199097. lajstromszámú szabadalom • Eljárás önhordó szerkezetű kerámia struktúra előállítására
3 HU 199097 B 4 álló első kerámiatestet hozunk létre, a hevitési folyamat ismétlésével vagy más kezeléssel szükséges mértékű porozitást biztosítunk az első kerámiatestben, második fém alapanyagot az elBŐ kerámiatest közelében rendezünk el, második oxidálószer jelenlétében hőmérsékletét, olvadáspontját meghaladó értékre emeljük és ezt a hőmérsékletét fenntartjuk, amivel második oxidációs reakcióterméket hozunk létre és a második oxidációs reakciótermék növekedését az első kerámiatest irányában biztosítjuk, ahol a hevítést addig folytatjuk, amig a második oxidációs reakciótermék legalább az első kerámiatest pórusainak egy adott részét átnövi. A találmány szerinti eljárást célszerűen olyan első kerámia testtel hozzuk létre, amely szükség szerint pórusoktól mentes rétegeket, illetve zónákat tartalmaz, mig porozitása szabályozott mértékű. Ugyancsak célszerű, ha az elBŐ fém alapanyagot az oxidációs reakciótermék előállításához permeábilis töltőanyag rétegében helyezzük el, ahol a töltőanyagot meghatározott alakú elöminta formájának megfelelően is el lehet rendezni, amivel a fém alapanyagból alakos oxidációs reakciótermék hozható létre. Az első és a második fém alapanyag oxidálásához célszerű lehet mind aq azonos, mind az eltérő oxidálószerek alkalmazása. Az első és második fém alapanyag legcélszerűbb megvalósítása aluminium, de előnyös lehet fém alapanyagként az alumínium mellett szilíciumot, titánt, ónt, cirkóniumot vagy hafniumot választani. Az oxidációs reakció közege általában a levegő. Ha kívánatos, mind az első, mind a második fém alapanyag dópoló anyaggal egészíthető ki, mig az első kerámiatestet a második fém alapanyag oxidációs reakciójának megkezdése előtt térfogatához viszonyítva 5...45X-OS porozitással hozzuk létre. Az első kerámiatestet egy vagy több egymással kapcsolódó és az első kerámiatest felületének egy vagy több felszínéről legalább részben hozzáférhető fémes összetevőkből létrehozva célszerű a második fém alapanyag oxidációs reakciójának megkezdése előtt az elBŐ kerámiatestből alkalmas kémiai eljárással a benne levő egymással kapcsolódó fémes összetevőket legalább részben kioldani. A találmány szerinti eljárás foganatosítható azonos vagy eltérő összetételű első és második fém alapanyaggal. A találmány szerinti eljárással lehetséges olyan önhordó szerkezetű kerámia struktúra előállítása, amelyben első fém alapanyag megolvasztott állapotában első oxidálószerrel kialakított polikristályos oxidációs reakciótermék első kerámiatestet alkot, ebben egymással kapcsolatos és a kerámiatest egy vagy több felületéről legalább részben hozzáférhető pórusok vannak, mig a pórusok legalább egy részében második fém alapanyag megfelelő oxidálószerrel létrehozott második oxidációs reakciótermékének egy része van, ét utóbbit is a polikristályos kerámia szerk jellemzi. A találmány szerinti eljárás révén egymástól eltérő polikristályos szerkezet kitható ki, amelyek egymás hatását erősí Az eljárás révén létrehozott testben egye fém vagy két különböző fém oxidjai alkot a fémes összetevőkből kialakított oxidá< reakciótermék túlnyomó részét. A találmány ismertetése során a tov biakban és az igénypontokban alkalma: kifejezések értelmezése a következő: A .kerámiatest ' vagy .kerámiaany fogalma a jelen találmány értelmezésé egyáltalában nem korlátozható a klassz! értelemben vett kerámiaanyagokra, amel: lényegében teljes, térfogatukban nemfémes más szervetlen összetevőkből állnak. A ta mán y szerint előállított és alkalmazott ke miaanyag, illetve test olyan szerkezetű, he legfontosabb, domináns jellemzőit, és/vt összetételét tekintve lényegében a kerám testre emlékeztet, de kisebb vagy akár i gyobb mennyiségekben tartalmazhat t vagy több fémes összetevőt, valamint óss: kötött járatokat alkotó vagy elszigetelt poi zitást, amely a fém alapanyag, oxidálós: vagy dópoló anyag jelenlétének követkéz: ben alakul ki és a térfogaiban részarán 1...40 tfX, de lehet nagyobb is. Az .oxidációs reakciótermék' fogalma találmány értelmében egy vagy több oxid állapotú fémet jelöl, ahol a fémet más ele nek vagy vegyületnek, illetve azok valac lyen kombinációjának elektront leadó va azzal elektront megosztó összetevőnek t kintjük. Ennek megfelelően a definíción megfelelő oxidációs reakciótermék egy vaj több fém és valamilyen, a leírásban kifejte feltételeket teljesítő oxidáló hatású any< között kialakult reakció eredménye. Az .oxidálószer' fogalma elektron bef gadására, illetve elektron megosztás útji történő befogására alkalmas egy vagy töt összetevőt takar, amely a reakció feltétel között lehet szilárd, folyékony vagy gáz hs mazállapotú (ez utóbbi esetben gőz alakú lehet), de ezek keveréke (igy folyadék < gáz keveréke) szintén használható. A .fém alapanyag' olyan viszonyle tiszta fémes tulajdonságú anyag, amely ke reskedelmi forgalomban beszerezhető fémé összetevőket tartalmaz a szokásos szennyesé Bekkel, adott esetben ötvözőanyagokkal, ót vöző vegyületekkel és intermetallikus vegyü letekkel. Ha a leírás egy meghatározott férne említ, akkor a találmány a fenti tisztását feltételeknek megfelelő, fémre vonatkozik, ha csak a leírás ezzel kapcsolatban más feltété leket nem emlit. így például aluminiumféi alapanyag esetében általában viszonylag nagy tisztaságú, tehát kereskedelemben it hozzáférhető 99,7%-os tisztaságú aluminiumo használjuk, de ugyanúgy megfelel az IKK 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
