gázszivattyúból az előremenő 17 vezeték lép ki, amelyről a 17a—17c ágvezetékek vannak leágazhatva, amelyek 17a’—17c’ szelepeket tartalmaznak. A 17a—17c ágvezetékek egy-egy elosztó 23—25 kamrába torkollnak, amelyek a 4b sablonlap mentén, egymás felett helyezkednek el, egyik határolófelűletüket magának a sablonlapnak a külső oldala alkotja, és a 23—25 kamrákat egymástól — célszerűen gáztömör — 31 tömítések választják el. A 25 kamra alatt egy további, ettől ugyancsak 31 tömítéssel elválasztott 26 kamra is elhelyezkedik, amelyből 21’a szelepet tartalmazó 21a légtelenítő és gáznyomáskiegyenlítő csonk torkollik ki. A 4a sablonlap külső felületéhez is négy kamra csatlakozik, amelyeket — felülről lefelé haladva — 27—30 hivatkozási számokkal jelöltük. A 27—29 kamrákból 18a—18c ágvezetékek lépnek ki, amelyekbe egy-egy 19 (nanométer, valamint égy-egy 18a’—18c’ szelep van beépítve. A 18a—18c ágvezetékek a már említett visszatérő 18 vezetékhez csatlakoznak, amelybe 32’ vákuumszivattyú van beiktatva. A legalsó 30 kamrából 20 légtelenítő- és gáznyomáskiegyenlítő csonk torkollik ki, amelybe 20a szelep (kontrollszelep) van beiktatva. A 27—30 kamrák is 31 tömítésekkel vannak elválasztva egymástól. A 4a, 4b sablonlapokban átmenő 12 lyukak vannak, ezek a 2. ábrán jól láthatók, az 1. ábrán pedig a lyukakat pontvonalakkal érzékeltettük. A 12 lyukak így gázátvezetési kapcsolatot létesítenek az 5 sablontér és a 23—26 kamrák, illetve 27—30 kamrák között (ezek közül a 2. ábrán a 23 kamra látható). Az 1 sablonnak felülről lefelé haladva technológiai I—IV zónái vannak, amelyekhez egy-egy 23,27; 24,28; 25,29 és 26,30 kamra-pár tartozik; a zónák szerepére a berendezés működtetése során a későbbiekben még visszatérünk. Az 5 sablontérbe a gázbetáplálás nemcsak az 1. és 2. ábrák szerinti módon, hanem a 3a, 3b. ábrákon látható szerkezeti megoldás segítségével is történhet. Ebben az esetben a 4a, 4b sablonlapok csatornarendszert tartalmaznak, amely az 1. ábrával kapcsolatban említett I—IV technológiai zónáknak megfelelően van kialakítva. A legfelső I zónához két, a II—IV zónákhoz pedig egy-egy meander alakzatú gázátvezető 11 lyukcsoport tartozik, amelyek 12 lyukai egy-egy, ugyancsak meander-alakú 13 gázelosztó csatornából lépnek ki, és amelyek a 4b sablonlap belsejében húzódnak. (A jobb áttekinthetőség érdekében a 3a. ábrán csak négy, az 5 sablontérbe torkolló 12 lyukat (furatot) tüntettünk fel.) Mindegyik 13 gázelosztó csatornának van.egy 32 bebocsátó csonkja, amely az előremenő 17 vezetékből kitorkolló 17a...17n ágvezetékhez (a jelen kiviteli példa esetében 6 7 a 3a. ábra szerint a 17a ágvezetékhez) csatlakozik. Természetesen mindegyik ágvezetékben 17a’...17n’ szelepek vannak beépítve, úgyhogy mindegyik 11 lyukcsoporton kiáramló C02-gáz nyomása egymástól függetlenül állítható be. A 4a sablpnlapban a 3a, 3b ábrákkal azonos csatorna-, illetve lyukrendszer alakítható ki, ott az egyes lyuk-csoporton a visszatérő 18 vezeték 18a...l8n ágvezetékeihez csatlakoznak. Mind az 1. és 2. ábra szerinti kiviteli példában a 23...26 és 27...30 kamrák, mind a 3a, 3b. ábrák szerinti kiviteli példa esetében az egymástól független gázvezetékekhez csatlakozó 11 lyukcsoportok lehetőséget adnak arra, hogy helyileg meghatározott tartományokban az 5 sablontérbe egymástól eltérő nyomással történjék a C02 gáz bevezetése. Az 1. és 2. ábra (illetve 3a, 3b. ábra) szerinti berendezés segítségével az építőlemez-gyártás a következőképpen történik: az utószilárduló, cement-kötőanyagú nyers anyagkeveréket az 1. ábrán látható c nyilaknak megfelelően egyenletesen és folyamatosan a 2 töltőgaratba tápláljuk. Az utószilárduló anyag lefelé haladva az 1 sablon 6 betáplálónyílásához kerül. A 8 dugattyút a b kettős nyílnak megfelelően alternáló mozgásban tartjuk. A 8 dugattyú percenként mintegy 15—300, többnyire 100—150 préselési műveletet végez, vagyis a dugattyú fel-le mozgása — a mindenkor gyártandó építőelemtől, illetve az alapanyagtól függően — tág határok között változhat, és igen gyors is lehet. A 10 védőburkolat meggátolja, hogy a nyers keverék a 9 vezetősínek felső végéhez jusson, és ezáltal zavarja vagy meggátolja a 8 dugattyú működését, amely alternáló mozgásával az utószilárduló anyagot a 2 töltőgaratból a 4a, 4b sablonlapok közé, vagyis az 5 sablontérbe préseli. E bepréselés eredményeként a nyers anyagkeverék testsűrüsége — a rela'xáció eredményeként — a préselését megelőző érték többszörösére növekszik. A 8 dugattyú lőkethosszával arányos anyagrészmennyiségek megtöltik az 5 sablonteretf|és az azon felülről lefelé áthaladó, áthaladása során C02 gázzal (vagy valamilyen gázelegy C02 komponensével) kezelt, vagyis karbonátosított cementkötésű anyag az 1 sablon 7 kibocsátónyílását megszilárdult állapotban, folyamatosan hagyja el. A fent leírt, és később még egyes fázisai vonatkozásában részletesebben ismertetésre kerülő gyártástechnológia megvalósítását az alábbi tényezőt teszik lehetővé; — a cement-kötőanyagú nyers keverék — gyakorlatilag bármilyen adalékanyaggal készül — mindig porózus szerkezetű. A porozitás mértéke a keverék adalékanyag alkotóelemeinek mértékétől (például szemcse vagy/és szálméretektől) és a .tömörítés mértékétől függ. A porozitás (porózusság) azt jelenti, hogy a keverék gázáteresztő képességgel rendelkezik, és e tulajdonságának fon-8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
