199163. lajstromszámú szabadalom • Formálható kompozíciók

199163 nek meg nem felelő eredményi szolgál­tató szerves polimert tartalmazó kompo­zícióból készített termékénél. Megjegyezzük, hogy a termék szilárdsága a kiindulási szerves polimer anyag szilárd­ságától és a polimer és a szemcsés anyag között kialakuló kötések erősségétől függően változik. A kapilláris reométer-vizsgálatban megfe­lelő eredményeket szolgáltató polimer — szem­csés anyag párokat a későbbiekben részle­tesebben ismertetjük. A találmány szerinti kompozícióból készí­tett termék hajlítószilárdsága rendszerint annál nagyobb érték lesz, minél nagyobb mér­tékben változik a vizsgálandó minta nyíró­feszültsége a nyírási sebesség tízszeresre nö­velésekor. Ezért különösen előnyöseknek bizo­nyultak azok a kompozíciók, amelyek esetén a vizsgálandó minta nyírófeszültsége a nyí­rási sebesség tízszeresre növelésekor legalább 75%-ka 1 nő. A kapilláris reométer-vizsgálathoz [elhasz­nálandó mintát gondosan kell homogenizál­nunk. Ehhez a vizsgálathoz csak megfe­lelően folyóképes, az adott kapilláris reomé­­terben extrudálható mintákat használhatunk fel. A vizsgálandó minta megfelelő folyó­képességének biztosítása érdekében egyes esetekben a kapilláris reométer vizsgálatot megnövelt hőmérsékleten, például 50°C-nál magasabb hőmérsékleten, így körülbelül 80°C-on kell végeznünk. Olyan esetekben azon­ban, amikor a vizsgálandó minta túl hígan folyik, a kapilláris reométer-vizsgálatot szoba­­hőmérsékletnél alacsonyabb hőmérsékleten kell végrehajtanunk. Ügyelnünk kell arra, hogy az extrudálás során a kompozíciók­ból ne váljanak ki az egyes komponensek (például a víz vagy a polimer oldata). Extrudálható kompozíció kialakítása cél­jából egyes esetekben a vizsgálandó mintá­ban csak meghatározott molekulatömegű szer­ves polimert használhatunk fel. A találmány szerinti kompozíciók azonban ettől eltérő molekulatömegű szerves polimereket is tar­talmazhatnak; a polimer molekulatömegét ki­zárólag a vizsgálat célja és elvégezhetősége miatt tartjuk esetenként meghatározott érté­ken. Amennyiben különösen nagy hajlítószilárd­ságú termékeket kívánunk előállítani, a ter­mék porozitását előnyösen úgy szabályozzuk, hogy a termék össztérfogatának legföljebb 2%-át, célszerűen legföljebb 0,5%-át tegyék ki a 100 mikronnál nagyobb, előnyösen 50 mikronnál nagyobb, különösen előnyösen 15 mikronnál nagyobb méretű pórusok (a pórusméretet kvantitatív mikroszkópiával ha­tározzuk meg). Ez az érték nem foglalja magában a szemcsés anyag esetleges pó­rusait például abban az esetben, ha a szem­csés anyag üreges részecskéket tartalmaz. A fentieknek megfelelő porozitású termé­keket úgy alakíthatjuk ki, hogy a kompozíció 4 5 összekeverése során nagy nyírást alkal-, mázunk, adott esetben a kompozíciót lénye­gében levegő távollétében (például vákuum­ban) keverjük össze, és/vagy a formázás során a kompozícióra legalább közepes (pél­dául 1—5 MPa nagyságrendű) túlnyomást gyakorolunk. A kvantitatív mikroszkópia közismert vizs­gálati módszer. A vizsgálat során a termék mintájának felületét síkra csiszoljuk, a minta felületéről lemossuk a csiszoláskor képződött törmeléket, a minta felületét úgy világítjuk meg, hogy az üreges részek élesen elkülö­nüljenek a sík részektől, majd a minta fe­lületét optikai mikroszkóppal (rendszerint százszoros nagyításban) vizsgáljuk, és felje­gyezzük a 100 mikronnál, 50 mikronnál vagy 15 mikronnál nagyobb méretű póru­sok számát. A módszert a „Quantitative Microscopy“ című szakkönyv (De Hoff és Rhines; kiadó McGraw Hill (1968)) ismerte­ti. A statisztikus hiba csökkentése céljából megfelelően nagy mintafelületet kell vizsgál­nunk; rendszerint 1000 pórust számlálunk meg. Ezután a mintán csiszolással újabb felületet tárunk fel,-és az optikai vizsgála­tot megismételjük. Az eredményt rendszerint tíz felületen végzett vizsgálat átlaga alapján adjuk meg. A termék hajlítószilárdságának további fokozása céljából a termék porozitását cél­szerűen úgy szabályozzuk, hogy a termék­ben lévő pórusok térfogatának összege ne haladja meg a termék látszólagos (pórusok­kal együtt mért) térfogatának 20%-át. Kü­lönösen előnyösek a 15%-nál, célszerűen 10%-nál kisebb porozitású termékek. Egyes esetekben a termék porozitása 2%-nál ki­sebb érték is lehet. A fenti porozitási érté­kek nem foglalják magukban a szemcsés anyag esetleges pórusait (például abban az esetben, ha a termék üreges részecskéket tartalmaz). A korábban ismertetett kapilláris reomé­­ter-vizsgálat követelményeinek megfelelő szer­ves polimer — szemcsés anyag párt tartal­mazó kompozíciókból kis porozitású termékek képezhetők. A találmány szerinti kompozíciók víz­ben oldhatatlan és vízzel lényegében nem reagáló szemcsés anyagokat tartalmazhat­nak. A kompozíciók ugyan tartalmazhatnak vízzel igen kis mértékben reagáló szemcsés anyagokat, a szemcsés anyag azonban hidrau­likus anyag, például vízzel reagáló és víz hatására megkötő hidraulikus cement nem lehet. A szemcsés anyag szemcséinek mérete széles határok 10,1—2000 mikron, között vál­tozhat. Kisméretű szemcsés anyagot tartal­mazó kompozíciókból azonban csak viszony­lag nagy mennyiségű víz hozzáadásával képezhetők megfelelően önthető keverékek; ezért előnyösen 0,3 mikronnál, célszerűen 3 mikronnál nagyobb közepes szemcsemé­retű szemcsés anyagokat használunk fel. 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents