199179. lajstromszámú szabadalom • Mezőgazdasági épületegyüttes állatok tartására, főleg szarvasmarhák tartására

1 199179 2 A találmány mezőgazdasági épületegyüt­tes, főleg szarvasmarhák tartására, amely­nek épületei fúrt alapba helyezett tartóoszlo­pokból, és azokat összekötő rudakból és etető­­vályúkból, oldalfal szerkezetekből és íves tető­­szerkezetekből vannak kialakítva. Állatok tartására különféle épületek is­meretesek. Az épületek egy része szerfás, a jelenleg épített könnyűszerkezetes épületek acél és ragasztott fa vázszerkezettel és ac. hullámpala fedéssel készülnek. A könnyű­­szerkezetes épületek fajlagos építési költsége sokkal magasabb, mint a szerfásokénak. Az acélszerkezetes épületeket korrózióvédelem­mel kell ellátni, mely az üzemeltetési költsé­geket jelentősen növeli. A szerfás épületek vázát a helyszínen előállított faszerkezet ké­pezi, melynek készítése nagy élőmunka rá­fordítást igényel, és növeli az építés idejét. Az épületek faoszlopai, hamar tönkremennek, hiába lenne alkalmas a tetőszerkezetük, az épület használhatatlanná válik. Ismeretes a 177 186 lajstromszámú ma­gyar szabadalmi leírás, amely a legelőn tar­tott állatok nyári szálláshelyére szolgáló épü­letet mutat be. Az építmény egymással táv­közzel elrendezett párhuzamos, ívelt fémcsö­vekből kialakított vázszerkezetet és héjalást tartalmaz. A könnyen, gyorsan szerelhető ideiglenes építmény elsősorban nyári szállás kialakítására alkalmas. Az építményen belül helyezkednek el az itatóvályúk és az egyéb szükséges jászlak, amelyek a jó közérzetet eredményezik. Az ismert megoldás javítását szolgálja az általunk kifejlesztett építmény, amely bármely időszakban funkcióját maradéktalanul ellátó mezőgazdasági épület, s, mint ilyen, a nyári intenzív tartáson túl is használható gazdasá­gos állattartó építmény. Állattartási épületekben általában az ál­latok etetése belső etetőútról az etetővályuba rakott takarmánnyal van megoldva. Ez a kialakítás nagyobb fesztávú épületeket igé­nyel, mivel fedett az etetőút. A különböző korcsoportú állatok más-más méretű etető­­vályú méreteket igényelnek. A gyakorlatban jelenleg készíteti betonvályuk ezen igény ki­elégítésére nem alkalmasak. A találmány feladata, hogy racionális meg­oldást nyújtson kisebb élőmunka igényű, és kisebb anyagfelhasználással, gazdaságosab­ban építhető állattartási épületek létesítésére. A találmány szerinti megoldás azon a felismerésén alapszik, hogy az épületek egy­szerűen, gazdaságosan szerelhetők össze és alakíthatók ki, fúrt alapozási móddal, és az arra felfekvő talpgerendákat a kiszolgáló ete­tő elemek beépítéséhez is felhasználják. Az így kialakított épületek egyszerűbben és ol­csóbban készíthetők. Amennyiben a vasbeton oszlopoknak a talajba nyúló részüknél mono­lit betonnal öntjük ki a furatot, anyagtakaré­kos, mégis szilárd szerkezetet kapunk. Az így kialakított szerkezet alapozása sokkal ol­csóbb, mint a szokásos kehely alapozású szer­2 kezeteké. A furat gépi fúrással készült, így anyag-, élőmunka- és költségtakarékos ala­pozási megoldást kapunk. Ahol a talajvíz magasan jelentkezik — az Alföld nagy ré­szén — ott ezzel a módszerrel végezve az alapozási munkát — elkerülhető a költséges víztelenítés. A vasbeton oszlopok az azokat összekötő talpgerendával, a talpgerendára helyezett etetővályuval annak állítható osztószerelvé­nyeivel és az azokhoz, valamint az oszlopok­hoz csatlakozó vízszintes irányú, rudakkal lényegében egy fedett karám oldalirányú hatá­rolását képezik. Ezzel a kialakítással külön­bözőkorcsoportú állatok tartására és etetésére is alkalmassá válik az épület. A kívülről tölthető etetővályú azért előnyös megoldás, mert az egymással szembe telepített épüle­tek etetővályui közös etetőrúdról tölthetők, így jóval kevesebb betonozásra lesz szük­ség. Az épületek íves acéltartója célszerűen meghajlított csőszerelvényből készül, a tartó­kat hosszirányban összekötő faszelemenekre alumínium trapézlemez vízálló burkolat ke­rül. így az épületek gyorsan összeszerelhetők, és gazdaságos a szerkezeti kialakítás is. E felismerés alapján a kitűzött feladat a találmány értelmében mezőgazdasági épület­­együttes, főleg szarvasmarhák tartására, amelynek épületei fúrt alapba helyezett tartó­oszlopokat, és azokat összekötő rudakból és etetővályúkbó! kiképzett oldalfal szerkezetet és íves tetőszerkezetet tartalmaznak oly mó­don, hogy az épületeknek fúrt alapba állított oszlopait egymással összekötő talpgerendái vannak, a talpgerendákra külső etetőrúdról feltölthető önmagában ismert etetővályuk van­nak rögzítve. Egy előnyös kialakítás során az épületek egymással párhuzamosan vannak elhelyezve, és azoknak közös, külső etetőútról feltölthető külső önmagában ismert vályúi vannak. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesebben, amelyek az épületegyüttes egyes épületének egy kiviteli példáját és néhány szerkezeti rész­letét tartalmazzák. A rajzokon az 1. ábrán függőleges keresztmetszetben lát­ható az épület, a 2. ábrán az 1. ábrán bejelölt vályú részletét nagyobb méretarányban tüntettük fel, a 3. ábra az egymással párhuzamosan el­rendezett épületek vázlatos alaprajzát tartal­mazza. Az 1. ábrán jól látható a 3 épület kialakítá­sa; az 1 vasbeton oszlopokhoz kapcsolt 9 íves acéltartók, melyeket hosszirányban 10 faszele­menek kötnek össze, és az ezeken átfektetett 11 íves térelhatároló szerkezet, va­lamint a 2 fúrt alapszerkezet, amelynek ré­szét í'.épezik az 5 vonórudak. A 3 épület 2 fúrt alapszerkezetén végigmenő 6 talpgerendákra van rögzítve a 3 épületen kívül elhelyezett, önmagában ismert 7 etetővályú. Az önmagá­ban ismert etetővályuk a külső U etetőútról 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents