199277. lajstromszámú szabadalom • Illesztőszerkezet csont fúrásához

1 HU 199277 B A találmány tárgya illesztószerkezet csont fúrásához, amely a csonttörés esetén szüksé­ges sebészi beavatkozás során n csontban kialakítandó furatok és a beépítendő rögzítő­­lemezben lévő furatok pontos illeszkedését, és szükség esetén a törési élek megfelelő összefeszitését biztosítja. A törött csont beépített rögzitőlemezzel történő rögzítése során a csontban kialakí­tott furatokba csapokat helyeznek, majd a megfelelő furatokkal ellátott rőgzitólemezt ezen csapokra húzzák rá és például csavar­anyával rögzítik. A csonttörés ily módon végrehajtott korszerű kezelésének eredmé­nyessége nagy mértékben függ a csontban létrehozott, rögzilőcsapok befogadására szol­gáló furatok pontos elrendezésétől. A különböző törésfajták esetében a csontok rögzítésére esetenként különböző el­rendezéseket kell alkalmazni. A furatok és csapok száma, ennek megfelelően a beépített rögzitőlemez mérete változó lehet. A rögzítő­­lemez hosszának megválasztása nagyban függ a törés fajtájától. A rőgzitólemezt pozicionáló csapok befogadására szolgáló furatok pontos kialakításához segédszerkezeteket használ­nak, amelyekbe a csont fúrására használt fú­róhüvelyek a kívánt elrendezésben beágyaz­hatok. A PL 256 786 számú szabadalmi bejelen­tés olyan csontfúráshoz alkalmazható illesztő­szerkezetet tár fel, amelynek két körkereszt­metszetű résszel rendelkező tartóeleme van. A körkeresztmetszetű részek koaxiálisán el­rendezett, bemart skálával ellátott recézett anyához kapcsolódnak. A tartóelem furataiban pozicionáló pálcák vannak rögzítve. A pozíció pálcáknak a fúrás közbeni esetleges megcsú­szás elkerülése céljából éles végződésük van. A tartóelem egyik vagy mindkét végén az il­lesztőszerkezet hosszának szükség szerinti meghosszabitására szolgáló beállitóeszköz van elrendezve. A fenti illesztőszerkezet hiányossága, hogy csak bizonyos törésfajták esetén alkal­mazható. A PL 258 787 számú szabadalmi bejelen­tésben ismertetett szerkezetnek csőszerű tartóeleme van, amely furatsorokkal van el­látva. A furatok a furatsorokon belül olyan elosztásban vannak elrendezve, hogy a fura­tok kölcsönös távolságai a különböző törések esetén szükséges rögzítési furattávolságok­nak felelnek meg. A megoldás hiányossága, hogy helyigé­nye viszonylag nagy, és bizonyos esetekben ezért nem alkalmazható. A találmánnyal célunk olyan kis méretű, könnyű illesztószerkezet kialaki Lása, amely bonyolult törések kezeléséhez is általánosan alkalmazható és nagy pontosságot biztosit. A kitűzött feladat megoldására olyan il­lesztőszerkezetet alakítottunk ki, amelynek nyéllel összekapcsolt tartóeleme és a tartó­elemhez kapcsolódó fúróhüvelyei vannak, ahol a találmány szerint a furatokkal ellátott rögzitőlemez a tartóelemben kiképezett ágyba fekszik be, ahol a tartólemez az ágy felőli oldalon kapcsolódó leszorilólemez által rögzít­ve vau, és a rögzitőlemezhez hosszabbik ol­dalukon párhuzamosan kinyúló csapokkal el­látott hasábok kapcsolódnak, úgy, hogy a hasábok kinyúló csapjai a tartólemez furatai­ba illeszkednek be, továbbá a hasábokban fúróhüvely befogadására alkalmas furatok vannak kiképezve, amelyek hossztengelyei a kinyúló csapok hossztengelyeire merőlegesek. A hasábok felfelé néző felületükön jel­zésekkel vannak ellátva, amelyek az adott hasábnak megfelelő feszitési erőt és a feszí­tés irányát mutatják. A hasábok az illesztószerkezet szerves részei, amelyek megfelelő átmérőjű csapjaik révén kapcsolódnak a furatokkal ellátott rögzitőlemezhez, és speciális rögzitőanyákkal vannak rögzítve. Különböző hasábfajták al­kalmazhatók, amelyek a csapok elrendezésé­ben és a fúróhüvelyeket befogadó, csapokra merőleges tengelyű furatok elhelyezésében különböznek. Az eltört csontokra ható össze­húzó erő a csapok és furatok hasábon belüli kölcsönös helyzetének a függvénye. Ameny­­nyiben a furatok és a hozzájuk rendelt csa­pok tengelyei egymást metszik, feszltóhatás nem jelentkezik, lia a csapok és furatok ten­gelyei egymáshoz képest el vannak tolva, a rögzitőlemez a csontokra feszítőhatást gyako­rol. A tartóelemhez csatlakoztatott rögzitöle­­mezt, illetve a rögzitólemezen rögzített hasá­bokat fúrás közben a tartóelem nyelének ré­vén lehet mozdulatlanul tartani. A különböző hasábok megkülönböztetésül felületükbe bevésett jelzésekkel vannak el­látva, amelyek az elérhető feszítőerőre (pél­dául közvetve, milliméterben megadott elto­lásérték révén) és a feszítés irányára (pél­dául megfelelő irányú nyél révén) vonatkoz­nak. A találmány szerinti illesztószerkezet a legkülönbözőbb esetekben általánosan alkal­mazható. Lehetővé teszi transzverzális repe­dések, és kiterjedt törések rögzítését egy­aránt. A találmányt részletesebben a rajz alap­ján ismertetjük. A rajzon: Az 1, ábrán a találmány Bzerinti illesz­­tószerkezet példakénti kiviteli alakját elölné­­zetben tüntettük fel; A 2. ábrán az 1. ábra szerinti illesztő­szerkezetet oldalnézetben ábrázoltuk; A3, ábrán a találmány szerinti illesztő­­szerkezetben alkalmazott hasáb példakénti kiviteli alakját tüntettük fel, felülnézetben. Amint a rajzból kitűnik, a találmány szerinti illesztőszerkezelnek 1 tartóeleme van, amelynek egyik felületében 2 rögzitőle­mez befogadására alkalmas ágy van kiképez­ve. A 2 rögzitőlemez az 1 tartóelemhez 3 le­­szoritólemez által van rögzítve, amely az 1 2 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 65 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents