199189. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fémek hidrogén átbocsátóképességének és felületi hibáinak kimutatására

199189 jük, közben az elektrolit hőmérsékletét cél­szerűen hűtőspirállal 20±3°C-on tartjuk, a kiértékeléshez a H2 gázbuborékok helyét ön­magában ismert módon pl. fotózással rög­zítjük. A találmány továbbá az eljárás fogana­tosítására szolgáló berendezés, melynél az alj­zatba beépített fényáteresztő lemez, célsze­rűen optikai üveg, fölött elhelyezkedő min­tadarab, előnyösen ragasztással rögzített szi­getelőanyagból készült elektrolit edénye, az aljzatra illeszkedő, az elektrolitedényt körül­vevő előnyösen két részből álló háza, a ház­hoz rögzített szár végén a mintadarabbal párhuzamosan elrendezett, attól 3—5 mm távolságra lévő korongalakú anódja, az anód körül az elektrolit edénybe benyúló hűtőspi­rálja, a mintadarabhoz kapcsolódó, annak leszorítására alkalmas, célszerűen rugósán kiképezett katódvezetéke van. A találmány szerinti eljárás első lépése­ként a vizsgálandó fémből -20—30 mm átmé­rőjű hengeres, vagy tetszőleges keresztmet­szetű mintadarabot készítünk. A mintada­rab vastagsági mérete 0,1 mm-től 3,0 mm-ig terjedhet igazodva valamely-gyártmány adott méretéhez. A mintadarabon egy vizsgálandó sík felü­letet kell csiszolással kialakítani. A felületi finomság maximálisan R0=l,6pm legyen. Az így kialakított felületen a fémből kilépő hidro­gén már nagy biztonsággal megfigyelhető. A fém szövetszerkezetével együttesen meg­figyelendő hidrogén kilépés céljából komplex metallográfiái csiszolat készítendő. A felület legyen minden szennyeződéstől és zsírtól men­tes. A mintadarab másik, a vizsgált oldallal ellentétes felületét oxidoktól és zsírszennye­zőktől megtisztítjuk. Az eljárás lefolytatá­sához az 1. ábrán függőleges metszetben lát­ható berendezést alkalmazzuk, melynek 3 alj­zatba beépített 4 fényáteresztő lemeze, cél­szerűen optikai üvege, a 4 fényáteresztő le­mez fölött táv közzel elhelyezkedő, az 1 minta­darabra előnyösen ragasztással rögzített, szigetelő anyagból készült 2 elektrolit edénye a 3 aljzatra illeszkedő, a 2 elektrolit edényt körülvevő, előnyösen két részből álló 6 háza van. A 6 házhoz rögzített 7 szár végén 1 mintadarabbal párhuzamosan elrendezett, attól 3—5 mm távolságban lévő korongalakú 8 anódja a 8 anód körül a 2 elektrolit edény­be benyúló 9 hűtőspirálja az 1 mintadarab­hoz kapcsolódó, annak leszorítására alkal­mas módon célszerűen rugósán kiképezett 10 katódvezetéke van. A 3 aljzatba épített 4 fényáteresztő lemez vékonyabb mint a 3 aljzat, és a fölötte lévő térbe kerül az 5 záró­­folyadék. A 3 aljzathoz a kezelés egyszerű­sítése érdekében csatlakozó 6 ház két rész­ből tevődik össze, a 6/a alsó házrészből és a 6/b felső házrészből. A 6/b felső házrészből kinyúló 7 szár végén van elrendezve a 8 anód. A 3 aljzat s így az 1 mintadarab egyben a katód is. 3 4 Az eljárás szerint az 1 mintadarab zsír­talanított oldalára egy kb 60 mm hosszú és kb 30 mm átmérőjű szigetelő anyagból, célsze­rűen üvegből készült 2 elektrolit edényt pl. csövet folyadéktömören rögzítünk. Ez gyor­sankötő műanyagragasztóval is történhet. Az 1 mintadarab és 2 elektrolit edényből álló egységet a 3 aljzatban elhelyezett 4 fényát­eresztő lemez, mely célszerűen optikai üveg, fölött lévő 5 zárófolyadékra helyezzük, ügyel­ve arra, hogy ez levegő-buborékoktól men­tesen történjen. Az 5 zárófolyadék analiti­­kailag legtisztább 1,25 sűrűségű desztillált glicerin, mennyisége a 3 aljzatkialakítástól függően néhány csepp. A hengeres 2 elektrolit edénybe 20 ml elekt­rolitot öntünk, melynek összetétele 89—92 tf% H20 8,1 — 10,7 tf% H2 S04 0,02—0,07 tf% As203 és 0,01—0,04 tf% HgCl2, célszerűen 90,5 tf% H20,9,4tf% H,S04,3—85X X10“2 tf% As203 és 1,93-10-^ tf% HgCl2. A betöltésnél vigyázni kell, hogy a minta­darab csiszolt oldalát elektrolittal ne szeny­­nyezzük be. Az összeállított berendezést mikroszkóp tárgyasztalára helyezzük és a vizsgált felü­letet élesre állítjuk az előre megválasztott nagyítás egyidejű beállításával. A készülé­ket áram alá helyezzük és 80—150 mA/cm2 célszerűen 100 mA/cm2 katódfelület áramot bocsátunk keresztül. Egyidejűleg indítjuk az időmérést. Megindítjuk a vízhűtést is. Az elektrolit hőmérsékletét 20±3°C-on kell tar­tani. A berendezésben a vizsgálat időszaka alatt az elektrolízis termékeként durranógáz-keve­rék keletkezik. Ennek elszívását egy a beren­dezéshez kapcsolódó vízlégszívóval oldhatjuk meg. A vizsgált felületen az első gázbuborék, vagy egyéb elváltozás pl. elszíneződés meg­jelenése adja meg az áthaladás idejét. A mű­veletet tovább folytatva különböző időpontok­ban vizsgálva az áthaladt H2 mennyiségét, az áthaladás intenzitását is megállapíthatjuk. A mikroszkópos megfigyelést összekapcsol­hatjuk egyéb technikai eszközökkel, pl. kép­ernyős kijelzéssel. Fotózással rögzítve a vizs­gált felületet rögzítve megállapítható a hibák helye és a teljes vizsgált felület feltérképez­hető. A találmány szerinti eljárást konkrét mé­rési eredmények segítségével ismertetjük. A méréseket hidegen hengerelt zománcoz­ható minőségű lemez tekercsekből vett min­tákon végeztük, melyek összetétele C 0,06% S 0,012% Mn 0,33% Cu 0,06% Si 0,10% Al 0,003% P 0,012% A 0,73—0,84 mm vastagságú mintada­rabok egyik felületén mikroszkópos vizsgá­4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents