199355. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és létesítmény folyamkavics-teraszok ivóvíztermelésre történő hasznosítására
HU 199355 B medencébe bocsátott tisztítandó víz mennyisége szabályozható legyen, másrészt a zsilip lehetőséget ad a 7 bevezetőmö teljes lezárására is, amire például akkor lehet szükség, ha a folyóból víz — pl. olajszennyeződés levonulása miatt — semmiképpen nem bocsátható be a találmány szerinti létesítménybe. A 7 bevezetőmű Js, küszöbszintjének (2. ábra) magasságát úgy kell megválasztani, hogy a víz a 21 csatornán át csak az 1 folyósó magps, kb. 50% tartósságú, illetve azt meghaladó vízállása, esetén tudjon beáramolni a találmány szerinti tisztítórendszerbe; a tisztítás előfeltételei ugyanis — amint ezt később még részletesen ismertetni fogjuk — ekkor a legkedvezőbbek. Más szóval: a k küszöbszint az 1 folyó középvízállásainak felel meg. Az 1 folyó alacsonyabb vízállásainál a betáplálás természetesen megszűnik, viszont a 6 ülepítőmedencéből a magas Jr. küszöbszint miatt viszszaáramlás az 1 folyóba ugyancsak nem lehetséges. A 6 ülepítőmedencéből, valamint a_b. áramlásirányt tekintve utolsó 15 tározómedencéből 8 vészleürítő torkollik a folyóba (1. ábra, g nyilak). A 2 hullámtérben egy 18 keresztgát választja el a találmány szerinti létesítményt a hullámtérben kialakított 17 iszaptározó és -szikkasztó tértől (1. ábra), amely a 6 ülepítőmedencéből, valamint a 9—11 és 13—15 tavakból időszakbsan eltávolított iszap befogadására szolgál. A 18 keresztgát a 6 ülepítőmedence és a 9 tisztítómedence mellett húzódik. Amint az 1. ábrán látható a 6 ülepítő medence a 9 tisztítómedencével, a 9—11 tisztítómedencék egymással, a 11 tisztítómedence a 13 tározómedencével, a 10 tisztítómedence a 14 tározómedencével és a 13—15 tározómedencék egymással a 19 elválasztógátak testén keresztülvezetett 16 vízátvezető műtárgyak — átereszek — útján úgy vannak egymással összekapcsolva, hogy az említett medencékben (tavakban) a 7 bevezetőmüvön át az 1 folyóból az â nyílnak megfelelően bebocsátott víz a nyilaknak megfelelően áramlik végig. Amint a 2. ábrán látható, a 16 átereszek is el vannak látva 24 zsilipekkel, ezenkívül a kitorkollásuknál 23 levegőztető szerkezetek is vannak a tavakban. Ilyen levegőztető szerkezét a 6 ülepítő medencében is el van helyezve a 21 csatofna betorkollásánál. A 6 ülepítő medencéből, valamint a b.áramlásirányt tekintve utolsó mélyvízű 15 tárolómedencéből 8 vészleürítők torkollnak az 1 folyó medrébe. A 3 árvédelmi töltésen kívül a 4 mentett területen néhány 12 figyelőkút van telepítve, amelyek rendeltetésére a későbbiekben még visszatérünk. A fentiekben az 1. és 2. ábrákkal kapcsolatban ismertetett 6 ülepítő medencét, valamint a 9—11 és 13—15 medencéket tervszerű kavicsbányászat útján alakítjuk ki. Többé-kevésbé szabályos alakú, 5—10—15 m mélységű föld7 medencéket készítünk; a medencék mélysége az 1. ábrán bejelölt b nyilaknak megfelelő áramlás irányában növekedhet; legmélyebbek célszerűen a 13—15 tárolómedencék. A meddő rétegekből készíthetjük a 18 keresztgátat és a 19 elválasztógátakat, valamint ilyen meddő-anyaggal a 2. ábrán látható módon a 9— 11 tisztítómedencékben egy 25 záróréteg alakítható ki, amivel e tavakból a 4 mentett tér felőli, háttér-szennyeződést tartalmazó víz kizárásának a hatékonysága fokozható. A jelen kiviteli példában a fentiekben említett konkrét méretek mellett a találmány szerinti létesítményben mintegy 10—20 millió m3 hasznos tározótér alakítható ki, amelynek 30—40%-a az 1 folyó v3 közép-vízszintje felett van (lásd a 3—5. ábrákat). Ennek eredményeként a tavakban feszített víztükör alakul ki, ami azt jelenti, hogy e feszített víztükör szintje mindig a környező talajvízszint felett helyezkedik el, úgyhogy gyakorlatilag mindig az ilyen feszített víztükrű tavakból áramlik el a víz, nem pedig ide áramlik be. A tavakban tárolt víztömegnek az a 60—70%-a, amely az 1 folyó közepes vízszintje alatt helyezkedik el, nem káros szennyeződés esetén (pl. balesetnél egy teherautónyi mérgező anyag kerül a rendszerbe) olyan mértékű hígító-puffer hatást képes kifejteni, amivel a szennyeződés káros következifiényei eliminálódnak, vagy legalábbis minimálisra csökkennek. Ami az áramlás (& nyilak, 1. ábra) szempontjából sorbakapcsolt 6,9—11 és 13—15 medencék vízszintjét illeti, ezek között csak éppen akkora különbségre — gyakorlatilag a szomszédos medencék között 10—20cm-es különbségre — van szükség, hogy a lassú áramlás a 16 átereszeken keresztül ab. nyilaknak megfelelően biztosítva legyen. A találmány szerinti rendszerben az 1 folyó vizét akár egy éven keresztül is „pihentetni“ lehet, és ennyi idő alatt a víz öntisztulása már hatékony módon bekövetkezik. Az 1. és 2. ábrákon látható, találmány szerinti létesítmény segítségével történő víztermelést az alábbiakban ismertetjük részletesen. Amint már említettük, az ivóvíz kitermelése az 5 csáposkutak segítségével történik. A 3. ábrán egy 5 kút működését hagyományos parti szűrés esetében érzékeltettük. A Q, mértékadó kútvízhozam kisvíz esetén (a szennyezettség vonatkozásában ez tekinthető kritikus helyzetnek) amikor is az 1 folyó vízszintje 90%-os vízállás-tartósságnak felel meg, mivel nem a y2 minimális vízszintre méreteznek, a folyó felől ah.nyílnak megfelelően xi vízszinttel (depressziós görbe) a kúthoz érkező Qj és a .h nyílnak megfelelően a háttérből, vagyis a 2 hullámtér alatt levő 26 kavicstömegen y* vízfelszínnel (depressziós görbe) áramló Q* vízhozamok összege, vagyis §m=Q/+Q'» afíol Qf teszi ki aQi 70—80%-át, a Qh pedig a 30—20%-át. A 3. ábrán a 26 kavicsot fedő réteget 28, az árvédelmi töltést 3, a mentett oldalt 4 hivatkozási számmal jelöltük. 8 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
