199225. lajstromszámú szabadalom • Lópatkó
9 HU 199225 H 10 lennie a pata külső széléhez, mig a jobboldali szegsor a patkó belső szélhez közel elrendezendő. További figyelembeveendő körülmény, hogy a szegsor legelső szegnyilásba beverendő patkószegét viszonylag nagy ferdeséggel kell beverni a lópatkó felső síkjához képest, mégpedig a lópata belsejének irányába. Ez azzal függ össze, hogy a lópata mellső oldala mellső ferdeséggel rendelkezik az alsó járófelülethez képest, ugyanakkor a pata oldalának ferdesége a kerület mentén rendre változik. Ezeket a szögeket szemléltetik a 64. és az 59-63. ábrák. Az 59. ábrán a mellső 65 nyílás látható, amelynek középvonala kb. 14°-ot zár be a patkó felső oldalával, amelyet egyébként 66 hivatkozási számmal jelöltünk. Az ezt követő 67 nyílásnál a középvonal lejtése 10°, az ezt követő 68 nyilas ferdesége 5°, a leghátsó nyilásé pedig 0°. Az 58. ábrán a szegnyilások sorát szemléltetjük, ahol azok az 59-62. ábrákkal azonos hivatkozási számokat kaptak, és ahol a nagyobb négyszög a nyílások bevezetőrészét, a kisebb négyszögek pedig azok szembenfekvő végét jelölik. Az 58. ábrán látható nagyobb négyszögek a 8. ábra szerinti belső 15 patkórész 25-28 szegnyilásairiak felel meg, míg az 58. ábrán látható kisebb négyszögek a 2. ábrán feltüntetett külső 1 putkórész 8a, 9b, 10c és lld szeg nyílásainak felelnek meg. Ebből rögtön kitűnik, hogy a külső 1 patkórész és a belső 15 patkórész szegnyilás-kiosztása és a szegsorok elrendezése megfelel a patkószegek megkívánt ferde helyzetének. Mivel a lópatkó két részének szögsorai egymástól megfelelő távközzel helyezkednek el, például a 32. ábrán a 27, illetve 10c szegnyilások, szögbeverés közben ezáltal a patkószegek számára jó megvezetést biztosítunk. Az 55. és 56. ábra viszonylag nagyobb léptékben szemlélteti a felhasználandó 70 patkószeget. Ez önmagában ismert módon a fejrész egyik oldalán kezdődően, valamint a hossza mentén 71 horonnyal van ellátva, hogy beverés közben kellően íves alakot vehessen fel (57. ábra). Az 55. és 56. ábra szerint a 70 patkószeg feje sajátos módon van kiképezve, nevezetesen a fej rövidebb oldalainál 73 orral van ellátva. A fejnek ez a sajátos kialakítása azért célszerű, mivel az igen kedvezően rögzíti a külső patkórészt (42. ábra) a szegbeverés után, azaz a patkolási művelet befejezése után. Az 57. és 65. ábrákon látható módon csak a szegszár és a fej marad bizonyos mértékig szabadon. A járótalpat egészében 75-tel jelöltük, amely kopásálló műanyagból készül a találmány szerint, (65. ábra). A 75 járótalp azonban 76 kopólemezt ágyaz, amely 77 rögzitóelemmel van ellátva, amint azt a 40. és 41. ábrán feltüntettük. A 76 kopólemez kopásálló fémből készült és f.dülnézetben szegmens alakú. A 76 kopólemez alsó oldalán 78 és 79 hornyok vannak kiképezve, amelyek közelítőleg követik a szegmens kontúrját. Ezáltal azt az előnyt érjük el, hogy csökkentjük a járófelületen való súrlódást, ha a ló a lábát elfordítja. Az ilyen lábcsavarodás ugyanis a ló lábait igen erőseri és nemkívánatos módon terhelné. A 76 kopólemez iveit mellső 80 része Giros kiképzésű. A 77 rőgzitőelem fémlemezből van kialakítva és kissé keskenyebb a 76 kopólemez szélességénél, hossza viszont azénál nagyobb. Így kétoldalt 81 füle túlnyúlik azon, ezek mindegy'ike egy-egy 82 nyílással van ellátva. A 77 rőgzitőelem hátsó 83 széle fel van hajlítva és a fő része és a hátsó 83 széle közötti átvezetésnél 84 nyílásokkal van ellátva. A 77 rögzitőelemet a 76 kopólemezhez a jelen esetben három hegesztési varrat rögzíti ezeket a 40. ábrán 85-tel jelöltük. A 77 rögzitóelemben 86 nyílások vannak kialakítva. Ezek a 81 fülekkel, valamint a 82 és 84 nyílásokkal együtt arra szolgálnak, hogy rögzítsék a 75 járótalp műanyag részét. A mellső szél közepén a 77 rögzítöelemnek felfelé és előre nyúló 88 rögzitófüle van, amely a 75 járótidpnak a felső részre szerelésekor az 54 nyílásba illeszkedik (27. ábra). A 76 kopólemeznek és a 44 befogópofa-egy ségnek ezzel a közvetlen összekapcsolásával igen alacsony mellső rész biztosítható a lópatkónál (65. ábra), továbbá a felfelé hajlil.oLL 76 kopólemezzel (43. és 44. ábra) viszonylag alacsony rögzitópofát nyerünk. A 75 járótalp (amely a 42. ábrán felülnézetben látható) felső oldala lényegében kiegészíti a vele egyesített felső patkórész alsó oldalát. A 75 járótalp alsó oldalát részletesebben a rajzon nem tüntettük fel, mivel úgy gondoltuk, hogy ez önmagában ismert módon tetszés szerint kialakítható. így tehát ez az alsó oldal lehet sik, vagy ellátható nyúlványokkal, illetve bemélyedésekkel a mindenkori használati mód függvényében. A 42. és 43. ábrán a 43-43 vonal menti metszettől kezdődően a 77 rőgzitőelem 88 rögzitófüle és a 76 kopólemez mellső 80 részének mellső széle látható. A 77 rőgzitőelem hátsó széle 90 horonnyal van ellátva, amely bofogadja a külső 1 patkó rész hátsó 3 peremének külső szélét. (Lásd 27. ábrát is). A 26. ábrán feltüntetett lesülyesztett 31 és 32 szakaszoknak megfelelő, szakaszos 92 és 93 kiemelkedések vannak kiképezve a 75 járótalpon a 42., 45. és 47. ábrák szerint. Ezektől a 75 járótalp külső széle felé haladva négy horonyról gondoskodtunk, amelyeket 95-98 hivatkozási számmal jelöltünk. A szembenlévö oldalon az ezeknek megfelelő hornyokat 95a, 96a, 97a és 98a hivatkozási jel jelöli. A 45. ábrán 98 horony hosszmetszete látható, az 52. ábra viszont a 96a horony keresztmetszetét szemlélteti. Ez utóbbi ábrából világos in kitűnik, hogy a 96a horony 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
