199115. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 1-szulfo-2-azetidinon-származékok előállítására
199115 hatunk, ezeknek a kiválasztását is a védőcsoport és egyéb körülmények határozzák meg. Ha a védőcsoport eltávolítását savval vagy bázissal oldószerben végezzük, hidrofil szerves oldószereket, vizet vagy oldószerek elegyét alkalmazzuk. Ha a védőcsoportot redukcióval távolítjuk el, a redukciót fémmel, így ónnal vagy cinkkel, vagy fémvegyülettel, így króm-dikloriddai vagy króm-acetáttal és szerves vagy szervetlen savval, így ecetsavval, propionsavval vagy sósavval, vagy fém hidrogénező katalizátor jelenlétében végzett katalitikus redukcióval hajthatjuk végre, ezeknek kiválasztása a védőcsoporttól és egyéb feltételektől függ. A katalitikus redukcióban alkalmazott katalizátor például platina-katalizátor, így platinadrót, platinaszivacs, platinakorom, platina-oxid vagy kolloid platina,, palládiumkatalizátor, így palládiumszivacs, palládiumkorom, palládium-oxid, palládium bárium-szulfáton, palládium bárium-karbonáton, palládium-aktív szénen, palládium szilikagélen vagy kolloid palládium, nikkel katalizátor, így redukált nikkel, nikkel-oxid, Raney nikkel vagy Urushihara nikkel lehet. Ha a redukciót fémmel és savval végezzük, fémvegyületet, így vas- vagy krómvegyületet, és szervetlen savat, így például sósavat vagy szerves savat, így például hangyasavat, ecetsavat vagy propionsavat alkalmazunk. A védőcsoportnak redukcióval való eltávolítását általában oldószerben folytatjuk le. Az alkalmazható oldószerek például az alkoholok, így a metanol, az etanol, a propilaLkohol és az izopropilalkohol, továbbá etil-acetát. A fémmel és savval végzett redukciót általában vízben vagy acetonban folytatjuk le, de ha a sav folyékony, ez lehet az oldószer is. A savas, bázisos vagy redukciós eljárásokban a reakciót általában hűtés vagy melegítés közben végezzük. Ha a védőcsoportot imino-halogénezőszerrel, majd imino-éterezőszerrel és kívánt esetben ezt követő hidrolízissel távolítjuk el, az ímino-halogénezőszer például foszfor-triklorid, foszfor-pentaklorid, foszfor-tribromid, ioszfor-oxiklorid, tionil-klorid vagy foszgén. A reakcióhőmérséklet nem kritikus, általában szobahőmérsékleten, hűtés közben dolgozunk. A kapott reakcióterméket ezután alkohol vagy fém-alkoxid imino-éterezőszerrel reagáltatjuk. Az alkohol például metanol-, etanol, izopropanol, n-butanol, terc-butanol lehet, valamint olyan alkoholok lehetnek, amelyeknek az alkilcsoportját alkoxicsoport, például metoxi-, etoxi-, propoxi-, izopropoxi- vagy butoxicsoport helyettesíti. A fém-alkoxidok például alkálifém-alkoxidok, így nátrium-alkoxidok vagy kálium-alkoxidok, és alkáliföldfém-aikoxidok, így kálcium-alkoxidok vagy bárium-alkoxidok, amelyeknél az alkoholrész az előzőekben megadott alkoholokból származhat. 4 5 Az olyan (I) általános képletű vegyületek, amelyek szulfocsoportot tartalmaznak, bázissal alakíthatók sóikká. így tehát az (I) általános képletű vegyületek — a képletben R1 és n jelentése a már megadott — előállíthatok sóik formájában és ezek a sók átalakíthatok a szabad vegyületté vagy másik sóvá. A szulfonálási reakcióban a (II) általános képletű vegyületek — a képletben R1 és n jelentése a már megadott — 1-helyzetébe visszük be a szulfocsoportot úgy, hogy a (II) általános képletű vegyületet — a képletben Rld és n jelentése a már megadott — például kénsavanhidriddel vagy ennek reakcióképes származékával reagáltatjuk. A kénsavanhidrid reakcióképes származéka például lehet adduktum, így kénsavanhidrid-bázis (például kénsavanhidrid-pirídin, kénsavanhidrid-trimetil-amin, kénsavanhidrid-pikolin, kénsavanhidrid-lutidin), kénsavanhidrid-N,N-dimetil-formamid, kénsavanhidrid-dioxán, kénsa vanhidrid-klór-szulfonsav. Ebben a reakcióban 1—4 mól (II) általános képletű vegyülejre — a képletben Rld és n jelentése a már megadott — számítva mintegy 1 —10 mól, előnyösen 1 — 5 mól kénsavanhidridet vagy ennek reakcióképes származékát alkalmazzuk. A reakcióhőmérséklet —78 és 80°C közötti, előnyösen —20 és 60°C közötti. A reakciót végrehajthatjuk oldószer jelenlétében. Ilyen esetekben a szokásos oldószerek és víz alkalmazható. Megfelelő szerves oldószerek az éterek, így a dioxán. a tetrahidrofurán és a dietil-éter, az észterek, így az etil-acetát és az etil-formiát, a halogénezett szénhidrogének, igy a kloroform és a diklór-metán, a szénhidrogének, így a benzol, a toluol és az n-hexán, az amidok, így az N,N-dimetil-formamid,N,N-dimetil-acetamid, önmagukban vagy elegyeik formájában. A reakció általában néhány perctől néhány óráig terjedő idő alatt megy végbe a (II) általános képletű kiindulási vegyülettől — a képletben Rld és n jelentése a már megadott —, a szulfonálószertől, a reakcióhőmérséklettől és az alkalmazott oldószertől függően, de néhány esetben a reakció befejeződéséhez több napra van szükség. A reakció befejeződése után a reakcióelegyet ismert módon tisztíthatjuk és választhatjuk el, így például oldószeres extrakcióval, átkristályosítással vagy kromatográfiásan, és így kapjuk az (I) általános képletű vegyületet, a képletben Rlc és n jelentése a már megadott. Találmányunkat a továbbiakban részletesen a példákkal mutatjuk be. Ezek a példák csak a találmányunkat illusztrálják, nem korlátozzák annak oltalmi körét. A példáktól a szakember átlagos tudásának megfelelően el lehet térni. A példákban alkalmazott kromatográfiás eljárásban az eluálást vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálattal összekötve végezzük, amennyiben másként nem adjuk meg. A vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálatot Merck 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
