199181. lajstromszámú szabadalom • Rudazatzár, különösen nyílászárókhoz
A találmány tárgya rudazatzár, különösen nyílászárókhoz, amely rudazatzárban legalább két, előnyösen négy, egymással 180°ot, illetve 90°-ot bezáró, a nyílászáró legalább két egymással szemben levő oldalának a nyílászáró tokjával történő reteszelésére alkalmas rúdja van, amely rudak egymás felé néző végei, a nyílászáró belső felületének a nyílászáró a tokhoz csatlakoztatott szélével párhuzamos, külső szélének a környezetében vagy a nyílászáró egy közbenső részén elhelyezett, elforgatható emelőtárcsán, az emelőtárcsa elforgatása során a rudak kitolásával záró helyzet, míg a rudak behúzásával nyitott állapotú létrehozására alkalmas kényszerpályákra csatlakoznak, előnyösen ívelt átmenő hornyokba illeszthető csapokkal vannak ellátva. Mint ismeretes, a nyílászárók, különösen a bejárati ajtók, kapuk zárásánál már régóta használnak olyan rudazatzárakat, ame.lyek a nyílászárónak a tokkal zsanérosán, elfordításra alkalmasan csatlakozó szélével párhuzamos szélének a környezetében a másik két, az előbbi oldalakra merőleges oldalaknál oldják meg a nyílászáró tokhoz történő reteszelését. Ez rendszerint kézzel történik és csak a kulccsal már bezárt ajtónál alkalmazták. Ennek a megoldásnak a hátránya, hogy kívülről a reteszelés nem oldható, ezért a bent keletkezett veszedelmes helyzet, pl. tűz esetén lehetetlenné teheti a mentést. Ennek a megoldásnak változata a kulcsos működtetési lehetőség, amikor a reteszelést és annak oldását kulccsal belülről és kívülről egyaránt el lehet végezni. Ezeknél a megoldásoknál azonban a reteszek mozgatásához rendszerint sokkal nagyobb erő, illetve nyomatékra volt szükség, mint a hagyományosan működő záraknál, ezért nagy, erős kulcsokkal ellátott zárakkal végezték a működtetést. Már régóta felmerült az igény arra, hogy egyrészt ne csak a nyílászáró alsó és felső oldalán, hanem mind a négy oldalán legyen reteszelve, másrészt az egyre inkább elterjedő, kis hengerzárak kerüljenek alkalmazásra, amelyek egyszerű, könnyű lapos kulcsokkal működnek, tehát a hordozásuk nem jelent gondot. A hengerzárbetétek tolókavivőinek az elforgatásához a hagyományos zárakban nem szükséges nagy erő, de olyan helyen ahol nagy a mozgatott retesz (ek) tömege, ott a hengerzárbetétek alkalmazása éppen ezért nem nagyon terjed el. Ismeretesek olyan megoldások is, ahol hengerzárbetétek segítségével kísérelték meg rudazatok mozgatását. Ezeknél a megoldásoknál azonban mindig az volt a cél, hogy a hengerzárbetét tolókavivője és a rudak, illetve reteszek közti kapcsolatot úgy alakítsák ki, hogy a rudak mozgatásához szükséges erőt, illetve nyomatékot csökkentsék. Ilyen megoldást ismertet pl. a 4,643,005 lajstromszámú US szabadalmi leírás, ahol 1 2 a hengerzár és rúd közötti bonyolult áttételt még a visszatérítő rugó ereje is terheli. Azoknál a megoldásoknál, ahol három rúddal a nyílászáró három szabad oldalát, vagy négy, egymásra merőleges rúddal mind a négy nyílászáró oldalt reteszelni kívánták, más mozgatási módot választottak. Ezeknek a megoldásoknak közös jellemzője, hogy a rudak egymás felé néző végei egy közös emelőtárcsában elhelyezett kényszerpályára csatlakoznak és az emelőtárcsa elforgatása útján kerülnek a rudak reteszelő helyzetbe, illetve nyitott állapotba. Ilyen megoldást ismertet pl. a 4,306,432 lastromszámú US szabadalmi leírás, ahol az emelőtárcsa forgatását kétkarú emelő segítségével egy excenter végzi. Az eredeti állapotba való visszatérés biztosítására a kétkarú emelőt rugók szorítják az excenterhez. Ennél a megoldásnál ugyan sikerül a működtetéshez szükséges erő csökkentése, a bonyolult mechanizmus azonban sok hibaforrást rejt, ami a szerkezet biztonságos működtetését kétségessé teszi. Egy további megoldásnál, amelyet pl. a 338369 lajstromszámú és a 363339 lajstromszámú OE szabadalmi leírások ismertetnek, a hengerzárbetét tolókavivője fogaskerék szegmensként van kialakítva és ehhez kapcsolódik az emelőtárcsán kiképzett fogaskerék. Mindkét megoldásnál a tolókavivővel kell a zárást és a nyitást elvégezni, az ehhez szükséges erőt a fogaskerékáttétellel átvitt nyomatékkai előállítani. A találmány célja az említett hiányosságok kiküszöbölése és egy olyan megoldás létrehozása, ahol a hengerzárbetét tolókavivője csak biztosítja a nyitás és a zárás lehetőségét, de az akár kívülről, akár belülről, egyszerűen, kézi erővel is végrehajtható. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy ha a hengerzárbetét csak ütköztetésre használjuk fel és utána az emelőtárcsa elforgatását más módon pl. kézi erővel végezzük, továbbá biztosítjuk, hogy ütköztetés csak a kulcs behelyezett állapotában való működtetés során lehetséges, akkor egyrészt a hengerzárbetétet nem terheli rjagy erő, másrészt a rudak zárása egyszerűen és biztonságosan végrehajtható. A találmány rudazatzár, különösen ♦nyílászárókhoz, amely rudazatzárban legalább két, előnyösen négy, egymással 180°-ot, illetve 90°-ot bezáró, a nyílászáró legalább két egymással szemben levő oldalának a nyílászáró tokjával történő reteszelésére alkalmas rúdja van, amely rudak egymás felé néző végei, a nyílászáró belső felületének a nyílászáró a tokhoz csatlakoztatott szélével párhuzamos, külső szélének a környezetében vagy a nyílászáró egy közbenső részén elhelyezett, elforgatható emelőtárcsán, az emelőtárcsa elforgatása során a rudak kitolásával záró helyzet, míg a rudak behúzásával nyitott állapot létrehozására alkalmas kényszerpályákra csatlakoznak, előnyösen ívelt átmenő hor2 199181 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
