199161. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polimer bevonattal stabilizált poliizocianátot tartalmazó diszperziók előállítására
199161 Az ilyen összetételek öntési ideje (fazékidő) ezáltal az oldószerek hozzáadásának segítségével szabályozható. Ha keveset adunk hozzá, szobahőmérsékleten többnapos fazékidővel rendelkező rendszerekhez jutunk, míg nagyobb mennyiség adagolása esetén már 10—lö.perc múlva gyors vagy akár igen gyors térhálósodás következik be. Ezen oldószerek szükséges mennyisége, az amin-stabilizátor mennyiségétől és fajtájától (a poliaddíciós burok minősége az izocianát felületén) függ és minden rendszerre gyakorlati előkísérletekkel határozzuk meg. E reakciókeverékek műszaki előnye, hogy ezek a rendszerek hőhatás nélkül is megszilárdulnak. Természetesen az oldószerek megfelelő adagolásával az egykomponensű rendszerek termikus megszilárdulási ideje rövidíthető, ugyanakkor még kielégítő tárolási stabilitás érhető el. .A találmány szerinti eljárással előállított rendszerek szilárdulása nagy nyíróerők hatására is bekövetkezik, például nagy fordulatszámú keverékben. Az ilyen a rövid idejű keveréskor fellépő hőmérséklet általában nem éri el az egykomponensű rendszer térhálósodási, besűrűsödési hőmérsékletét, így az izocianát felületén található polikarbamid burok kizárólag a keveréskor fellépő mechanikus igénybevétel hatására reped szét. Az aminok hatására történő stabilizálás különböző feltételektől, illetve az egykomponensü rendszerek előállítási eljárásától függő további kiviteli lehetőségeit, valamint ezen rendszerek térhálósítási megoldásait a példákban adjuk meg. A (B) nagyobb molekulájú poliaminokat vagy (C) láncmeghosszabbítható szereket, előnyösen kismolekulájú aromás poliaminokat tartalmazó poliuretán rendszereket előnyben részesítjük, minthogy ezekkel értékes elasztomereket, bevonatokat, porózus elasztomereket, adott esetben cellás belső szerkezetű és tömör külső héjjal rendelkező formatesteket állíthatunk elő. Példák 1. Példa Dimer toluilén-2,4-diizocianát stabilizálása kisebb mennyiségű amin-stabilizátorral különféle poliolokban, illetve poliaminokban, és a kapott keverékek tárolási stabilitása Az 1. táblázatban megadott mennyiségű amin-stabilizátorokat (alifás poliaminokat, hidrazint vagy hidrazidvegyületeket) poliol 27 vagy poliamin komponensekben feloldjuk. Nagy fordulatszámú keverőkkel 348 g (1 mól) finomra őrölt (közepes szemcseméret 20± ± 15 pm) dimerizált toluidén-2,4-diizocianátot (TT) diszpergáiunk. Végül hozzáadjuk a katalizátort. A 7. kísérletben (nagyobb molekulájú poliéter-poliaminokkal) katalizátor nélkül dolgozunk. Keverés közben szobahömérsékle'ten vagy kissé magasabb hőmérsékleten (50°C-ig) gáztalanítunk, a keveréket hideg vagy előmelegített öntőformába töltjük, majd 120°C hőmérsékleten térhálósítjuk. Néhány perc kikeményedési idő és körülbelül I óra utótérhálósítási idő után az anyagot a formából eltávolítjuk. A tárolhatósági vizsgálatokat polietilén palackokban végezzük. Az öntőkeveréket stabilnak tekintjük, ha azok hosszabb tárolás után is folyékonyak maradnak és a továbbiakban 120°C hőmérsékleten (azaz az addig burokkal védett poliizocianát részek átalakulás közben) kikeményíthetőnek mutatkoznak. 2. Példa A besűrűsödési hőmérséklet az amin-stabilizátor fajtájának és mennyiségének függvényében A besűrűsödési hőmérsékletet úgy definiáltuk, hogy ez az a hőmérséklet, amelynél lassú melegítés (körülbelül 10°C/perc) mellett DETA és szilárd poliizocianát reakciója során a keverék paszta konzisztenciájúvá válik. A besűrűsödési hőmérséklet többek között az amin-stabilizátor fajtájától és mennyiségétől függ. Az egykomponensű reakcióképes poliuretán rendszerek esetében azokat a stabilizált poliizocinátokat részesítjük előnyben, melyek besűrűsödési hőmérséklete legalább 55°C. A besűrűsödési hőmérsékletet a DETA-teszttel határozzuk meg. Az ez alatti besűrűsödési hőmérsékletek esetén a tapasztalat szerint az amin-stabilizátorokkal alkotott reakciótermékekkel burkolt poliizocianát nem megfelelő stabilitású a hosszú tárolási idejű egykomponensű rendszerek szempontjából. Ha az amin-stabilizátor mennyisége túl sok, akkor olyan poliizocianátokat kapunk, melyek — bár magasabb besűrűsödési hőmérsékletet mutatnak — a nagyobb stabilizátor koncentráció következtében a poliuretán előállításakor nem keményednek a formában kifogástalanul. 28 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 15
