199208. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés laskagomba egyzónás gyorsított termesztésére

3 HU 199208 B 4 A laskagombák táplálkozási értékét fon­tos aminósavakból felépülő magas fehérjetar­talmuk határozza meg. Jelentős az ásványi­­anyagtartalma például a késői laskagombának (Pleurotus ostreatus). A gombafogyasztás 1 kg alatt van egy emberre számítva a vilá­gon, így Magyarországon is. De NSZK-ban már 3 kg körül van. Néhány ázsiai ország­ban, pl. Vietnamban 5-6 kg körül van egy lakosra vetítve. Mivel a laskagomba termesz­téséhez főként növényhulladékokat használ­nak fel, ami nagyobb tömegben áll rendelke­zésre, mint a csiperketerraesztéshez használt lótrágya, termesztése várhatóan a jövőben nőni fog. A laskagomba termesztése már a század elején elkezdődött. .Táptalaj'-ként abban az időben fatuskókat használtak. Az intenzív termesztés az 1950-es évektől folyik. A kuta­tók felismerték, hogy a laskagombák cellulóz­bontó képessége kihasználható: szalmából, kukoricaszárból stb. álló táptalajokban is termeszthetők ezek a gombafajok. Több ter­mesztési technológia ismert ma már. Ezeket elsősorban a táptalajelőkészítés alapján cso­portosítják. Az ún. steril eljárásnál az alapanyagot csirázás előtt autoklávokban 100 °C feletti hőmérsékleten sterilizálják. A hőkezelés nél­küli eljárásnál több szaporítóanyagot és fer­tőzésmentes alapanyagot használnak. A hökezeléses eljárás az előző két mód­szer hátrányait (magas költség, az ún. védő­­baktériumok elpusztításának korlátozása stb.) igyekszik kiküszöbölni, illetve a káros pe­nészgombáktól és egyéb konkurens szerveze­tektől mentes táptalaj alapanyagot biztosíta­nak az eljáráshoz. Ezért a fermentációs sza­kaszban a maximális hőhatás 70 °C-nál nem nagyobb. A kondicionálási szakaszban pedig 50 °C körül van ez az érték. Az eljárások egyéb elemei is eltérőek. Egyrészt a táptalaj alapanyagaként a gabo­naszalmáig kívül kukoricaszár- és kukorica­csutka-zúzalékot, máktokszárat stb. használ­nak. Másrészt a szedóláda, müanyagzsák stb. lett a .tenyészedény \ Az utóbbi években terjedt el az ún. perforáción történő termesztés. A perforációé termesztésnek több válto­zatát alkalmazzák: a leggyakrabban használ­tak: a termőfalas és a termönyársas laska­gomba termesztés. A termöfalas technológiának hátránya a korlátozott falmagasság (a falmagasság növe­lésével nő a bemelegedés veszélye) a kisebb, az ún. hasznos termófelület, az út és a hasz­nos felület arány nem kedvező 6tb. A termőnyársak alkalmazása esetén a beruházási igény nagyobb, nehéz fizikai munkát igényel stb. összefoglalva az ismert laskagomba ter­mesztési eljárások hátránya a táptalajok vi­szonylag nagy helyigénye, a ki nem használt termőfelületek nagysága, a gombatáptalajok és a gombatermőtestek fertőződése penész­gombákkal, rovarkártevőkkel stb. A találmány célja olyan eljárás kidolgo­zása, amelynek az ismert megoldásokhoz vi­szonyítva jó a térkihasználása (kis hely­igény); a gombatáptalajok és a gombatermő­testek fertőződése a károsító penészgombák­tól minimális; a termőfelületeket maximálisan kihasználja; a fertőződés a rovaroktól, ro­varlárváktól kizárt vagy csak minimális; az eljárással a hagyományosnak számitó laska­gomba táptalaj alapanyagokon kívül más, nagy mennyiségben keletkező növényi erede­tű ipari hulladékokat is fel tudjon használni; a termesztési ciklus csökkentése, vagyis az éves forgó növelése; a nagy belső terekkel rendelkező helyiségekben (istálló, tárolópaj­ták stb.) is gazdaságos legyen a termesztés (az előállítási eljárás automatizálása) stb. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy egyrészt magas cellulóztartalmú ipari, előnyösen textilipari (pl. gyapot, pamuthulla­dék) melléktermékeket is fel tudunk használ­ni, másrészt az alkalmazott berendezés fontos elemét képező gombatáptalaj-tartóállvánnyal a rendelkezésre álló termőteret a korábbiakhoz képest sokkal jobban ki tudjuk használni azzal, hogy a perforált falú műanyagzsákos tenyészedényeket függesztve tároljuk. To­vábbá nagy belső terekkel rendelkező helyi­ségeknél fóliaalagutakat alakítunk ki. A találmányunk tehát eljárás laskagomba egyzónás gyorsított termesztésére, amelynek során goinbatáptalaj alapanyagaként gomba­­szalmát és/vagy kukoricacsutkát és/vagy kukoricaszárat használunk. Gombatáptalaj alapanyagként legfeljebb 20 mm nagyságúra aprított vagy foszlatott magas cellulóztartal­mú ipari melléktermékeket, előnyösen textil­ipari mellékterméket és/vagy önmagában is­mert laskagomba táptalaj alapanyagokat, elő­nyösen gabonafélék szalmáját és/vagy kuko­ricaszárat és kukorica csutkát vagy ezek tetszőleges arányú keverékét szárazon egyenletesen összekeverjük, majd 60 °C-os 1-5 tómeg% gombaölőszert tartalmazó bő víz­be legalább 30 percig folyamatos keverés mellett áztatjuk, az így előkészített gomba­táptalaj alapanyagot víztartalmának 60-75%-ra való beállítása után az előkészített perforált termeBztőzsákokba töltjük, a töltés során el­végezzük a gombacsírával történő beoltást: a gombacsírákat legalább három rétegben he­lyezzük el, a gombacsira és gombatáptalaj alapanyag arányát legalább 1:6 tömegarár.yú­­ra állítjuk be, a beoltott gombatáptalajjal feltöltött feszes falú termesztőzsákokat előze­tesen önmagában ismert módon fertőtlenített zárt termeeztőegységekbe, előnyösen pincébe, fóliaalagútba elhelyezett gombatáptalaj-tartó állvány (ok )ra függesztjük, a termeBztőzsáko­­kat egymástól legalább 20 cm távolságra he­lyezzük el; a hajtatás: ez átszövetósi, az ér­lelési idő, valamint a termesztés során folya­matosan mérjük a termesztőzsákok maghő­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 85 4

Next

/
Thumbnails
Contents