199145. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az ll-F28249 vegyületek új mono- és diacil-származékai és ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

199145 gyületek találmány szerint előállított szár­mazékai nem várt módon nagy hatással bír­nak ezekkel a parazitákkal szemben. Ezen kívül a találmány szerint előállított vegyü­­letek hatásosak még a kutyákban előforduló Dirofilariával, rágcsálókban előforduló Nema­­tospiroides, Syphacia, és Aspiculuris nemzet­ségekkel szemben, különféle állatoknál és ma­daraknál az ízeltlábú ektoparazitákkal, pél­dául kullancsokkal, atkákkal, tetvekkel, bol­hákkal, valamint húslegyekkel szemben, juh­nál a Lucilia sp. ektoparazitával szemben, szarvasmarhánál a csípő rovarokkal és a ván­dorló kétszárnyúak lárváival szemben, így a Hypoderma sp.-vel szemben, lovaknál a Gast­­rophilus és rágcsálóknál a Cuterebra sp.-vel szemben. A találmány szerint előállított vegyüle­­tek alkalmasak ember parazita fertőzésének (amelyen ekto- és/vagy endoparazita fertő­zést is értünk) kezelésére, megelőzésére, il­letve pusztítására is. Az ember gyomor-bél­­-traktusát leggyakrabban károsító paraziták közé tartoznak a következők: Ancylostoma, Necator, Ascaris, Strongyloides, Trichinella, Capillaria, Trichuris és az Enterobius. A gyo­­mor-bél-traktuson kívül, a vérben vagy más szövetekben vagy szervekben található, or­vosi szempontból fontos parazita nemzetségek közé tartoznak a fonalférgek, így például a Wuchereria, Brugia, Onchocerca, Loa és Dra­­cunculus, továbbá a Strongyloides és Trichi­nella bélférgek extraintesztinális formái. A találmány szerint előállított vegyületek jó eredménnyel alkalmazhatók az emberen élős­ködő ízeltlábúak, csípő rovarok és más, kétszárnyú rovarok ellen, amelyek az ember­nek kellemetlenséget okoznak. A találmány szerint előállított vegyüle­tek aktívak továbbá háztartásban előfordu­ló rovarokkal szemben is, például csótány (Blattella sp.), ruhamoly (Tineola sp.), sző­nyegbogár (Attagenus sp.) valamint házilégy (Musca domestica) ellen. A találmány szerint előállított vegyülete­­ket állatnak és embernek orálisan vagy pa­­renterálisan adhatjuk be. Az orális adago­lás történhet egységdózis formájában, például kapszulák, pilulák vagy tabletták alakjában, vagy állatok számára anthelmintikumokként való felhasználásra folyékony áztatószerekké alakíthatók. Az állatok számára készített áztatószer általában a hatóanyag oldata, szuszpenziója vagy diszperziója, oldószerként többnyire vizet tartalmaz, emellett szúszpendálószert, például bentonitot és nedvesítőszert vagy ha­sonló segédanyagokat tartalmaz. Az ázta­tószerek általában habzásgátló szert is tar­talmaznak. Az áztatószer készítmények ható­­anyagtartalma általában 0,001—0,5 tömeg%, előnyösen 0,01—0,1 tömeg%. A kapszulák és pilulák a hatóanyagot hor­dozóanyaggal, például keményítővel, tal­­kummal, magnézium-sztearáttal vagy dikal­­cium-foszfáttal összekeverve tartalmazzák. 4 5 Ha az 5-acil-, 23-acil vagy 5,23-diacil-LL­­-F28249-származékot száraz állapotban kí­vánjuk használni, általában szilárd dózisegy­ség formájában, például kapszulád, pilulák vagy tabletták formájában alkalmazzuk. Eze­ket a dózisformákat a hatóanyagnak a meg­felelő finom eloszlású hígító-, töltő- vagy szétesést elősegítő szerrel és/vagy kötőanyag­gal, például keményítővel, laktózzal, talkum­mal, magnéziumsztearáttal vagy növényi gumikkal való bensőséges és egyenletes ke­verésével állítjuk elő. Az ilyen dózisegység készítmények össz-tömege és hatóanyagtar­talma tág tartományban változhat számos tényezőtől függően, amelyek közül a keze­lendő gazdaállat típusát, a fertőzés súlyos­ságát és típusát valamint a gazdaállat test­tömegét említjük. Ha a hatóanyagot állati takarmányban kívánjuk beadni, a hatóanyagot bensőségesen diszpergáljuk a tápban, vagy úgynevezett „top-dressing" formájában vagy szemcsék formájában alkalmazzuk, amelyeket a kész táphoz adhatunk vagy adott esetben külön etethetjük. Alternatív módon eljárhatunk úgy is, hogy a találmány szerint előállított ha­tóanyagokat parenterálisan adjuk be az álla­toknak, például intraruminális, intramusz­­kuláris, intratracheaális vagy szubkután in­jekciók formájában. Ilyen esetben a hatóanya­got folyékony hordozóanyagban oldjuk vagy diszpergáljuk. Parenterális beadás céljára a hatóanya­got célszerűen megfelelő hordozóanyaggal, előnyösen növényi olajjal, így például földi­­mogyoró olajjal vagy gyapotmagolajjal ele­gyítjük. Más, parenterális adagolásra megfe­lelő hordozóanyagok például az olyan szer­ves készítmények, mint a propilén-glikol, az úgynevezett solketalok és a glicerin-formái, valamint vizes parenterális készítmények is használhatók. A parenterális készítményekben a találmány szerint előállított aktív 5-acil-, 23-acil- vagy 5,23-diacil-LL-F28249-szárma­­zék vagy származékok oldott vagy szusz­­pendált állapotban vannak jelen. Az ilyen készítmények általában 0,005—5 tömeg% hatóanyagot tartalmaznak. Bár a találmány szerinti eljárással elő­állított vegyületeket elsősorban helmintiázis kezelésére, megelőzésére vagy ellenőrzésére használjuk, felhasználhatók ezek a vegyü­letek más paraziták (együttesen ekto- és/vagy endoparaziták által okozott megbetegedések megelőzésére, kezelésére vagy ellenőrzésére is. így például a találmány szerint előállí­tott vegyületekkel ízeltlábú paraziták, így például kullancsok, tetvek, bolhák, atkák és a háziállatokat és a baromfit csípő más ro­varok pusztíthatok. Használhatók a találmány szerint előállított vegyületek más állatokban, beleértve az embert, előforduló paraziták ál­tal okozott betegségek kezelésére is. A ve­­gyületekből alkalmazott optimális mennyi­ség természetesen több tényezőtől függ, köz­tük az adott alkalmazott vegyülettől magá-6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents