199170. lajstromszámú szabadalom • Eljárás impregnált nem szőtt kelme előállítására célszerűen cipőipari köztalp célra
Jelen találmány tárgya eljárás vágott szálakat tartalmazó, tíínemezeléssel és impregnálással szilárdított varrható, hajlékony, feszes, rugalmas, szükség szerint vízálló nemszőtt kelme előállítására célszerűen cipőipari köztalp célra. Ismeretes, hogy a cipőipar a természetes bőr pótlására számos helyettesítő anyagot alkalmaz. Ezek közül jelen találmány szempontjából elsősorban — a cipőben — a járótalp és a felsőrész között elhelyezkedő foglalótalpbélés- és különösen a köztalpanyagok érdekesek. Mindkét anyagcsoporttal szemben a következő fontosabb követelményeket támasztják: — megfelelő szilárdság (min. 7 N/mm2) — méretstabilitás hő hatására (70°C-on max. 3% zsugorodás) — ragaszthatóság (min. 4 N/mm lefejtési szilárdság) — hajlékonyság (flexresistometer: min. 3000 ciklus törés nélkül) — kis látszólagos sűrűség (max.0,7 g/cm3) Fentieken kívül a köztalpanyagnak jól varrhatónak (öltés kiszakítási szilárdság: min 50 N/mm), feszesnek (Frank-f. feszesség: 30°-nál min. 3 N), de rugalmasak és többnyire vízállónak (30 perc vízbemerítés után max. 40% vízfelvétel) kell lennie. Különösen a varrhatóság lényeges követelmény, mivel a lábbeli gyártása során a kicsákozott köztalpanyaghoz varrással erősítik hozzá az elkészített felsőrészt, majd a talpat varrással (ld. bőrtalpak), vagy ragasztással (Id. gumi és műanyag talpak) erősítik a köztalphoz. A bőrhelyettesítők közül a legrégebben a rostműbőröket alkalmazzák (ld. A. Besching: Handbuch für die Schunindustrie, 12. kiadás 1978. p. 554). A rövid, 0,1...3 mm hosszúságú bőrrostokból nedves (papíripari)technológiával készülő rostmübőrök elsősorban csak a foglaló talpbélésekkel szemben támasztott követelményeket képesek kielégíteni. A természetes bőr pótlására gyakran köztalpként is alkalmazzák, de a rostműbőr köztalppal készült lábbelik nedves időben fokozott mértékben beáznak és hamar tönkremennek, mivel a rostmübőrnek kicsi a varrási szilárdsága. Bőrrostokból és parafahulladékból megfelelő kötőanyaggal kis sűrűségű, hajlékony, ragasztható és varrható köztalpanyagok állíthatók elő, de a rostműbőrökhöz hasonlóan kiszáradáskor elveszítik rugalmasságukat, megkeményednek és törékennyé válnak (ld. ibid. p. 556). Előnyös tulajdonságokkal rendelkeznek a köztalp céljára felhasznált gumilemezek. Rugalmasak, vízállóak, de nehezen ragaszthatok és szintén csekély a varrási szilárdságuk. További hátrányuk, hogy az öltés nem húzódik be a gumilemezbe, ami további feldolgozási problémát jelent. A 3010797 sz. NSZK szabadalom foglalótalpbélés céljára olyan eljárást ismertet. 1 melynél 30...80% bőrrost, 20—70% termőplasztikus kötőanyag (rost, vagy por) és 5...25% erősítő szál elegyéből képzett vizes szuszpenzióból lapképzéssel, szárítással, hőkezeléssel és préseléssel nyernek mintegy 0,6 g/cm3 sűrűségű, pontszerű kötésekkel rendelkező lapanyagot. Az eljárás szerint készült termék nyitott talpszélű lábbelik köztalpanyagára nem alkalmas, mivel vízfelvétele a 100%ot meghaladja, nehezen varrható, színét a felhasznált hulladék bőrök színe határozza meg, nem hőálló. Valamennyi ismert köztalpanyag hátrányos tulajdonsága, hogy látszólagos sűrűségük 0,5 g/cm3, vagy annál nagyobb, így jó hőszigetelő, kényelmes, könnyű lábbelik készítésére csak korlátozottan alkalmasak. Jó lehetőséget kínálnak köztalpanyag előállítására a nemszőtt technológiák, mivel szálbundák tünemezeléses és impregenálásos szilárdításával nyerhető nemszőtt anyagok általában megfelelő szilárdsággal rendelkeznek és varrhatóak. A nemszőtt kelmék impregnálásos szilárdítására általánosan elterjedt polimerek vizes diszperzióinak; így az öntérhálósodó típusoknak is az alkalmazása. Utóbbiak felhasználása a mosásállóság, vegytisztíthatóság érdekében előnyös. Az impregnált nemszőtt kelmék általában 15...50% kötőanyagot tartalmaznak, utóbbi tulajdonságai jelentős mértékben meghatározzák a késztermékek viselkedését (ld. Allgemeiner Vliesstoff-Report 8, 1/2, p. 26/1980) és a BASF AG „Die Herstellung von Vliesstoffen” c. kiadványát). Ismeretes az is, hogy elsősorban a karboxiláIt butadién-akrilnitril polimer vizes diszperziókhoz 5—10 tömeg%-ban adagolt melamin-formaldehid gyanta javítja a vegyszerállóságot (ld. pl. az AKU-Goodrich BV cég gyártmányismertetőit). A 2347725 sz. NSZK szabadalom olyan eljárást ismertet, mely a cellulóz rostokat tartalmazó nemszőtt anyag rugalmasságát azáltal növeli, hogy 100 tömegrész rostra 3 tömegrész semleges pH-n vízzel korlátlanul hígítható, kismóltömegü fenol-formaldehid gyanta oldatot alkalmaz. Ezzel az eljárással voluminózus 0,096 g/cm3- nél kisebb sűrűségű, lágyan rugalmas anyag állítható elő, így az cipőipari célra alkalmatlan. A 4125663 sz. amerikai szabadalom szerint végtelen poliészter szálakból álló ún. spun bonded szövedéket impregnálnak a szálasanyagra számított 10...30% kötőanyaggal, amely 10...60 tömegrész akrilsavat és akrilamidot tartalmazó butadién-sztirol kopolimer vizes diszperzió, melyhez a szokásos adalékok mellett 5...30 tömegrész melamin-formaldehid előpolimert adagolnak. Ezen eljárással 80...400 g/m2 tömegű hordozó kelmét állítanak elő, amely az alacsony kötőanyagtartalomból adódóan nem feszes jellegű, nehezen ragasztható, nem vízálló. Üvegszálból felépülő anyag erősítésének eljárását ismer-2 199170 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
