199195. lajstromszámú szabadalom • Villamos lámpa javított árambevezetővel

199195 összeforrasztunk a>bevonattal, például láng­gal történő hevítéssel. Egy viszonylag vas­tag bevonat vagy a bevonat helyi megvasta­gítása lényeges annak megkönnítése céljá­ból, hogy a bevonattal ellátott huzalt a lámpa egy részébe beépítsük. Meglepő módon azt találtuk, hogy a sta­bilitás és a lámpa minősége szempontjából kisebb jelentőséggel bír az, hogy a vezetéken lévő bevonat vékony. Azt találtuk, hogy vi­szonylag nagyon vastag bevonatok szintén jól kötődnek a vezetékhez, és csak nagyon kis mechanikai feszültségek vannak. Azt ta­láltuk még továbbá, hogy viszonylag nagyon vastag vezetékeken lévő bevonatok nagyon jó minőségűek és stabilak. Egy D=0,55 mm átmérőjű wolfram áram­bevezetőn kvarcüvegből lévő d=0,775 mm át­mérőjű bevonat volt, amelynél az üveg/fém átmenethez kapcsolódó üvegben tórium volt. A d/D aránya ily módon 1,4. A bevonat sérü­lés nélkül viselt el 3000 kapcsolási műveletet nitrogénben, ahol is a vezetőt áramátvezetés­sel 600°C-ra hevítettük, majd ezután kihű­­töttük oly módon, hogy 20 s-on keresztül folyt az áram és 40 s-on nem folyt áram. Ugyanezt az eredményt értük el 1 mm átmérőjű áram­bevezetővel, és 1,5 mm vastagságú bevonat­tal (d/D=l,5). 1 mm átmérőjű árambeve­zetőt és ezen lévő 0,375 mm vastagságú kvarc­üveg bevonatot ugyanilyen ciklusokban 10000- szer 700°C hőmérsékletre hevítettünk, az áram­változás 75 A-volt. A kvarcüvegben tórium volt. A bevonattal ellátott árambevezető a kísérletet sérülés nélkül viselte el. Az üvegbevonat felülete és az árambeve­zető bevont felülete között, azon a részen, ahol ezek a felületek találkoznak az a-szög legfeljebb 90°, de a találmány szerinti lám­pában általában ennél kisebb. Ebből az tűnik ki, hogy az üveg megfelelően nedvesíti a fé­met. A lámpa gyártása közben az árambe­vezető felületén jelenlévő anyag befolyásol­ja az árambevezetőnek az üveggel való ned­vesítését, és — amint azt már bemutattuk — az üvegnek az árambevezetőhöz történő ad­­hézióját előnyösen befolyásolja. A találmány szerinti lámpa villamos esz­köze lehet egy elektródapár, amely adott eset­ben egy belső burával lehet körülvéve. Az elektródapárt az árambevezetők belső szabad végei alkothatják. A belső szabad végeknek le­het például egy megvastagított része vagy egy tekercselt része, vagy egy arra erősített elekt­róda feje. A villamos eszköz egy lehetséges változat szerint egy izzószál, például egy ha­logént tartalmazó gázkeverékben lévő izzó­szál. Az árambevezetők vastagsága általában 0,2—0,7 mm között van, de kisebb vastag­ság is előfordulhat, például 0,17 mm vastag­ság kis teljesítményű, például mintegy 35 W- os kisülő lámpák esetén, vagy előfordulhat nagyobb, például 2 mm vastagság is, példá­ul rövidívü kisülő lámpák esetén. Általában 7 az áramvezetők vastagsága 0,4—0,7 mm kö­zött van. A bevonattal ellátott wolfram árambeve­zetőkkel ellátott találmány szerinti lámpák különösen fontosak kis kisülő lámpáknál, mi­vel ekkor az elektródák pontos meghelyezése lehetővé válik annak a ténynek a következ­tében, hogy az árambevezetők merevek, szem­ben azokkal az árambevezetőkkel, amelyek fólia alakú részt tartalmaznak. A bevonattal ellátott wolfram árambeve­zetők különös fontossággal bírnak kis izzó­lámpáknál is, amikor is a lámpa bórájának nagyon kis átmérője van, és a búra nagy töl­tési nyomást kell elviseljen, mivel nagyon nagy az üzemi nyomásuk, és amelyekben az izzószál viszonylag pontosan központosítva van a keskeny búrában. Egy ilyen izzólámpának csőalakú búrája van, amelynek a belső átmérője mintegy 2— 6 mm tartományban van, és a gáztöltés nyo­mása szobahőmérsékleten 8—60 bar között van, a gáztöltésűk többnyire xenon, kripton vagy xenon/kripton keverékből választott valamely gáz, amely adott esetben 2X10-8— 12X10-' mól mennyiségű halogént tartalmaz cm3-ként, ahol a halogén a Br, Cl, és Br/CI keverék valamelyike. Az izzószálnak névle­ges feszültségről történő működtetés közben a színhőmérséklete legalább 3300 K. A lámpában lévő viszonylag nagy nyo­más, és a viszonylag keskeny búra következ­tében az izzószál viszonylag nagy színhő­mérsékleten működhet, miközben a lámpának viszonylag hosszú élettartama van. Az izzó­lámpa különösen alkalmas optikai rendsze­rekben történű alkalmazásra. 0,55 mm átmérőjű árambevezetőket a kö­vetkezőeljárások bármelyikével legalább 0,95 0,95 tömeg%-ban Si02-t tartalmazó üvegbe­vonattal láttunk el, annak érdekében, hogy alkalmassá tegyük az árambevezetőket ilyen üvegből lévő búrába történő beforrasztásra. Ily módon nagyon jól tapadó bevonatokat kaptunk, amely a szigorú követelményeket is kielégíti. Wolfram huzalban 3 tömeg% Th02-t egyenletesen elosztva 1200°C hőmérsékletre hevítettünk levegőnek kitéve. Az így kialaku­ló wolframoxidot ezt követően inert atmosz­férában mintegy 1600°C hőmérsékleten elpor­­lasztottuk. Miután ily módon egy wolfram porladékot eltávolítottunk, az eredetileg je­lenlévő Th02 visszamarad a felületen. Egy 15 mm hosszúságú, és 0,275 mm falvastagsá­gú kvarcüveg csövet forrasztottunk össze a huzallal. EDAX vizsgálattal azt találtuk, hogy az üveg/fém átmenethez csatlakozó üvegben tórium volt. Ezen túlmenően a tórium kimu­tatható volt a bevonat felületén, annak végé­nek közelében. 0,01 tömeg%-ban káliummal, alumínium­mal, szilíciummal, vagyis olyan szokásos do­­poló anyaggal, amely a huzalban a kristálynö­vekedést szabályozza, dopolt wolframhuzalt 0,5 mm vízben szuszpendáltatott 10 mg Hf02-8 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents