199173. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és létesítmény víz nyerésére szennyező források közelében telepített parti szűrésű kutakkal
199173 tó művet nagyobb kapacitással működtetni, így a kétféle vízszerzési mód — tehát egyrészt az 1 kutakkal, másrészt az 5 ivóvíztisztító művel nyert — kölcsönösen kiegészítik egymást. Kisvízhozamoknál tehát közvetlenül az F folyóból szerzik be a 4 vízkivételi művön keresztül a hiányzó vízmennyiséget, és tisztítják azt meg az 5 ivóvíztisztító műben. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy az F folyó mértékadó 12 kisvízállásáná! a folyón is szennyeződés vonul le. Ilyenkor a folyóból sem lehet az 5 ivóvíztisztító műhöz megfelelő tisztasági fokú nyersvizet beszerezni a folyóból, és általában vízkorlátozást kell előírni. A találmány — amint látni fogjuk — erre a kritikus időszakra is megoldást nyújt. A magasabb vízállásoknál — amint ezt a 4. ábra is érzékelteti a körülmények a fent ismertetett kritikus helyzethez képest mind a kutak vízhozama, mind a szennyeződések vonatkozásában javulnak. Magasabb, például a 13 közepes vízállásnál az 1 kutak vízhozama tekintetében az F folyó felőli betáplálás érvényesül döntően (lásd a 10 depressziós vízszintet), miközben a folyóvíz a háttérbe is beáramlik, és természetes módon feltölti a mértékadó 12 kisvízállás — és ehhez közelálló vízállások — mellett szárazon maradt 8 passzív kavicsréteg jelentős részét. A szennyeződés a 3 nyilaknak megfelelően ebben az esetben is az 1 kutak felé áramlik, de már a háttérben felhígulnak a veszélyes oldott anyagok. A gyakorlatban a kutak vízkémiai vizsgálatával, a kitermelt víz elemzésével a folyamat jól követhető. Ilyenkor a kútvíz és a folyóvíz vízkémiai adatai csak viszonylag kis mértékben térnek el egymástól. A 3 nyilak szerint áramló, illetve szivárgó szennyeződésekkel szemben ilyenkor is védekezni kell, mert a háttérben levő nagy víztömeget a kutak nem használják ki, és az oldott szennyező anyagok felhalmozódása a háttérben ebben az időszakban is folytatódik, és e szennyeződéssel bedúsult víz az F folyó 12 kisvízáMásánál, illetve -állásainál a háttérből a kutak felé áramlik. Az 1 kutak vízutánpótlásának elemzése az alacsony és magas vízállások hatása vonatkozásában a folyamatok megfelelő értékelésével elősegítette a találmány szerinti beavatkozás helyére és módjára irányuló intézkedések kidolgozását. Eszerint az la kútsorok és a 2 szennyező források közé magasvezetésű nyitott csatornát kell beiktatni, ahonnan mindkét irányba, tehát egyrészt az 1 kutak fele, másrészt a 2 szennyező forrás felé is hasznos szivárgásokat lehet gerjeszteni. A gerjesztett szivárgásokkal a kútsort és szennyező forrást'egymástót el lehet választani, miáltal a veszélyes kölcsönhatás megszűnik. Az 5. ábrán a találmány szerinti létesítmény egy előnyös kiviteli példáját vázlatos felülnézetben tüntettük fel; az ábrán jól láthatók a vízelőkészítő művek és a nyitott csatornák vonalvezetése, amelyek segítségével 7 az említett hasznos szivárgások gerjeszthető k. Az 5. és 6. ábrán a magasan vezetett nyitott csatornákat, amelyekben az F folyó változó vízszintjeihez viszonyítva feszített víztükrű előtisztított folyóvíz cirkulál, 18 hivatkozási számmal jelöltük. A feszített víztükör v vízszintje értelemszerűen a mértékadó 12 kisvízállásnak megfelelő mértékadó talajvízszintnek felel meg, így ez utóbbit is 12 hivatkozási számmal jelöltük. A folyóvíz tisztulása egyrészt a 15 földmedencében, másrészt magában a 18 csatornában következik be, ahol a 15 földmedencében ülepített folyóvízben a természetes módon kialakított vízi növényzet és állatvilág közötti kölcsönös egymásra hatás — biocönozus — folytán a vízben levő oldott anyagok természetes módon lebomlanak. Ezt a hatást a folytonos áramlás az egész létesítményben fokozza. A feszített víztükör hatására — amint ezt a 6. ábra igen jól érzékelteti — a 18 csatornákból az la kútsor és a 2 szennyező forrás felé egyaránt hasznos szivárgások gerjednek; e gerjesztett szivárgásokat nyilakkal érzékeltettük és 23, 24 hivatkozási számmal jelöltük. Ezek a gerjesztett szivárgások döntően és kedvezően megváltoztatják a háttérben előzőleg kialakult áramlási viszonyokat, amelyekre az 1—4. ábrákon berajzolt 3 nyilak — káros szivárgások — és 9 depressziós vízszintek jellemzőek. A magasvezetésü nyitott 18 csatornából az 5. és 6. ábrákon egyaránt bejelölt nyilak irányában áramló vizek, vagyis a 23, 24 gerjesztett szivárgások mozgásiránya mindig merőleges a csatorna nyomvonalára, mert a víz a legrövidebb úton, a legkisebb ellenállásnak megfelelően kerül mindig alacsonyabb és alacsonyabb szintre, míg végül eléri a környezetben kialakult mélyebb vízszinteket. Ily módon a 2 szennyező források felől étkező 3 nyíl irányú szivárgásokat (amelyeket a jobb áttekinthetőség érdekében az 5. ábrán nem tüntettünk fel, az 1. és 6. ábrán azonban jól láthatók) a nagyobb energiával rendelkező 23 gerjesztett szivárgásokkal meghatározott irány felé lehet eltéríteni, amely meghatározott irány a nyitott 18 csatornák vonalvezetésétől függ. Az 5. ábra szerinti létesítmény 2 szennyező forrásai belül a 18 csatornákkal le vannak határolva, az F folyó felőli oldalon azonban nyitva vannak hagyva, miáltal a kavicsteraszról mintegy le vannak választva. Ennek köszönhetően a szennyezett szivárgásokat a gerjesztett szivárgások egy része — nevezetesen a 23 gerjesztett szivárgások — F folyó felé kényszeríti, ami már nem okoz problémát, hiszen a folyóba kerülő vizekkel kapcsolatban már nem kell betartani az ivóvízre vonatkozó szigorú minőségi megkötéseket, hiszen az F folyó vízhozamához ‘képest elenyészően csekély a gerjesztett áramlásokkal oda irányított szennyezett víz mennyisége. 8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
