199134. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 2,3-tiomorfolindion-2-oxim-származékok és az ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

199134 A találmány tárgya eljárás új (I) álta­lános képletü 2,3-tiomorfolindion-2-oxim-szár­­mazékok előállítására — ahol az (I) általá­nos képletben R, jelentése hidrogénatom, halogénatom, 1—4 szénatomos alkil- vagy 1—4 szénatomos alkoxicsoport. R2 jelentése 1—5 szénatomos alkilcsoport, amely adott esetben hidroxil-, fenil-, alkoxi­­részében 1—5 szénatomos karbalkoxi- vagy nitrilcsoporttal helyettesített, vagy fenilallil- vagy fenilszulfonilcsoport, mely utóbbi csoport adott esetben a fenilgyűríín egy halogenatommal vagy 1—4 szénatom­számú alkilcsoporttal helyettesített, vagy N-szubsztituált karbamoilcsoport, ahol a nitrogénatom szubsztituense egy vagy két, alkilrészében 1—4 szénatomos alkilcsoport vagy egy fenilcsoport. Az (I) általános képletü vegyületek kü­lönösen gyomor- és nyombélfekély ellen ha­tásos citoprotektív, valamint savszekréciót gátló vegyületek. A fenti új vegyületek terápiás jelentősége igen nagy, minthogy a gasztro- és duodená­­lis fekélybetegségben szenvedők száma mind abszolút, mind relatív mértékben is növek­szik. Bár nem csekély az ulcus terápiában alkalmazott gyógyszerek száma, mindeddig a 2,3-tiomorfolindion-2-oximok körében nem ír­tak le hasonló hatást. A szakirodalomban a 2,3-tiomorfolindion­­-2-oximból levezethető származékokat a Union Carbide és a du Pont cégek szabadalmaztat­tak peszticid hatásra. Az idevonatkozó sza­badalmi leírásokban (US 3790566, 3883510, 3894150, 3930002, 4003895, 4003897) a 2,3- -tiomorfolindion-2-oxim gyűrűs nitrogénjéhez Rrgyel szubsztituált benzilcsoport nem kap­csolódik. Célul tűztük ki, hogy olyan új, gyógyha­tású vegyületeket fejlesszünk ki, melyek gaz­daságosan, üzemi méretekben is megvalósít­ható módon állíthatók elő. A találmány tárgya tehát eljárás új (I) általános képletü 2,3-tiomorfolindion-2-oxim­­-származékok előállítására — ahol az (I) ál­talános képletben R, jelentése hidrogénatom, halogénatom, I—4 szénatomos alkil- vagy 1—4 szénatomos alkoxicsoport, R2 jelentése 1—5 szénatomos alkilcso­port, amely adott esetben hidroxil-, fenil-, alkoxirészében 1—5 szénatomos karbalkoxi­­vagy nitrilcsoporttal helyettesített, vagy fenilallil- vagy fenilszulfonilcsoport, mely utóbbi csoport adott esetben a fenilgyűrűn egy halogénatommai vagy 1—4 szénatom­­számú alkilcsoporttal helyettesített, vagy N-szubsztituált karbamoilcsoport, ahol a nitrogénatom szubsztituense egy vagy két, alkilrészében 1—4 szénatomos alkilcsoport vagy egy fenilcsoport, oly módon, hogy a., az R2 helyén N-mono-szubsztituált kar­­bamoilcsoporttól különböző szubsztituenst tartalmazó (I) általános képletü vegyületek 2 1 előállítása esetén egy (II) általános képle­­tű vegyületet — mely képletben R, jelentése a tárgyi körben megadottal egyező — iners szerves oldószerben, valamilyen szervetlen vagy szerves bázis jelenlétében egy (III) ál­talános képletü vegyülettel- mely képletben R3 jelentése annyiban tér el R2 jelentésétől, hogy N-mono-szubsztituált karbamoilcsopor­­tot nem jelenthet, X jelentése halogénatom, vagy R3 acilezhető csoporttól eltérő jelenté­se esetén meziloxi- vagy toziloxicsoport is lehet — reagáltatunk, b., az R2 helyén N-mono-szubsztituált kar­­bamoilcsoportot tartalmazó (I) általános kép­­letű vegyületek előállítása esetén egy (II) ál­talános képletü vegyületet — mely képletben R, jelentése a tárgyi körben megadottal egye­ző — iners szerves oldószerben, szerves ter­cier-amin, előnyösen trietil-amin jelenlété­ben egy (IV) általános képletü vegyülettel — mely képletben R4 jelentése fenil- vagy 1—4 szénatomos alkilcsoport — reagáltatunk. A kiindulási vegyületként használt (II) általános képletü 2,3-tiomorfolindion-2-oxim­­-származékok előállítását a párhuzamosan benyújtott, 5629/87 alapszámú találmányi bejelentésünk ismerteti. Az abban leírtak alap­ján eljárhatunk például úgy, hogy a megfe­lelő módon szubsztituált 3-fenilmetil-2-nitro­­metilén-tiazolidin-t bázikus reagenssel reagál­­tatjuk vizes és/vagy alkoholos közegben. A találmány tárgyát képező vegyületeket az alábbi módokon állíthatjuk elő a (II) ál­talános képletü 2,3-tiomorfolindion-2-oxim­­-származékokból: a. ) (III) általános képletü vegyülettel vég­zett szubsztituciós alkilezéssel vagy acilezés­­sel — R3 jelentése csak annyiban tér el R2 jelentésétől, hogy nem jelenthet N-mono­­-szubsztituált karbamoil-csoportot —, b. ) azon esetben, amikor R2 jelentése N­­-mono-szubsztituált karbamoilcsoport, egy (IV) általános képletü izocianáttal addíciós acilezést végzünk. A találmány szerinti eljárás a.) változa­tánál a reakciót általában szerves oldószer­ben, előnyösen metanolban, etanolban, ace­­tonban, valamely éterben, például dioxán­­ban, vagy acetonitrilben, dimetil-formamid­­ban, dimetil-szulfoxidban folytatjuk le, sav­megkötőként alkálifém-hidroxidok. -karboná­tok, -alkoholátok vagy szerves bázisok, pél­dául tercier aminok alkalmazhatók. A reak­ciót általában az alkalmazott oldószer for­ráspontjának megfelelő hőmérsékleten foly­tatjuk le; a kivált só kiszűrése után a termé­ket a reakcióelegy bepárlása útján különít­jük el és ismert módszerrel tisztítjuk. Az eljárás b.) változata esetében a reak­ciót oldószer jelenlétében katalizátor alkal­mazásával valósítjuk meg. Oldószerként — az alkalmazott reaktánsok oldódási viszo­nyaitól függően — célszerűen ketonok (C3_3), éterek (C2_5j. acetonitril, dimetil-formamid, dimetil-szulfoxid, 5—10 szénatomos szénhid-2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents