199150. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített alkán-difoszfonsavak és az azokat hatóanyagként tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

199150-hidrogénfoszfát, továbbá a kötőanyagok, így a keményítőcsiriz például kukorica-, bú­za-, rizs- vagy burgonyakeményítőből készít­ve, a zselatin, a tragant, a metil-cellulóz és/vagy a polivinil-pirrolidon, és/vagy kívánt esetben a szétesést elősegítő anyagok, így az említett keményítők, továbbá a karboxi­­metil-keményítő, a térhálósított polivinil-pir­rolidon, az agar, az alginsav vagy sója, még­pedig a nátrium-alginát. Segédanyagok első­sorban a folyásszabályozó és kenőanyagok, például a kovasav, talkum, sztearinsav vagy sói, így a magnézium- vagy kalcium-sztea­­rát, és/vagy a polietilén-glikol. A drazséma­gokat megfelelő, adott esetben a gyomorned­veknek ellenálló, bevonatokkal látjuk el, ame­lyekhez többek között cukoroldatokat, ame­lyek adott esetben arabgumit, talkumot, po­­livinil-pirrolidont, polietilén-glikolt és/vagy titán-dioxidot tartalmaznak, lakkoldatokat megfelelő szerves oldószerekkel vagy oldó­­szerelegyekkel elkészítve vagy a gyomorned­veknek ellenálló bevonatok készítésére al­kalmas cellulózkészítmények oldatait, így acetil-ceilulóz-ftalát-oldatot vagy hidroxipro­­pil-metilcellulóz-ftaiát-oldatot használunk. A tablettákhoz vagy a drazsébevonatokhoz szí­nezékeket vagy pigmenteket adhatunk a kü­lönböző hatóanyagdózisok azonosítására vagy megjelölésére. További orálisan alkalmazható gyógy­szerkészítmények az összecsúsztatható kap­szulák zselatinból, valamint a lágy, zárt kap­szulák zselatinból és lágyítóból, így glice­rinből vagy szorbitolból. Az összecsúsztat­ható kapszulák a hatóanyagot granulátum formájában, például töltőanyagokkal, így lak­­tózzal, kötőanyagokkal, így keményítőfélesé­gekkel, és/vagy csúsztatóanyagokkal, így talkummal vagy magnézium-sztearáttal, és adott esetben stabilizáló szerekkel keverve tartalmazzák. A lágy kapszulákban a ható­anyagok előnyösen alkalmas folyadékokban, így zsíros olajokban, paraffinolajban vagy folyékony polietilén-glikolokban oldva vagy szuszpendálva vannak jelen, amelyekhez ugyancsak adhatunk stabilizáló szereket. Rektálisan alkalmazható gyógyszerkészít­ményekként például kúpok jönnek számítás­ba, amelyek a hatóanyag és egy kúpalapmasz­­sza keverékéből állnak. Kúpalapmasszaként alkalmasak például a természetes vagy szin­tetikus trigliceridek, a paraffinszénhidrogé­nek, a polietilén-glikolok és a nagyobb szén­atomszámú alkanolok. Alkalmazhatók továb­bá zselatin rektálkapszulák is, amelyek a ha­tóanyag és egy alapmassza kombinációi. Alap­masszaként például folyékony trigliceridek, polietilén-glikolok vagy paraffin-szénhidrogé­nek használhatók. Parenterális beadásra alkalmasak első­sorban valamely hatóanyag vizes oldatai víz­oldható formában, például vízoldható sók oldatai, továbbá a hatóanyag szuszpenziói, így a megfelelő olajos befecskendezhető szusz­7 penziók, amelyekhez alkalmas liofil oldósze­reket vagy vivőanyagokat, így zsíros olajo­kat, például szezámolajat, vagy szintetikus zsírsavésztereket, például etil-oleátot vagy triglicerideket adunk, alkalmasak továbbá a vizes befecskendezhető szuszpenziók, ame­lyek viszkozitásnövelő anyagokat, például nátrium-karboximetil-cellulózt, szorbitot és/ /vagy dextránt és adott esetben stabilizáló szereket is tartalmaznak. A találmány szerinti eljárással előállít­ható hatóanyagokat tartalmazó gyógyszer­­készítmények előnyösen használhatók gyul­ladások, elsősorban a kalciumanyagcsere za­varaira visszavezethető betegségek, például a reumás bántalmak, és különösen a csont­­ritkulás gyógyítására. 0. 001 mg/kg testsúly mennyiségeknél ki­sebb adagok csak kis mértékben befolyásol­ják a kóros elmeszesedést, illetve a kemény szövetek oldódását. A 100 mg/kg testsúly feletti adagok alkalmazása ésetén hosszan­tartó toxikus mellékhatások jelentkeznek. Az (I) általános képletü vegyületek és sóik mind orálisan, mind hipertóniás oldatként szubku­­tán, intramuszkulárisan vagy intravénásán is alkalmazhatók. A napi adagok ilyen alkal­mazásoknál orális beadás esetén körülbelül 0,1—5 mg/kg, szubkután és intramuszkulá­­ris bevitelnél körülbelül 0,1 — 1 mg/kg és int­ravénás alkalmazásnál körülbelül 0,01 — 2 mg/kg tartományban vannak. Az alkalmazott hatóanyagok adagolása azonban változó és függ a betegség minden­kori állásától, így annak fajtájától és súlyos­ságától, a kezelés időtartamától és a minden­kori hatóanyagtól. Az egységadagok például 0,01 —10 mg hatóanyagot tartalmaznak. Pa­renterális, így intravénás beadásra a dózis­­egységformák például 0,01—0,1 mg, előnyö­sen 0,02—0,08 mg hatóanyagot, az orális dó­­zisegységformák például 0,2—2,5 mg, előnyö­sen 0,3—1,5 mg hatóanyagot tartalmaznak testtömegkilogrammonként. Az egyszeri ada­golás előnyös mennyisége orális alkalmazás­nál 10—100 mg és intravénás beadásnál 0,5— 5 mg. Naponta azonban legfeljebb 4 egység­adagot ajánlatos beadni. A nagyobb adago­lások esetén orális beadásnál a hatóanyag­felszívódás korlátozott mértékű. Hosszantar­tó kezeléseknél a kezdetben alkalmazott na­gyobb adagokat rendszerint csökkenteni célsze­rű avégett, hogy a kívánt hatást fenntartsuk. A következő példákban a találmány sze­rinti eljárást tovább bemutatjuk, de a talál­mány köre nem korlátozódik csupán a pél­dákban leírtakra. A hőmérsékletértékeket °C- okban adjuk meg. 1. példa 2,3 g (0,0062 mól) 2-(imidazol-l-il)-etán­­-1,1-difoszfonsav-tetraetilésztert feloldunk 20 ml metilén-kloridban és az oldathoz hozzá­adunk 4,8 ml trimetil-brómszilánt, az elegyet 24 óra hosszat szobahőmérsékleten állni hagy­juk, majd csökkentett nyomáson bepároljuk. A 8 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents