199179. lajstromszámú szabadalom • Mezőgazdasági épületegyüttes állatok tartására, főleg szarvasmarhák tartására
1 199179 2 A találmány mezőgazdasági épületegyüttes, főleg szarvasmarhák tartására, amelynek épületei fúrt alapba helyezett tartóoszlopokból, és azokat összekötő rudakból és etetővályúkból, oldalfal szerkezetekből és íves tetőszerkezetekből vannak kialakítva. Állatok tartására különféle épületek ismeretesek. Az épületek egy része szerfás, a jelenleg épített könnyűszerkezetes épületek acél és ragasztott fa vázszerkezettel és ac. hullámpala fedéssel készülnek. A könnyűszerkezetes épületek fajlagos építési költsége sokkal magasabb, mint a szerfásokénak. Az acélszerkezetes épületeket korrózióvédelemmel kell ellátni, mely az üzemeltetési költségeket jelentősen növeli. A szerfás épületek vázát a helyszínen előállított faszerkezet képezi, melynek készítése nagy élőmunka ráfordítást igényel, és növeli az építés idejét. Az épületek faoszlopai, hamar tönkremennek, hiába lenne alkalmas a tetőszerkezetük, az épület használhatatlanná válik. Ismeretes a 177 186 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás, amely a legelőn tartott állatok nyári szálláshelyére szolgáló épületet mutat be. Az építmény egymással távközzel elrendezett párhuzamos, ívelt fémcsövekből kialakított vázszerkezetet és héjalást tartalmaz. A könnyen, gyorsan szerelhető ideiglenes építmény elsősorban nyári szállás kialakítására alkalmas. Az építményen belül helyezkednek el az itatóvályúk és az egyéb szükséges jászlak, amelyek a jó közérzetet eredményezik. Az ismert megoldás javítását szolgálja az általunk kifejlesztett építmény, amely bármely időszakban funkcióját maradéktalanul ellátó mezőgazdasági épület, s, mint ilyen, a nyári intenzív tartáson túl is használható gazdaságos állattartó építmény. Állattartási épületekben általában az állatok etetése belső etetőútról az etetővályuba rakott takarmánnyal van megoldva. Ez a kialakítás nagyobb fesztávú épületeket igényel, mivel fedett az etetőút. A különböző korcsoportú állatok más-más méretű etetővályú méreteket igényelnek. A gyakorlatban jelenleg készíteti betonvályuk ezen igény kielégítésére nem alkalmasak. A találmány feladata, hogy racionális megoldást nyújtson kisebb élőmunka igényű, és kisebb anyagfelhasználással, gazdaságosabban építhető állattartási épületek létesítésére. A találmány szerinti megoldás azon a felismerésén alapszik, hogy az épületek egyszerűen, gazdaságosan szerelhetők össze és alakíthatók ki, fúrt alapozási móddal, és az arra felfekvő talpgerendákat a kiszolgáló etető elemek beépítéséhez is felhasználják. Az így kialakított épületek egyszerűbben és olcsóbban készíthetők. Amennyiben a vasbeton oszlopoknak a talajba nyúló részüknél monolit betonnal öntjük ki a furatot, anyagtakarékos, mégis szilárd szerkezetet kapunk. Az így kialakított szerkezet alapozása sokkal olcsóbb, mint a szokásos kehely alapozású szer2 kezeteké. A furat gépi fúrással készült, így anyag-, élőmunka- és költségtakarékos alapozási megoldást kapunk. Ahol a talajvíz magasan jelentkezik — az Alföld nagy részén — ott ezzel a módszerrel végezve az alapozási munkát — elkerülhető a költséges víztelenítés. A vasbeton oszlopok az azokat összekötő talpgerendával, a talpgerendára helyezett etetővályuval annak állítható osztószerelvényeivel és az azokhoz, valamint az oszlopokhoz csatlakozó vízszintes irányú, rudakkal lényegében egy fedett karám oldalirányú határolását képezik. Ezzel a kialakítással különbözőkorcsoportú állatok tartására és etetésére is alkalmassá válik az épület. A kívülről tölthető etetővályú azért előnyös megoldás, mert az egymással szembe telepített épületek etetővályui közös etetőrúdról tölthetők, így jóval kevesebb betonozásra lesz szükség. Az épületek íves acéltartója célszerűen meghajlított csőszerelvényből készül, a tartókat hosszirányban összekötő faszelemenekre alumínium trapézlemez vízálló burkolat kerül. így az épületek gyorsan összeszerelhetők, és gazdaságos a szerkezeti kialakítás is. E felismerés alapján a kitűzött feladat a találmány értelmében mezőgazdasági épületegyüttes, főleg szarvasmarhák tartására, amelynek épületei fúrt alapba helyezett tartóoszlopokat, és azokat összekötő rudakból és etetővályúkbó! kiképzett oldalfal szerkezetet és íves tetőszerkezetet tartalmaznak oly módon, hogy az épületeknek fúrt alapba állított oszlopait egymással összekötő talpgerendái vannak, a talpgerendákra külső etetőrúdról feltölthető önmagában ismert etetővályuk vannak rögzítve. Egy előnyös kialakítás során az épületek egymással párhuzamosan vannak elhelyezve, és azoknak közös, külső etetőútról feltölthető külső önmagában ismert vályúi vannak. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesebben, amelyek az épületegyüttes egyes épületének egy kiviteli példáját és néhány szerkezeti részletét tartalmazzák. A rajzokon az 1. ábrán függőleges keresztmetszetben látható az épület, a 2. ábrán az 1. ábrán bejelölt vályú részletét nagyobb méretarányban tüntettük fel, a 3. ábra az egymással párhuzamosan elrendezett épületek vázlatos alaprajzát tartalmazza. Az 1. ábrán jól látható a 3 épület kialakítása; az 1 vasbeton oszlopokhoz kapcsolt 9 íves acéltartók, melyeket hosszirányban 10 faszelemenek kötnek össze, és az ezeken átfektetett 11 íves térelhatároló szerkezet, valamint a 2 fúrt alapszerkezet, amelynek részét í'.épezik az 5 vonórudak. A 3 épület 2 fúrt alapszerkezetén végigmenő 6 talpgerendákra van rögzítve a 3 épületen kívül elhelyezett, önmagában ismert 7 etetővályú. Az önmagában ismert etetővályuk a külső U etetőútról 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
