199329. lajstromszámú szabadalom • Tűzálló fakészítmény és eljárás annak előállítására
3 HU 199329 B 4 használhatatlant és a tölgyfa csak bizonyos feltételek mellett alkalmazható. Hég a puhafák is késleltetik bizonyos mértékben a kötődést. Ennek megfelelően előírás, hogy a fát alaposan le kell kérgezni és felhasználás előtt néhány hónapon keresztül víz alatt kell tárolni. Ily módon a káros komponensek bizonyos mennyisége extrahálható a fából, és a cement kötési idejének késleltetése csökkenthető. Ezen kívül a fából extrahálódó anyagok káros hatása az úgynevezett gyorscement használatával is kiküszöbölhető. A gyorscement fimonra őrölt, magas C3S (trikalcium-szilikát) és CsA (trikalciumaluminát) klinker-komponens tartalmú cement, amely komponensek gyorsabban reagálnak és közben több hőt fejlesztenek, mint az egyéb klinker-komponensek. Az úgynevezett mineralizálók használata is eredményesnek bizonyult, amelyekkel a faforgácsot a cementtel való összekeverés előtt impregnálják, a cement kötését késleltető anyagok kioldódásának megakadályozása vagy csökkentése céljából. A fenti mineralizálókra példaként a kalcium-kloridot, magnézium-kloridot, kalcium-foriuiátot, kalcium-acetátot, polietilénglikolt, magnézium-szilicium-hexafluoridot, nitriteket, nitrátokat, stb. említhetjük. A mineralizálók hatása azonban korlátozott, és használatuk különleges intézkedéseket igényel és növeli a gyártási költséget. A rövidebb idő alatti nagyobb szilárdság elérése érdekében aluminium-szulfátoL és kalcium-hidroxidot is szoktak a készítménybe adagolni. A fenti két vegyületből ásványi ettringit [C3A.3Ca(S0«).32-36H20] keletkezik, amely hosszú, tűs kristályok formájában kicsapódik és hozzájárul a rövidebb idő alatti nagyobb szilárdsághoz. A fentiek ismeretében olyan kötőanyagot kerestünk, amellyel a tűzálló farost lemezek előállításában használt Portland-cement, vagy a még drágább magnézia-cement (Sorel-cement) helyettesíthető. Kísérleteink során - azt tapasztaltuk, hogy ha a Portland-cementet finomra aprított, viz alatt kötő kohósalakkal helyettesítjük, és megfelelő vegyszereket adunk hozzá, elkerülhetjük azokat a nehézségeket, amelyek akkor lépnek fel, ha a cement-kötött forgács- és fagyapot lemezek gyártásánál Portland-cementet használunk kötőanyagként. A Portland-cementhez salakot keverve rendszerint olyan cementet kapunk, amelynek kötése során kevés hő fejlődik, kezdeti szilárdsága kisebb, és a végleges szilárdság kialakulása lassabb. Az ilyen úgynevezett salakcementek vagy kevert cementek ezért olyan területeken nyernek főleg felhasználást, amelyeken nem szükséges jó kezdeti szilárdság, hanem egyéb tulajdonságokon van a hangsúly. Többek között Czielski [.Beton in Fasern aus Holz*, Holz as Roh- und Werkstoff 33, 303-307 (1975)1 és Pampel és Schwarz [ .Technologie und Verfahrungstech- 4 nik zementgebundener Spanplatten*, Holz als Rohund Werkstoff 37, 195-202 (1979)1 is megállapították, hogy a nagytisztaságú cementekkel előállított cement-kötött faforgács termékek szilárdsága nagyobb. Ezért nagyon meglepő volt az a tapasztalati tény, hogy ha finomra aprított, víz alatt kötő kohósalakból indulunk ki, különféle vegyszerek hozzáadásával olyan kötőanyagot nyerünk, amely egyrészt nem érzékeny a fában lévő, káros, extrahálható anyagokra, másrészről rövid idő alatt szilárduló termék állítható elő belőle, azaz a préselés sokkal rövidebb ideig tart, mint ha kötőanyagként Portland-cementet használunk. Ugyanakkor a salak használatakor a préselési hőmérséklet sokkal magasabb lehel, anélkül, hogy emiatt a végső szilárdsági érték romlana, ellentétben azzal az esettel, ha például gyorsan kötő Portland-cementet használunk. A kohósalak kötőanyagként való használatával tehát lehetővé válik olyan fafajták felhasználása is, amelyeket egyébként nem lehetne forgácslemez gyártására felhasználni a cement kötését lassító, magas extrahálható anyagtartalmuk miatt, és ugyanakkor az eljárásban elkerülhető a költséges, hosszú préselési idő alkalmazása. A találmány tárgya tehát egyrészt olyan tűzálló fakészilmériy, közelebbről burkoló farostkészitmény, amely egy fakomponensből, igy faforgácsból, farostból, fúrészporból és/vagy fagyapotból, é6 egy vizüveg és egy attól eltérő alkáli keverékével aktivált, finomra őrölt, viz alatt kötő kohósalak kötőanyagból áll. A találmány szerinti eljárás értelmében úgy járunk el, hogy egy fakomponenst - például faforgácsot, farostot, fűrészport és/vagy fagyapotot egy vizüveg éB egy attól eltérő alkáli keverékével aktivált, finomra aprított kohósalak kötőanyaggal hozunk érintkezésbe, és a kapott masszát kívánt alakra, előnyösen lemezzé formáljuk, hőközlés és nyomás alkalmazása mellett. A masszához a kívánt megmunkálhatóság biztosítására vizet is adhatunk, a szükséges mennyiségben. A fakomponens aránya a kohósalakhoz viszonyítva célszerűen 20:80 és 80:20 között van. Ha világosabb színű fakészitményt kívánunk előállítani, a fakomponens egy részét szervetlen ballaszttal - kis sűrűségű anyaggal -, például duzzasztott agyaggal, perlittel, vermikuliltal vagy egyéb hasonló anyaggal helyettesíthetjük. Ezenkívül, a kohósalakot részben puzzolánokkal, például pernyével helyettesíthetjük. A kohósalak aktivátora vizüveg és egy attól eltérő alkáli, például alkáli-hidroxid. Az aktivátor előnyösen nátrium-vizüvegböl és nátrium-hidroxidból áll, a kohósalak tömegére számítva 0,2-10 tömeg* nátrium-vizű veget és 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
