199196. lajstromszámú szabadalom • Eljárás termovillamos elem előállítására

199196 szorítjuk, majd a szorítóerők irányából jö­vő hőközléssel a hidat és/vagy a papucsokat egyidőben, vagy egymás után 1000— 1300°C közötti hőmérsékleten addig Izzítjuk, amíg a platina vagy palládium, vagy nikkel helyén ke­letkező olvadt fázis az érintkező felületek látható peremvonalát körbenedvesítve egyen­letesen el nem terül. Egy előnyös foganatosítási módnál az n­­-típusú termooszlop foszforral adalékolt, 1,3—1,7 mOhmcm fajlagos ellenállású Ge„ 3Si0 7 összetételű öntött polikristályos anyagból készül, a melegoldali híd anyagá­nak összetétele: MoxCo!,Si1_/.t+í,/, ahol x érté­ke 0,03—0,07, y értéke 0,025—0,045 között változhat, a wolframpapucsok termooszlop felőli felén pedig vékony szilícium réteget hozunk létre. A találmány szerinti eljárás egy előnyös változatánál az összeszorítás és irányított hőközlés előtt a platina és/vagy a palládium, és/vagy a nikkel és/vagy az alkatrészek illesz­kedő felületére olvadt paraffint viszünk fel, amelyet hűtéssel megszilárdítva az alkat­részeket egymáshoz pozícionáltan rögzítjük, a paraffint pedig a hőközlés során elpárolog­tatjuk. Az eljárás egy további változatá­nál az alkatrészek összeszorítását gravitációs erővel végezzük oly módon, hogy az alkat­részek pozícionált együttesét a termooszlo­­pok függőleges irányú helyzetében szilárd alapra állítjuk, föléje pedig olyan tömeget helyezünk, amellyel a termooszlopok kereszt­­metszetén 0,05—0,15 MPa nyomást hozunk létre. Egy további változatnál az alkatrészek pozícionált együttesét két grafittömb közé szo­rítjuk, e grafittömböket nagyfrekvenciás te­kercs segítségével egyszerre, vagy külön-kü­­lön izzítva hozzuk létre az alkatrészeket felizzító irányított hőközlést. Egy további elő­nyös változatnál a pozícionált alkatrészek izzítását vákuumban végezzük, ismét más változatnál az alkalmazott wolframpapucsok termooszlop felőli oldalára az elemek össze­állítását megelőzően vákuumban vékony szi­lícium réteget olvasztunk. Végül egy ismét másik változatnál az alkatrészeket egymáshoz rögzítő hőkezelést követő kihűlés után réz­tartalmú ezüstforrasszal vékonyan befuttatott a wolframpapuccsal azonos méretű nikkel­háló darabot forrasztunk a wolframpapucs szabad talpfelületére, a forrasztáshoz hasz­nált szokásos folyatószer nyomait pedig az elkészült termovillamos elem felületéről ho­mokfúvással gondosan eltávolítjuk. A találmányt a továbbiakban rajz és pél­da alapján ismertetjük, ahol az 1. ábrán a termovillamos elemet az összeállítását szol­gáló berendezésben láttatjuk vázlatosan füg­gőleges metszetben. Az 1. ábrán az 1 n-típusú termooszlop párhuzamos 2 p-típusú termooszloppal, alul 6 nikkel réteg közbeiktatásával támaszkodik a 4 wolframpapucsokra, felül 5 palládium réteg felett 3 híd köti össze a termooszlopo- 4 3 kát. Az alkatrészek ilyen formán pozícionált együttesét 7 grafittömbök fogják közre, ame­lyeken célszerűen kis besüllyesztések segí­tik az alkatrészek pontos elhelyezkedését. Az alsó grafittömb 8 távtartó kvarccsődarabkán áll, míg a felső grafittömböt 9 távtartó kvarc­­csövön át 10 fémtömb terheli. Mind a 7 gra­fittömbök, mind a 10 fémtömb lazán illesz­kedik a lefenekelt 11 kvarcampullába, amely felül célszerűen 12 kettőscsiszolattal csat­lakozik 13 szívócsőhöz, ez pedig (az ábrán nem mutatott) vákuumszivattyúhoz vezet. A 11 kvarcampulla 14 nagyfrekvenciás tekercs terébe nyúlik, az ábrán éppen olyan hely­zetben, amikor a tekercs csak az alsó grafit­tömböt melegíti. A tekercs fel-le mozgatásá­val elérhető, hogy csak a másik, vagy éppen mindkét grafit izzítható, míg a tekercsre adott nagyfrekvenciás teljesítmény változta­tásával az izzítás hőmérséklete szabályoz­ható, (az ábrán nincs részletezve). Példánkban az 1 n-típusú termooszlop 0 12 mm-es, öntött, foszforral adalékolt, 1,5 mOhmcm fajlagos ellenállású Ge0>3Si0>7 rúdból van kialakítva úgy, hogy azt előbb 20 mm hosszú darabókra vágják, majd hosz­­szában félbevágják, így félkör keresztmetsze­tű. A 2 p-típusú termooszlop 0 10 mm-es, öntött, borral adalékolt, 0,9 mOhmcm faj­lagos ellenállású Ge0 3Si0>7 rúdból készül hasonló módon. A 3 híó 20x20x4 mm méretű Mo0)042Co0i034Si0 924 lemez. A 4 wolframpa­pucsok 7x12x1 ’ mm méretűek, amelyeknek egyik felén célszerűen néhány tized mm vas­tag szilícium réteg van. Az 5 palládium réteg példánkban 0,03 mm vastag fóliából készül, formája és mérete a termooszlopokét követi, de lehetne például ezzel közel ekvivalens mennyiségű fémpor is. A 6 nikkel réteggel ugyanez a helyzet, példánkban 0,04 mm vas­tag sűrű hálót alkalmazunk. A 7 grafittömbök célszerűen vékony élek mentén illeszkednek a 11 kvarcampullához (ezek az élek célsze­rűen fogaskerékszerűen tagoltak), hogy az ampulla leszívásánál ne jelentsenek nagy áramlási ellenállást, a csövön belül mégis pozícionáljanak. A 10 fémtömb célszerűen ugyanilyen kialakítású, súlya 860 g, a 3 hidat összesen kb 960 g terheli. A 11 kvarcampulla 0 46/40-es csőből készült, hossza kb 300 mm. A 14 nagyfrekvenciás tekercs mag­mérete 0 50 mm, magassága 75 mm. A termovillamos elemeket a következő­képpen készítjük: 1. A wolframlemezkéket vákuumkamrában nagyfrekvenciás tekercs erőterében elhelye­zett grafittömbre helyezzük, szilícium port szórunk rájuk kb 0,5 mm vastag rétegben, majd vákuumozás után (min. 10-2 Pa') a grafittömböt nagyfrekvenciával felizzítjuk úgy, hogy a wolframszeleteken a szilícium megolvadjon, és a felületen néhány tized mm vastag rétegben elterüljön, majd hűlni hagy­juk. 2. Az 1. szerint sziliciumozott 4 wolfram­­papucsokat infralámpa fényébe helyezzük a 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents