199131. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-klór-4-(etil vagy izopropil-amino)-6-(karbetoxi-metil-amino)-sz-triszin előállítására
199131 1 A találmány a 2-klór-4-(etil- vagy izopropil-amino)-6-(karbetoxi-metil-amino) -sz-triazin javított előállítására vonatkozik cianur-kloridból kiindulva. A szimmetriás triazin-származékokat elterjedten használják gyógyszerként, herbicidként, fungicidként és inszekticidként. Ezenkívül forgalomba kerülnek a triazinok különböző színezékek, makromolekuláris vegyületek és tisztítószerek szintézisének kiindulási anyagaiként, illetve közbülső termékeiként. A szimmetriás triazin aminosav-származékai hasonlóképpen felhasználhatók, pl. a makromolekuláris iparban, a gyógyszeriparban és mezőgazdasági vegyszerek előállításához közbülső vagy végtermékként. A 4,229,206/1980/ számú USA-beli szabadalmi leírás szerint a szimmetriás triazin aminosavszármazékai közül pl. 2-klór-4-(etil vagy izopropil-amino)-6- (karbetoxi-metil-amino)-sz-triazin felhasználható cukornád-érlelőszerként is. A 41—5942/1966/ számú japán szabadalmi iratban eljárást közölnek a szimmetriás triazin aminosav-származékainak, többek között a 2-(etil-amino)-4-klór-6-(etoxi-karbonil-metil-amino)-sz-triazin előállítására is. Az eljárás során 2,4-diklór-6-(etil-amino)-sz-triazint reagáltatnak glicin-etil-észter-hidrokloriddal kloroformos közegben, vizes kálium-karbonáttal semlegesítve a reakciónál keletkező sósavat. így két fázisban történik a reagáltatás, majd a fázisokat elválasztva az oldószert ledesztillálják és a visszamaradó szilárd anyagot etanolból átkristályosítják. Kitermelést és minőséget nem közölnek. Ez az eljárás nem cianur-kloridból, hanem diklór-triazinból indul ki és ezt reagáltatják glicin-észter-hidrokloriddal. A reakció heterogén, két folyadékfázis és egy szilárd fázis van. Hátránya a módszernek többek között az is, hogy nem minden esetben alkalmazható, így pl. az izopropil-amino-triazin-származékok esetében sem. Az említett szimmetriás triazin-származékokat főleg cianur-klorid és különböző aminovegyületek reagáltatása útján állítják elő. Az előállításnál kétféleképpen járnak el, első lépésben reagáltatják a cianur-kloridot az alifás primér aminnal és utána a glicin-észter-hidrokloriddal vagy pedig megfordítva. A reakció mindegyik esetben kétlépéses. Ha a reagáltatás az alkil-aminnal az első lépés, akkor 2,4-diklór-6-alkilamino-sz-triazin az intermedier. Ha pedig a cianur-kloridot először glicinészter-hidrokloriddal reagáltatják, akkor 2,4-diklór-6-(karbalkoxi-metil-amino)-sz-triazin-származék keletkezik. Mindkét lépés vízmentes szerves oldószerben (mint pl. kloroform, toluol, benzol, éter, stb.) vagy víz-szerves oldószer elegyben 5°C alatt megy végbe. A reakció során képződő sósavat vagy a reagensként használt aminovegyületek feleslegével vagy lúggal (CaC03, Na2C03, NaOH vagy NaHC03) kötik meg. 2 2 Az első lépésben képződő lehetséges köztitermék vagy a 2,4-diklór-6-(alkill-amino)-sz- Jriazin vagy a 2,4-diklór-6-(karbalkoxi-metil-amino)-sz-triazin. Mindkettő jól kristályosodó, viszonylag állandó, vízben nem, de szerves oldószerekben jól oldódó vegyület. Hoszszabb állás után azonban mindkét vegyület hidrolizál és 2-klór-4-hidroxi-6-(alkil-amino)-sz-triazin származék képződik. Nukleofii szubsztituensekkel, így aminokkal könnyen reakcióba lép és a diklór-vegyület további klóratomja helyettesítődik. Erősen bázikus alifás és heterociklusos aminokkal már szobahőfokon viszonylag könnyen és teljesen végbemegy a reakció. 1 mól diklórvegyületet 2—6 mól aminnal reagáltatva is csak az egyik klóratomon helyettesítődik, míg dimetil-aminnal mindkét klóratom szobahőfokon reagál. Az ismert eljárások szerint a cianur-kloridot szerves oldószerben oldják és így reagáltatják glicin-észter-hidrokloriddal vagy alifás aminnal. A reakciónál keletkező sósavat pedig vizes lúg-oldattal kötik meg. A használt szerves oldószer kétféle: vízzel elegyedő, mint pl. az aceton vagy alkohol, vagy vízzel nem elegyedő, mint pl. a kloroform vagy toluol. Ezeket az oldószereket a reakció után regenerálni és a folyamatba visszavezetni kell. Hátrányos az is, hogy a képződött termékek tisztasága, ill. a hozam sem megfelelő, a technika állásában leírt eljárások egy része nem reprodukálható. A cianur-klorid hidrolízishajlamára való tekintettel többnyire szerves oldószeres közegben reagáltatnak, a szennyezett készterméket pedig oldószerből kristályosítják, mivel cianur-kloriddal, ill. hidrolízistermékeivel szennyezett. A találmány célkitűzése szerves oldószerek kiküszöbölése a szintézisből és a kiindulási anyagként használt cianur-klorid hidrolízisének visszaszorítása vizes közegben és tiszta végtermék előállítására. A találmányi eljárás szerint a cianur-kloridot emulgeátor segítségével vízben szuszpendáljuk és az első lépésben glicin-etilészter-hidrokloriddal, a második lépésben pedig alkil-aminnal reagáltatjuk. A reakciónál sósavat alkáli-hidroxidda! vagy alkáli-karbonáttal kötjük meg. Az alkáli-karbonát használata előnyösebb a keletkező szén-dioxid pufferhatása miatt. Az emulgeátor egy alkii-fenol-poliglikol-éter vagy nátrium-ligno-szulfát-származék, amelyet 0,8—0,01 tömeg%-os mennyiségben alkalmazunk a cianur-klorid tömegére számítva. A reakció első lépésében a cianur-kloridot glicin-etilészter-hidrokloriddal reagáltatjuk. Ehhez a cianur-kloridot vízben szuszpendáljuk az emulgeátor segítségével. Mivel a cianur-klorid vízben a hőmérséklettől függően hidrolizál, a vizes közeget előbb 0°C- ra lehűtjük, majd hozzáadjuk az emulgeá-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
