199171. lajstromszámú szabadalom • Hídszegély-szerkezet
A találmány hídszegély-szerkezetre vonatkozik, amely elsősorban közúti hídhoz alkalmazható és amelynek pályalemeze, azon fekvő szigetelése, a szigetelésen elhelyezkedő burkolata, célszerűen aszfaltburkolata van, és a hidszegély-szerkezet szegélyelemekkel rendelkezik. A hidakra, elsősorban a közúti hidakra jutó csapadékvizek lehető leggyorsabb és legtökéletesebb elvezetése igen fontos egyrészt a forgalom biztonsága, másrészt a híd élettartamának növelése miatt. A jelenlegi gyakorlat szerint a hídpálya felületére kerülő vizet öszszegyűjtik, és egy vagy több helyen koncentráltan vezetik ki. A víz összegyűjtése jelenleg — a pálya oldalirányú esésének kihasználásával — a kiemelt szegélyek mentén történik, ahonnan a víz a hídfők folyókáiba kerül, vagy víznyelőkön át távozik. Mivel azonban a csapadék egy része beszivárog a hídszerkezetbe, a hidak felszerkezetét szigeteléssel kell ellátni, mert a beszivárgó víz — különösen a benne oldott agresszív ve^yületek, mindenekelőtt a téli időszakban a síkosság ellen alkalmazott olvasztósó hatására — mind a beton, mind a betonacél-betéteket korrodálja. A szigetelés általában — követve a híd felszíni kialakítását — a szélein felhajtva, teknőszerűen készül, így a burkolaton átszivárgó víz szükségszerűen a szigetelés felett gyűlik össze, és — esetleg szivárgótesten keresztül — vízkivezető és szellőző nyílásokon át koncentráltan távozik a szabadba. Ezt a szivárgó mozgást általában azzal segítik elő, hogy a szegély közelében a szigetelésben vápát alakítanak ki. A szegély egyébként nemcsak a szigetelés teknőszerű kialakítása miatt készül kiemelten, hanem funkciója az esetleg nekiütköző járműveknek a hídpályán tartása is. A fent leírt típusú hídszegély-szerkezeteknek mind építéstechnológiai, mind fenntartási szempontból súlyos hátrányai vannak. Az építési technológiai vonatkozásában hát. rányt jelent a magas anyag- és élőmunka-igény, a hosszú építési idő, valamint a szegély esztétikus kialakíthatóságának a bizonytalansága. Előregyártott elemek alkalmazása esetén a hossz-szelvény hajlékony követése gyakran nem sikerül. A hídszegély monolit vasbetonból történő kivitelezése kényes zsaluzási munkával jár, és a beton minősége — elsősorban a bedolgozási nehézségek miatt — ritkán mondható kifogástalannak. A szigetelés felhajlított pereme nem tapad tökéletesen. Ahol a szegélyt a pályalemezbe bekötő kengyelek áttörik a szigetelést, a víz átszivárgása szükségszerűen bekövetkezik. A híd fenntartása szempontjából hátrányt jelent, hogy a szennyeződések a szegély mentén összegyűlnek, bennük az agresszív anyagok feldúsulnak, és újra vizet kapva a beszivárgást folyamatossá teszik. Az elsárosodott szegélyek mentén megtelepedő növényzet ezt a káros hatást fokozza. További problémát 2 1 jelent, hogy a híd hosszesése gyakran nem elégséges ahhoz, hogy a víz a szegélyek mentén eljusson a víznyelőkig va^y a hídfőknél levő folyókákig, ezért a hídon vizállásos helyek alakulnak ki. Az is súlyos nehézséget jelent, hogy a beton és a burkolatot képező aszfaltanyag fizikai tulajdonságai egymástól eltérőek, így — bármilyen tökéletesen hajtották is végre a bedolgozást — idővel elválnak egymástól, közöttük hézag keletkezik. A híd hő- és terhelés okozta mozgásai ezeket a függőleges hézagokat tovább nyitják és állandósítják, így ezek a hézagok a vízbeszivárgás állandó forrásaivá válnak. Amint fent erre már utaltunk, a teknőszerű kialakítás következtében a szigetelés a beszivárgott vizet is éppen a szegély alatt, a szigetelés-áttörések közelében, gyűjti össze, ahol a víz korróziós hatásait fokozottan fejti ki. A korróziós károk a leglátványosabban magán a szegélyen jelentkeznek, különösen ha a szegély monolit kivitelű. Különösen súlyos károkat szenvednek a forgalomnak az őszi időszakban átadott hidak, ahol az olvasztósó gyakran mindössze néhány hónapos, vagyis friss betonfelületeket károsít. Gyakran előfordul, hogy a szigetelés felett a hídpálya hosszirányában szivárgó víz elvezetéséről a hídfőben nem gondoskodnak, így az a háttöltésbe kerülve okoz ott károkat. A gyakorlatban a fent felsorolt hiányosságok többnyire összegeződve jelentkeznek, ami a helyzetet tovább súlyosbítja. A 176 525. számú magyar szabadalmi leírásból előregyártott vasbeton elemek felhasználásával készült hídszegély-szerkezet ismerhető meg. A híd felszerkezetének a peremtartományában húzódó vályút olyan előregyártott vasbetonelemek alkotják, amelyek két felfelé nyúló szegélyfallal, valamint azokat összekötő, a híd felszerkezetén felfekvő bordával, ezenkívül a külső szegélyfal folytatásában lefelé nyúló kötényfallal rendelkeznek. A bordákban levő áttöréseken keresztül a híd felszerkezetéhez rögzített bekötővasak nyúlnak a vályú belsejébe, amely monolitbetonnal van kitöltve. Ez a megoldás a híd szerkezetét és működési ésszerűsítésére és gyorsítására, gazdaságosabbá tételére irányul. A hídpályán összegyűlő víz kiemelt szegélyek mentén áramlik a pontszerűen elrendezett víznyelőkhöz vagy surrantókhoz, a hídpályalemezt védő szigetelés pedig teknőszerűen van kialakítva, és szélei a szegélyelem hornyába vannak felhajtva. Ezt a megoldást is terhelik a fentiekben részletezett hibaforrások. A találmány feladata, hogy olyan hídszegély-szerkezetet szolgáltasson, amely lehetővé teszi a hídpályára kerülő víz károsító hatásának a kiküszöbölését mind a hídpálya és a hídfő, mind magának a korróziós hatásoknak leginkább kitett hídszegély-szerkezetnek és pályalemezeknek a vonatkozásában. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy amennyiben a víz távozását a hídpályáról a lehető legrövidebb úton, nevezetesen a 2 199171 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
